Szepesi est, 2016.nov.25. péntek

Szepesi est a Hold utcai ref. gyülekezet termében.

A 2010 óta minden évben, idén 7.alkalommal megrendezett szepesi esten 54 fő jelent meg: minden eddiginél nagyobb létszámú összejövetel volt! Örömmel láttuk, hogy többen voltak olyanok, akik először voltak köztünk. A Hold utcai református templom gyülekezeti termében már második éve vagyunk (köszönhetően Avar Gábor presbiter meghívásának).[1] 17-21 óráig tartott a jó hangulatú est. Csillag Bálintnak és Avar Gábornak köszönhetően bor, a hölgyeknek köszönhetően pedig pogácsa, sós és édes sütemény is került az asztalra.

Az estet Demeter János áhítata vezette be. A lőcsei evangélikusok 1839-ben kezdett szokására, a Todtenfestre is emlékezve Örökélet vasárnapja (Ewigkeits-Sonntag) alkalmából az előző év elhunytjairól emlékeztünk meg: Szalatnai Judit (Szalatnai Rezső neves felvidéki magyar író lánya), Vasy Endre Levente (mh. 2015 72 évesen), és dr.Kováts Dánielné Jucika.

Avar Gábor a vendéglátó gyülekezet presbitereként köszöntötte a megjelenteket. Az ő ötlete alapján Salacz István, a pasaréti ref. gyülekezet kórusának tagja elénekelte a Cipszer Himnuszt. Felemelő érzés volt, az előadó nagy tapsot kapott. A szöveget Friedrich Scholtz késmárki líceumi tanár írta 1882-ben, zenéjét Friedrich Wilhelm Wagner lőcsei evangélikus kántor szerezte.

Zipser Hymne

Der Gott, der unsre Väter einst
Nach Ungarland geleitet,
Der hat für uns und Kindeskind
Das Heimatland bereitet.

Das ist die schöne Zipser Mark,
Bekränzt von den Karpathen!
Dort oben grünt der schöne Wald,
Im Tale reifer Saaten!

Dr.Greschik Gyula mérnök, a 2015.májusában bejegyzett Domus Scepusiensis-Greschik Alapítványról számolt be. A családi és szepesi hagyományőrzés célú alapítvány a Mészáros utcai Steinhausz-házat újítja fel. A műemlék épület legérdekesebb része – melyet már a 2015 szeptemberi szepesi találkozó résztvevői is megnézhettek - az ellenreformáció idején titkos evangélikus összejöveteleknek helyet adó gótikus boltozatú Steinhausz-kamra felújítása történt meg idén.  Greschik Gyulával az Evangélikus Élet interjút közölt (81.évf., 35.sz., 2016.szept.4.).

Emlékkönyv a 2015. szeptemberi lőcsei találkozóról.

Csépánfalvy Zsolt (Mezőkövesd) bemutatta a 2015.szeptemberi lőcseii találkozóról készített emlékkönyvet, amely éppen e napra készült el. A találkozó résztvevői írnak családjuk szepesi kötődéséről. A 110 példány nagy része előzetes megrendelés alapján került az érdeklődőkhöz.

 A ménhárdi városi könyv (16-18.szd.-i németnyelvű bejegyzésekkel)

Massányi Miklós paksi mérnök a birtokába került 16-18.századi bejegyzéseket tartalmazó szepesi városi könyvet (Stadtbuch) mutatta be. A kis szepesi szász városka, Ménhárd (Menhartsdorf, ma: Vrbov) – a Lengyelországnak elzálogosított városok egyike volt. E könyvbe német nyelven a város életének, igazgatásának fontos eseményeit írták be a szepesi várostörténet egyik érdekes forrása.[4]

 Hajnóczy Lajos és Zsennike (mindketten fiatalon hunytak el)

