Szepesgörgő első írásos említése 1243-ból származik, 1278-ban került a Görgey család birtokába, mely innen eredeztette családnevét.

A Görgeyekről nem egészen köztudott, hogy a szepesi szász közösségnek voltak a tagjai, sőt a tatárjárás utáni száz évben vezetői: a Comes Saxonum – azaz a szász gróf címet viselték, és óriási telepítő tevékenységet folytattak a Szepességben. Ugyanakkor királyi adományokat is kaptak, tehát az az érdekes, hogy egyszerre tartoztak a szász közösséghez, de ugyanakkor fokozatosan a magyar nemességbe is felemelkedtek. A rozgonyi csatában részt vevő szepesi szász egységet vezették, Róbert Károly király oldalán harcoltak, egy Görgey életét is áldozta a királyért. Jutalmuk még további adomány volt. A 14. századtól már a magyar nemesség egyik legmódosabb családjának számítottak.

Görgey Albert (a jelenlévő Adda Ágnes nagyapja) volt az, aki megírta a népes Görgey család történetét. Egy ilyen régi családnak, persze, több ága is van, de elsősorban az evangélikus ág dominált a Szepességen, akik a nemzeti oldalon álltak. Pl. a Rákóczi-szabadságharc hanyatlása idején, amikor Andrássy hosszas ostrom után feladta Lőcsét, Görgey János, Szepesvár parancsnoka még fél évig tartotta a várat.

A család és a birtok történetét a nevelőintézet igazgatója idegenvezetői minőségben folytatta:

A szepesgörgői birtokon magas színvonalú földművelés és tudatos gazdálkodás folyt, ami megteremtette az anyagiakat a művelődésre. 1580 körül nemesi iskolát is alapítottak, 1670-körül áttelepítették Toporcra. Később a Görgey család birtokai egy részének eladására kényszerült.

A görgői birtokot, mely egész Lőcséig tartott, a rajta lévő három kúriával Csáky Vidor gróf vásárolta fel, aki a szepesi várnak is résztulajdonosa volt – és az egyik kúria helyén először egy kisebb és kevésbé korszerű, fából épült kastélyt építtetett, ahová be is költözött, majd 1888-ban felépíttette a ma látható impozáns, klasszicista stílusú kastélyt. Az építkezésen a legjobb külföldi - magyar, osztrák és német mesterek dolgoztak, néhányuknak utódai ma is itt élnek a faluban. (ugyanő birtokolta és építtette át a lőcsei Thurzó-házat)

A kastélyban villanyvilágítás volt, a központi fűtés berendezései ma is ugyanazok, minden helyiségben kandalló van, melyek színe a helyiség rendeltetésétől függ, pl. a dohányzószoba kandallója barna, másutt világos stb.

Az építtető Csáky Vidor gróf a budapesti parlament képviselője volt, 1932-ben halt meg, a templomkertben van eltemetve.

Az idősebb fiú, Gusztáv örökölte a vagyont.

A II. világháborúban a kastélyba németeket szállásoltak be. 1944-ben, az oroszok bejövetele előtt Gusztáv felkészült a menekülésre, eligazította az alkalmazottakat, sokmindent elásatott a parkban, hiszen nem tudta, hogy nem tér többet vissza, és karácsony előtt elhagyta a kastélyt, melyet a parkkal együtt 1945-ben államosítottak. Egy TÁTRA autóval ment, amibe csak nehezen tudott benzint szerezni, csak Budatinig jutott vele, majd Pozsonyig. Ott kellett hagynia az autót, de tovább utazott Bécsbe. Még előbb azonban Lőcséről egy egész vasúti kocsit indítottak el a holmijával. De ez a vagon sosem érkezett meg Ausztriába. Állítólag bombatámadás érte. Pár év múlva azonban a grófné egy árverésen ráismert a bútoraira és tartalék pénzükből és kölcsönből egy kis részét meg tudták vásárolni. Így Csáky Móritz (szül. 1936 Lőcse) történész a mai napig a görgői kastélyból származó íróasztalnál dolgozik.

Bejöttek az oroszok, feltörték a bezárt kastélyt, a könyveket, bútorokat kivitték a ház elé és meggyújtották. A bejáratnál ma is megvan az a kis mélyedés, mely a tűz idején keletkezett. Az 1945 januári tűzeset dokumentálva is van, mert a helybeli tűzoltók kivonultak tűzet oltani.

Mikor az oroszok elmentek, újra bezárták a kastélyt, persze a parkban elásott értékeket ki is ásták azok, akik elásták. Később egész Szlovákiából ide gyűjtötték össze a háborús árvákat.

Azóta is gyermekintézményt működtetnek benne, egy időben rehabilitációs otthon volt, ma javítóintézet.

A kastélypark díszbejárata a felső útnál volt, őrtornyokkal, szerpentínes ösvénnyel, volt két szökőkút, halastó, csónakázó tó.

Az előcsarnokban láttunk két képet a parkról, ezek eredetiek. Az egyiken látszik, hogy a park fái között a szepesi várat lehetett látni.

A bálterem/díszterem, ahol ültünk, restaurálva van. A négy sarokban négy nagy freskó, a négy évszak, egyben az ember négy életszakaszának allegóriája, gyermekkor, fiatalság, felnőttkor, öregség.

12 kisebb freskó az ajtók fölött: a 12 hónap. Ezeken a képeken mindenütt gyerekek szerepelnek, mert a gyermek a gazdagság szimbóluma. A keleti oldalon kezdődik a januárral. A május pl. két ölelkező gyermeket ábrázol. 1991-ben Csáky Móritz meglátogatta a kastélyt, kérdezte, hogy talán valamelyik családtag ábrázolva van-e a képeken, de nemleges választ kapott. Az eredeti berendezésből maradt meg két bőrrel bevont szék, egy beépített szekrény és egy asztal.

Innen a dohányzóba mentünk, ébenfa burkolatú mennyezete figyelemre méltó. A kápolna egészen különleges. A hátsó, félköríves falat 117 rézkarc borítja, melyek az Újszövetség jeleneteit ábrázolják.

2015.10.09

Olvasásra ajánljuk:

Szentesi Edit CSÁKY VIDOR GRÓF REZIDENCIAÉPÍTKEZÉSEI AZ 1890-ES ÉVEK ELSŐ FELÉBEN: A POZSONYI PALOTA ÉS A SZEPESGÖRGŐI KASTÉLY