Lőcsei evangélikus temető

2020.11.04.

Címke: Steinhausz , Hritz , Probstner , Barcs , Görgey , Andaházy , Lorx , Putz , Pollág , Genersich , Schwab , Lányi , Kurovszky , Soltz , Fabriczy , Justus , Steiner , Fuchs , Dénes , Gretzmacher , Kauffmann , Hajnóczy , Calix , Záborszky , Bartsch , Fleischer , Hoepfner , Dobai Székely , Értekes , Müller , Wester , Wieland , Hlavacsek , Mazáry , Okolicsányi-Zsedényi , Pfannschmiedt , Zsedényi , Lielienfeld , Tóthfalussy , Okolicsányi , Csáky , Maléter , Róth , Marschalkó , Prihradny , Osterlamm , Dianiska , Seeliger , Toperczer , Stavarsky , Wagner , Walser , Rombauer , Székely , Kováts , Bethlenfalvy , Herrmann , Horcsicska , Brewer , Czauczik , Szlovenszky , Kónya , Dapsy , Kardeván , Faragó , Spengel

Astrid Kostelníková nagy kutatómunkával megszerkesztett és saját költségén, három nyelven kiadott munkája, melyben leírja a lőcsei evangélikus temető kialakulását, történetét, művészi sírköveit és az itt eltemetett jeles személyiségeket.


A lőcsei evangélikus temető mint nemzeti kulturális emlékhely

Astrid Kostelniková

 

Mottó: 

"A bölcső és a koporsó azok a helyek, amelyek az embereket gyengéden és nyugalomban tartják, és a kettő között van egy szűk tér, egy mozgalmas, rövid életálom."

(Fabriczy Gyula (1824-1854) sírkőfelirata németből szabadon)

 

A lőcsei evangélikus temető az egyik legszebb temető Szlovákiában. 1934-ben a legszebb temetővé nyilvánították a legszebb csehszlovák temetők versenyén és így az I. helyezést kapta. Ez az elsőség 1944-ig tartott. Egységben mutatja be az egyes művészi sírköveket, főleg a 18. és 19. századból, melyek a város lakosainak végső nyughelyét jelölik, azokét, akik életükben az evangélikus vallást gyakorolták.

Közülük nagyon sokan a társadalmi élet vezető személyiségei voltak. Sajátos területen sétálva: a temetőben emlékezünk rájuk, utódaikra és rokonaikra.

Először is tájékozódjunk az időben. Nézzünk visszafelé. A mi területeinken régi idők óta szokás volt a halottakat sírokba temetni. A középkorban a sírokat legnagyobbrészt fakeresztekkel jelölték, később kőkeresztekkel, vagy más szimbólumokkal. Általában a templomok köré temetkeztek. Jelentős személyiségeket a templom alatti kriptákban helyezték el, a legjelentősebb személyeket szarkofágokba helyezték. Így volt ez Lőcsén is. Változtatást hozott II. József rendelete, aki higiéniai meggondolásokból elrendelte, hogy a halottakat a lakott területeken kivül temessék el.

A 16. század kezdetén, tehát a középkor végén a társadalmi gondolkodás nagy fejlődésen ment keresztül. A műveltség egyre szélesebb körben terjedt a könyvnyomtatásnak köszönhetően. Az új, haladó gondolkodás az egyházban is reformmozgalmakat indított el. Ezek Lőcsén is meghonosodtak. 1540-ben megkezdődött a városban az ágostai hitvalláshoz való csatlakozás. Az ezt követő ellenreformációs törekvések az életről és a halálról való hit szerint megosztják várost.

Az evangélikusok a templomuk elvételét követően csak a városfalon kívül építhettek fatemplomot, és akörül temethették el a halottaikat is. Ennek a temetőnek a keletkezése 1687-ra datálódik, amikor Csáky gróf támogatásával kaptak egy telket a városfalon kívül templom és iskola céljára. Ekkor építették fel az első artikuláris fatemplomot, s mivel a lakott területen kívül volt, így a temetőnek is használhatták a későbbiekben is.