Vujicsics Marietta családi levelezésének egy érdekes szepesi vonatkozású adatát mutatta be: Bodrogszerdahelyi születésű nagymamája az eperjesi tanítóképzőben ismerkedett meg a lőcsei Hajnóczy Zsennikével, akivel levelezésben álltak az I.világháború végén, 1918-ban. Zsennike fiatalon esküvője előtt, a háború utáni járványban hunyt el 1919-ben, a lőcsei evangélikus temetőbe temették.[5]

Reicher Péter, az általa vezetett és a Bartók Béla úton található Nemzeti Portrétárat mutatta be. Idén kutatóúton derítette fel a szepesi gyűjteményekben levő szepesi történeti arckép- és portréfestészet nem eléggé ismert darabjait. Jó kapcsolatokat épít ki a szlovákiai gyűjteményekkel, így szívesen adják nekik kölcsön kiállításra darabjaikat.

Az ifjúság a Tátrában (2016)

Neidenbach Ákos (Csobánka) az általa vezetett Tátra-túráról számolt be, amely 2016. augusztusában öt napig tartott (ebből három nap a tiszta túraidő). A fő cél az ifjúság bevonása volt: egy 20 fős, 15-25 évesekből álló csoport, köztük a Greschik, Tóthmátyás (Molnár), Czenthe, Marossy-családok gyermekei vettek részt. A Pilisben előkészítő túrák, a Tátrában a Koprova-csúcs megmászása, kirándulás a Téry-menedékházhoz és a Lomnici-csúcs környéki Fehérvíz-völgyben volt a program. Az ifjúságival párhuzamosan Tóthmátyásné Ildikó vezetésével igényes szenior-túra zajlott (Oszterva-nyereg, Téry- és Zöld-tavi menedékház). Szeptemberben Ákosnál Csobánkán záróbuli volt. Fotókon kívül egy, a fiatalok által készített, hangulatos, humoros elemeket sem nélkülöző film egy részletét is megnéztük.[6]

Bruckner Éva a Tortoma kiadónál megjelent, Bruckner Győző miskolci evangélikus jogakadémiai dékánról szóló füzetét mutatta be.[7] A neves szepesi történetíró életének illusztrálásához a kör tagjai is küldtek fotókat adatokat, a kutatáshoz az Evangélikus Országos Levéltárban található hagyatékot használta fel. Berzeviczy Etelka hozzászólt ahhoz a kérdéshez, hogy Thököly Imre hamvait 1906-ban végül Késmárkra vitték.

Judik Zoltán a Genersich-család történetét kutatja, elkészült az adatgyűjtését tartalmazó 2. képes kötet összeállításával is. A késmárki temetőben Genersich Tivadar sírkertjének történetét mutatta be, a szép, fekete márvány síremlékre mára már szlovák nyelvű felirat került, új „lakó beköltözését” jelezve. A régi családi sírokra való rátemetkezés komoly, nehéz probléma. A kérdéshez Berzeviczy Etelka és Szepesházy Imre szólt hozzá.

Barsy Laura az ugyancsak a Tortoma kiadónál megjelent dédmamája, Barsy Irma írónő hagyatékában megmaradt Pincenapló-t mutatta be.[8] A szepesi Kail-családból származó írónő életének részét Budapesten, a Ferencvárosban élte le.[9] Az 1944-45-ös budapesti ostrom drámai időszakát írja le személyes emlékei alapján. Még lánykorából ismerte a lőcsei Hajnóczy-családot, több tagjával Budapesten is tartotta a kapcsolatot. A megjelentek vásárolhattak a kötetből.

Dr.Raisz Miklós Mauksch Tamás (Thomas Mauksch) neves Tátra-járó német naplóját fordítja magyarra. A fordítás befejezés előtt áll, de többféle szakmát érintő lektorálásra is szükség lesz. A kézirat Neidenbach Ákos tulajdona, aki Komarnicki Gyula és Grósz Alfréd ismert Tátra-járókra vonatkozó kutatásai nyomán lelte meg ezt a forrást.[10] A nehezen olvasható német fraktúr írással készült kéziratot latin betűsre dr.Zsigmondy Árpád ny.evang. lelkész-levéltáros írta át.

Felj. Czenthe Miklós, 2016.nov.26./27.