Kedves Hölgyeim és Uraim!

Örömmel üdvözlök mindenkit itt Lőcsén a Magas-Tátra lábánál.

Van egy érdekes jelenség az emberiség és a természet kapcsolatában. Akik a tengerek mellett, a sivatagok környékén, vagy a sarkvidéken laknak és naponta megszokott vidéküket szemlélhetik, ez a látott kép mindig hatással van rájuk, az ottani lakosságra.

Ugyanígy van ez a Felvidék lakossága esetében is, ahol a Tátra szinte betekint a késmárki, iglói és lőcsei ablakokon minden reggel, nem is beszélve a hegyet környező sok apró kis településről. Ez a látvány ivódott be évszázadokon keresztül a szepesi emberek lelkébe és ennek a világon egyedülálló apró magashegységnek a képe kitörölhetetlenül él máig is gondolatvilágukban. Erről szólnak meséik, mondáik, legendáik, erről készültek az első "Látóképek", ezt a hegységet kutatták és tárták fel hatalmas munkával.

Ilyen érdekesség például a híres késmárki Tátra-kutató családból származó tűkészítő mester Buchholtz Jakab több ezer érclapból 1746-ban elkészített Tátra-makettje, amely a maga nemében egyedülálló. A Tátra feltárásában fő szerepet vállalt a késmárki evangélikus líceum mindenkori tanári kara, akik már az 1553-as alapítási évtők kezdve vitték diákjaikat a hegyre tanulmányi kirándulásokra. Már abban az időkben - erről leírások tanúskodnak - a tanárok hegymászó botokat osztottak ki a diákok között, melyek két méter hosszúak voltak, egyik végükön zergekampóval a kapaszkodáshoz, másikon kis ásóval a növények gyűjtéséhez.

De ami a legjelentősebb ebben az eseményben az az, hogy itt a Tátrában már láthatóan komoly szervezett formában folyt a hegység látogatása, míg az annyira jelentősnek tudott Alpok hegyivezetése csak 200 évvel ezután indult meg.

Azonban a szepesiek szellemi vezetői a líceum tanárai és az evangélikus papság érezték, hogy szükség van egy szervezetre is, amely a Tátra feltárását végezheti és így alapították meg 1873. augusztus 14-én a Magyarországi Kárpát Egyesületet Ótátrafüreden. Ez az egyesület feladatának tekintette a Tátra teljes feltárását, kikutatását, ők építették az összes máig létező tátrai turistautat és máig ezeken a köveken járunk a hegységben...

Érdekesség képpen jegyzem meg, hogy egy felvidéki egyesület még ennél is korábban létesült, mert az úgynevezett Szittnya Klub 1860 körül alakult meg Selmecbányán. Ez azért jelentős, mert a világ első hegyi egyesülete az angol Alpine Club 1857-ben alakult meg Londonban, és a másodiknak gondolt Österreichische Alpen Verein 1862-ben Bécsben... tehát ha bizonyítható lesz megalakulása, akkor a Szittnya Klub a második helyre kerülhet. Az összes többi nagy alpesi egyesület, a német, olasz, francia, svájci csak mind ezután jött létre. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy itt Selmecbányán kezdte meg turista és hegymászó pályafutását, a volt bányaorvos, az a Téry Ödön, aki azután Budapestre kerülve megalapította a Magyar Turista Egyesületet.

A régi feltárókról és kutatókról mind nem tudunk most megemlékezni, de néhányukat megemlítem, így Fröhlich Dávid, Bél Mátyás, Buchholtz György és családja, Mauksch Tamás, Weber Sámuel és sokan mások.

De visszatérve a Tátrához, el kell mondjuk, hogy annak hegymászó feltárásában is kiemelkedő szerepet vittek a felvidékről származó hegymászók, mint például a legutóbbi idők jeles személyisége, a késmárki Grósz Alfréd. Ő a fővárosban szerzett testnevelő tanári diplomát, közben sokat járt a legismertebb hazai mászóiskolába Csobánkán az Oszolyra, ahol más kíváló hegymászó kortársaival többek között Komarnicki Gyulával és másokkal másztak gyakoroltak együtt. Később a Tátrában is másztak együtt és időskori évtizedes levelezésükben a hegység legérdekesebb történeti témáiról is értekeztek. Grósz Alfréd volt az, aki többszáz késmárki diákját vitte a Tátrába és ismertette meg velük a hegymászás fortélyait. A felvidék lakosságának elüldözése után ő továbbra is itt maradt, mert számára a szülőföld mindennél többet jelentett. Tanítványai százszámra írták neki, például, karácsonyi ünnepek alkalmával az üdvözleteket a világ minden tájáról, melyekre gyakran még februárban is válaszolt... Ő volt az, aki megtalálta a Gerlechfalvi-csúcson a Kárpátok és a Magas-Tátra legmagasabb csúcsán 1896-ban felállított és a csehek által Trianon alkalmával lerobbantott, millenniumi emlékmű egy darabját, melyet évekig keresett. Ezt elrejtette és híven őrizte, majd eljuttatta Komarnicki Gyulának, aki ezt később Tálos Zoltán pannohalmi tanárhoz juttatta, aki továbbadta nekem. Most már biztonságban van.

Kiemelném még a felvidéki hegymászók közül Hefty Gyula Andor kíváló hegymászót és szakírót, aki szintén kortársa volt, akit el is üldöztek, és aki a távoli Farkasréti temetőben nyugszik.

A hegység tehát a szepesi emberek mindennapjainak része volt és mindvégig megőrizték szeretetét, a kedves szülőföld fontos része, mondhatnám jelképeként. A Tátra a mai napig fogalom a magyarság számára, ott nőnek fel hegymászó generációink a mai napig és irodalmunkban is ennek megfelelő helyet foglal el.

Nagy örömömre szolgált, hogy a Tátráról beszélhettem itt a Szepességben az egykori neves szepesi családok leszármazottai előtt és kívánom, hogy továbbra is őrizzék meg a Szepesség és a Tátra kölcsönös szeretetét.

Köszönöm szíves figyelmüket.
 

2011.10.11