A legrégebbi sírok már nincsenek meg, maradványaik nem azonosíthatók. Az értékesebb sírtáblákat beépítették a temető kerítésfalaiba. A temetőben főleg klasszicista és empire sírkövek vannak a 19. századból. Némelyeket közülük a szepességi szobrász Faragó József (1820-1895) készített. Ő 1853-ban telepedett le Lőcsén. Később márvány síremlékeket készítettek, mint a jelentősebb városokban: Ostrava, Budapest, Igló, Késmárk és Lőcse. De nagyon sokszor csak egy kis domb jelzi a régi sírt.

 Az első artikuláris fatemplom 1709-ben leégett, amikor a császári hadsereg elfoglalta Lőcsét.

1712-1713-ban Pfannschmidt lelkész szolgálata alatt sikerült egy másik fatemplomot építeni, hasonlót a ma is álló késmárki fatemplomhoz (de azt csak a lőcsei után 2 évvel építették fel). Ehhez 1722-ben építettek egy kis kápolnát. Kőből épült oltáríve máig fennmaradt.

Ez a temetőbeli templom 1837-ig állt. Ekkorra az evangélikusok a város lakóinak támogatásával kőtemplomot építettek klasszicista stílusban a város főterén. Az itteni fatemplomból átvitték az értékeket, az evangélistákat ábrázoló és más képeket, a tetőkeresztet, az oltárról a barokk keresztet, valamint a barokk orgonát az új templomba. 1895-ben a temetőbe egy kis kápolnát építettek, mely egyúttal végső nyughelye Herrmann Gusztávnak, aki bőkezű támogatója volt a helyi egyháznak  és a városnak a 19. században.

Jelenleg a sírok pontos beazonosítása már nem lehetséges. A temető levéltárában volt egy szegényes forrás a sírokról és az utódokról, de ezt a németek elvitték Németországba a II. világháború végén, és jelenlegi helyéről semmit nem tudunk. 1956 és 1958 között Spengel Sándor mérnök presbiter felmérte a temetőt és készített egy térképet a temető akkori állapotáról és a szabályozás tervéről, ez azonban nem valósult meg.

A 18-as számú közút építése és a Pri prameni lakótelep felé vezető út rekonstrukciója elvett a területből és megszüntetett néhány sírt. Lebontották a halottasházat. Sőt, megszüntették a temetőben a temetkezést is a lakótelep közelsége miatt. A temetőgondnok lakását és kertjét kisajátították.

A temető területe kilenc szektorból áll. Néhány családnak kis bekerített sírkertje volt, ahová meg nem nevezett rokonok is el lehetnek temetve. Néhány kripta is van.

A temetések száma évről évre változik. Változik az evangélikusok száma is a városban, illusztrálják a valóságot, hogy: "akié az uralom, azé a vallás". (Cuius regio, eius religio). Jelentősebb számban van képviselve a 19. század első fele (nemzeti megújhodás kora, reformkor). A sírok ekkor is a lakosság vagyonosodását mutatják, de a kor divatját is, pl. mikor Napóleon hadserege Egyiptomba ment, divatosak lettek az obeliszkek. Ahogy Luther Márton sírján is obeliszk van, ebben a temetőben is túlnyomórészt obeliszk található. A 19. század második felében a sírkövekre szobrokat állítottak. A második világháború után csak fakereszteket állítottak, de ezek hamar elpusztultak. Vannak egyedi síremlékek is, pl. nyolcszögű emlékek, ami a keresztyén szimbolika szerint a teremtés után a 8. napon a feltámadásra utal, de egyszerű oszlopokat is találunk.

A legtartósabbak a márványból készült síremlékek. Leghamarabb elpusztul a homokkő, sokat alig lehet azonosítani. Különlegességnek számított a hamvasztás, mivel nem volt olyan gyakori, mint manapság. Mindössze három urnáról tudunk. Az egyik urnás temetés a temetési tilalom után történt, 1983-ban: a megboldogult ide kívánkozott ebbe a temetőbe.

PhDr. Marta Herucová a temető művészettörténeti értékelésében ezt írja: "A fennmaradt szlovákiai kő síremlékekkel összevetve a lőcsei evangélikus temető síremlékei az európai kulturális törekvések és a temető művészi víziója tankönyvének számítanak".

A temető botanikai szempontból is figyelemre méltó, növényzete, főleg fái különlegesek. A részletes tájékoztatás külön szakembert igényelne.

A temetőbe a Herrmann Gusztáv utcán lehet lemenni, amely a Pál Mester tér délkeleti sarkáról indul. Az első kereszteződésnél a sarkon áll az evangélikus parókia (Vysoká ul. 1.) Itt lehet elkérni a temető kulcsát 5 euro betétdíj ellenében. Az utcán lefelé megyünk, a Ménhárdi kapun át hagyjuk el a városfalakat, majd keresztezzük a 18. sz. utat és egyenesen megyünk tovább. Kb. 100 méterre jobboldalon megtaláljuk a temető kapuját. A parókián lehet vezetőt is kérni. (Tel.: 0534512319, 0534512773).

***

A temető bejárását az V. szektor és a VIII. szektor közötti gyalogúton kezdjük. A helyszínrajz szerinti sírszámokat zárójelben közöljük. Rögtön jobbra (VIII. szektor), a kőből épített kapu mögött, ami a valamikori fatemplom oltáríve volt, a nem azonosítható legrégibb sírhantok találhatók.

Balra az V. szektorban az első síron portré van (105): ezt hívják "stéle"-nek. A 17. századtól ilyen domborműves portrék a temetőn kívül is felbukkannak. Ezen a portrén látható Andaházy Imre (1800-1862) lőcsei bíró, akinek a hálás polgárok feliratot is helyeztek a sírkövére.

Ugyanebben a kertecskében vele szemben (még a bal oldalon), a (100) szám alatt urnában nyugszik Weber Alice, 1987-ből, tehát abból az időből, amikor ide már nem temetkeztek. Továbbra is a bal oldalon, a temetőkápolna mellett, a kis vaskereszttel jelölt helyen Dr. Lorx Sándor  1839-1917 (85-88) Szepes vármegye egykori főorvosa, Tátrafüred első fűrdőorvosa nyugszik.

Az úttól jobbra  (VIII. szektor), a fekete márványpilon alján van Wilhelm Szlovenszky 1870-1931 (41) neve. Ő a Rima-Murányi bánya akciós társaságának volt a főmérnöke és bányaszakértő. Jobb oldalon a temető falába építették be a megszűnt sírok sírköveit. A 13 éves Kónya Lajos (120) rózsaszínű márványtábláján kis költemény nyomai láthatók, melyben nagyon szépen és szívhezszólóan búcsúznak tőle szülei és három testvére. Elhúnyt 1845-ben. (A magyar szöveg már olvashatatlan, de a katalógusban fel van jegyezve.) A mellette lévő táblán (122) Sophie Amálie Putz (sz.:Pollag) 1814-1847 emlékére német költemény található. Előttük nyugszik Eduárd Dapsy 1808-1871 (110), az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonája, később a városi téglagyár bérlője és átépítője. 

A soktagú Steinhausz családból (94-103) megemlítem László Jánost 1854-1908. Építész és restaurátor volt. Budapesten a Műemlékek Országos Bizottságának r. tagja, műemléki építésze volt. 1899-1901 között restaurátorként dolgozott a csütörtökhelyi Szt. László templomon, a Kassai Szt. Erzsébet templomon, a budapesti parlament tervezésében is részt vett, és ő tervezte a Pál Mester téren a városháza előtti Jótékonyság kútját is. Apja, Károly Rudolf 1852-ben a lőcsei Minorita templomnál statikai munkákat végzett. A sírkert kerítésénél egy nagyobb kőkeret közepén nő egy fiatal fenyő. Régi fényképfelvételek szerint kerítésfalon, a tönkrement reliefes síremlék mellett, volt egy nagy fekete márványtábla és tovább néhány kisebb tábla a Steinhausz és Kardeván családtagok neveivel, de ezek a táblák nyomtalanul eltűntek.

Genersich Sámuel 1768-1844 (79) a késmárki gimnáziumban tanult, majd Bécsben orvosi diplomát szerzett. Az első hat évben gyakorló orvos volt Késmárkon, majd nyugdíjazásáig városi orvos Lőcsén. Kitűnő ismerője volt a Szepes megyei és különösen a tátrai flórának. 950 fajta növényt jegyzett fel, és a ritkaságokból 588 növényt írt le. Ez a munka a Linné szisztéma szerinti első magyarországi regionális mű volt. Ha nem tudta lokalizálni a leletet, a svéd királytól jött egy kutató, névszerint Wahlenberg, aki megállapította az eredetet. (Róla nevezték el a Magas Tátrában a Furkota völgyben a Wahlenberg tavakat.) Genersich kiadott egy kézikönyvet is szarvasmarhák járványainak leküzdéséhez. A könyv egy része a Magyar Nemzeti Múzeumban van. 1806-ban a Regensburgi Botanikai Társaság tiszteletbeli tagja lett. Budapesten működik a Genersich Orvosi Társaság, amely évente egyszer kitünteti a legkiválóbb orvosokat. Ennek a társaságnak egyik tagja  Genersich Sámuel dédunokája.

Johann Schwab nagykereskedő sírhelye megsemmisült, mikor a falat ledöntötték. Ő volt a tulajdonosa annak a háznak, amelyben ma a Hotel Stela van Pál Mester terén, az 55. számú ház. A legkeményebb ellenreformációs időkben ebben a házban volt az evangélikus szlovákok imaterme .

Fiának, Kristián Joachim Schwabnak 1672-1721  csak címeres epitáfiuma található a fal mellett. Apja akarata ellenére Leidenben tanult orvoslást. A pestisjárvány idején Magyarországra jött. Először a város, majd Szepes megye orvosa lett. Ismert és elismert volt külföldön is. Disszertációját a pestis gyógyításáról írta.

 

IX. szektor

 

Az I. és a IX. szektor határán volt az eredeti bejárat, ami össze volt kötve egy fedett átjáróval a Ménhárdi kapu és a városfal között. Sok, abban az időben jelentős személy került a mostani műút és a járda alá. Néhány sírtábla megmenekült Ján Havira lelkésznek köszönhetően, akinek kérésére a táblákat beépítették a falba, amikor az utat szélesítették.

Lányi Kornél 1878-1941 (62-63) és Kurovszky Adolf 1851-1922 (170-171) az itteni iskolák professzorai voltak.

Soltz József 1813-1873 (161) Magyar Kir. honvédszázados, Szépréthy Hermin férje. Szép sírverse ma is jól olvasható.

 

Teljesen a temető jobb felső sarkában vannak a jelentős Fabriczy család sírjai, vagy talán csak sírtábláik vannak a falba építve.

Fabriczy János 1800-1865 (9) földmérő, az 1848-49-es szabadságharc résztvevője. Leverése után rövid időre bebörtönözték, majd elbocsátották. A Szepes vármegyei és az árvai komposesorát mérnöke és építésze volt. Megtervezte a poprádi evangélikus templomot és a szepesszombati oltárt, befejezte a lőcsei evangélikus templom építését, mivel Povolny Antal a munkálatok közepette meghalt. Érdemeket szerzett utak építésében, vízfolyások szabályozásában, műtárgyak építésében a Szepességen. J.Pazárral megrajzolta a Poprád folyó térképét és elkészítette a Szepesség térképét. Tanulmányozta a tátrai természetet. Városi és szaklapokban közölt cikkeket.

Fabriczy Kornél 1839-1910 építészmérnök és művészettörténész. Erdélyben és Württembergben a vasútépítéseknél felügyelő volt. Mint a magyar vasút dolgozója vett részt a gömöri vasútépítésben is. 1880-tól Stuttgartban működött. Már tanulmányai alatt foglalkozott képzőművészettel, művészettörténettel. Tanul­mányúton volt Rómában, Nápoly környékén, Párizsban, és sok olasz múzeumban és levéltárban. 15.századbeli szobrászatról írt tanulmányokat, főleg Németországban. Nyugat-európai kulturális és művészeti társaságok tagja volt.

Fabriczy Sámuel 1791-1858 (10-11) jogász, író, a magyar országgyűlés lőcsei követe, legelőbb seniorális, majd distriktuális felügyelő. A fentebb említett Kornél apja.  A nemesi családok (Csáky, Koburg, Palocsai, Berzevici és mások) jogi tanácsadója, Okolicsányinak, Torna megye főispánjának titkára volt, táblabíró Szepes és Abaúj megyében, ügyvéd Lőcsén, Magyarország Tanügyi és Kulturális Minisztériumának tanácsosa volt. Történelemmel, filozófiával, nemzetgazdasággal és botanikával foglalkozott. Írt szépirodalmat, irodalmi kritikát, vallási iratokat, fordított angol és francia cikkeket. Legnagyobb jelentőségűek büntetőjogi tanulmányai a jogi gyakorlatból mellékelt példákkal. Magyar folyóiratokba is írt.

 

I.szektor

Balra látható a Justus család öt sírhantja. Fehér 8-szögletű oszlopon fémből készült Ámor szobrocska áll lefelé fordított, kioltott fáklyával. Ez akkor divatos szimbólum volt. Hasonló van Mozart sírján is Bécsben. Justus Viktor alapozta meg a textilgyártást Lőcsén 1879-ben. Tíz évvel később a textilmanufaktúrát áttelepítették Kassára.

Dr. Steiner Antal 1841-1905 (14) kémikus, tanár. Budapesti egyetemen szerzett doktorátust. A lőcsei reáliskolában tanított. Vezetője volt a Szepes vármegyei kutató laboratóriumnak, ahol ellenőrizték a mezőgazdasági és ipari termékek nyersanyagait és a gyártmányokat. Szakfolyóiratokban közölt cikkeket, pl. az erdélyi ásványvizekről, a budapesti gáz vegyi összetételéről, a magyar szappanválasztékról, a homokkő elszíneződésének okairól, az izocuamuri savanyúvíz történetéről, a hidrogénről és más területekről. Pedagógiai könyveket írt a kémia tanításának metodikájáról és kémiai kísérletekről. Tagja volt a Berlini Kémiai Egyesületnek és a Szepes megyei törvényerejű komissziónak, mint képviselő.

Ebben a nyugati szektorban volt a kút is a 27-es sír mellett.

A Magyar Kárpátegylet alapító tagjai közt volt Fridrich David Fuchs 1799-1874 (27) geodéta és vállalkozó. 1838-ban az ő vezetésével építették fel a vasgyárat Jakubaniban, majd 1847-ben megalapította saját vasgyárát helyben, a volt Lőcsefüreden. Gyártott drótot, láncot, rúdvasat. A gyér kereslet miatt majdnem belebukott. Tudományosan foglalkozott az erdőgazdasággal. Tagja volt a Magyar Erdészeti Társaságnak. A tátrai természetvédelem előfutára volt, főképpen a mormoták és zergék védelmét szorgalmazta. Cikkeket írt a városi szaklapokba. Sírján  vaskereszt áll.

Dénes Ferenc 1845-1934 (136-137) földrajzi szaktudós, középiskolai tanár, turisztikai szervező. Tanári munkássága mellett propagálta és szervezte a turisztikát a Magas Tátrába. Ő maga is megvalósított néhány elsőmászást. Írt néhány turistakalauzt és turistatérképet szerkesztett. A Magyar Turista Egyesület társalapítója. Több mint 100 cikket jelentetett meg tátrai problémákról. 1922-től a Tátrai Meteorológiai Állomás vezetője Tatranské Poliankán. Az ő nevét viseli a Magas Tátrában a Dénes csúcs (2438m).

Johann Gretzmacher 1802-1891 (103) Nevelő, középiskolai tanár Lőcsén, evangélikus lelkész, költő. Férfikórust alapított. Síremlékén található négy rövidke sor, melyet az „agg patriarcha” még életében írt, és sírversének szánt (németből szabadon): „A magvető arat a vetésből, melyet kezével szórt szét, és reméli hogy a kévekötésnél az arató megtalálja számítását.”  A sírkő túloldalán a hálás tanítványok nevében unokája, Binder Jenő késmárki líceumi tanárnak verse (németből szabadon): „A magvetőnek, aki rendületlenül rakta szívünkbe a magvakat, hozza e követ a nagy diáksereg mint a köszönet jelét.”

 

Kauffmann Aurél 1868-1919 (116), latin- német- és magyartanár a lőcsei reáliskolában. Tagja a megyei tanári egyesületnek, és a szepességi történelmi egyesületnek. Újra kiadta Hain Gáspár Lőcsei Krónikáját, és több történelmi tárgyú írás szerzője. 

Képek



Arcképcsarnok
Jeles személyiségek
Archív felvételek
Sírjegyzékek
Szepesi estek
Szepességi látogatások


hirdetés helye


 

Szepesi Ház /
Zipser Haus /
Spišsky Dom