Petzval Ottó

2020.11.10.

Címke: Petzval

Petzval Ottó Szepesbéla szülötte, egyetemi tanár, mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 46 éven keresztül tanított Pesten felsőbb matamatikát, gépészetet, csillagászatot. Számos tankönyvet írt.


Petzval Ottó .

Vasárnapi Ujság - Tizennegyedik évfolyam, 35-ik szám, 1867. szeptember 1.

https://epa.oszk.hu/00000/00030/00704/pdf/00704.pdf

Hazánkban a gyakorlati tudományok mívelése s hatásuk az életre még ma is igen távol van attól a ponttól, melyet a művelt Európa többi országaiban elértek. Pedig örömmel mondhatjuk, hogy e tekintetben is roppant haladás történt az utóbbi három évtized alatt s jó úton vagyunk, hogy e haladás egyre növekedő arányokat vegyen. Nem utolsó része van ez érdemben azon férfiúnak is, kinek megnyerős magas értelmiséget kifejező arcvonásait ezennel bemutatjuk olvasóinknak. Petzval Ottó m. kir. egyetemi tanárt méltán nevezhetjük a felsőbb mathematikai tudományok egyik legérdemesebb meghonosítójának hazánkban s elmondhatjuk róla, hogy ez elvont, de oly roppant gyakorlati hasznú tudomány honosítására és szélesebb körben való megkedveltetésére nálunk senki sem tett többet, mint ö. Élete legszebb idejét azon tanszékben töltötte, melyet előtte idegenkedő érzettel került a tanuló ifjúság, de melyet, mióta ö ül benne, ismeretszomjas fiatalok serege környez. S ez eredmény már magában elég érdem arra, hogy nevét tisztelettel emlegessük.

Petzval Ottó a szepességi városok egyikében, Bélán született, hol atyja egyházi hivatalnok volt, 1809-ben január 6-kán. Még gyermek volt, midőn atyja, hasonló minőségben Késmárkra költözött át, hol Ottó az elemi iskolákat végezte. Néhány év múlva ismét Lőcsére költöztek s a fiú itt végezte a hat osztályú gymnasiumot 1826-ban, és pedig kitűnő sikerrel. A bölcsészeti tudományok hallgatása végett Kassára ment s két év alatt azokat is a legjobb sikerrel bevégezte.

Most pályát kelle választania. Egy felöl bizonyos volt; tudta, hogy a gyakorlati tudományosság az ő tere. Eleinte az orvosi pálya felé fordult, de kedve attól ismét elmenvén, a mérnöki pályát választotta s ez irányban folytatandó tanulmányai végett természetesen Pestre kellé jőnie. 1828-ban itt be is irattá magát a még akkor fennállott mérnöki tanintézet hallgatói sorába. Az első évben már annyira kitüntette magát társai között éles felfogása, világos elméje s előadása és kitartó szorgalma által, hogy már a második évre 200 frtnyi stipendiumban részesült, mit a harmadik évre ismét megnyert. A vizsgákon és szigorlatokon ö volt mindig az első kitűnő; az első évben jelesen a gyakorlati mértanból, csillagászatból, felsőbb számtanból; a másodikban az út- és víz-építészetből,erőműtanból stb. A harmadik évfolyammal bevégezvén tanulmányait, kilépett az intézetből s ekkor már oly készültséggel és gyakorlati ügyességgel bírt, hogy képes volt a magán-mérnöktanulóknak a legértelmesb és sikeresebb előadásokat tartani s őket leteendő szigorlataikra előkészíteni. Ez úton tartotta fenn magát csaknem két éven át, mi által önerején folyvást tökélyesíté magát választott tudományában. Ezidő alatt egyszersmind mint gyakorló mérnök volt alkalmazva Pest városánál; miről két évi mérnökgyakornoki bizonyítványt nyervén, letette a mérnöki szigorlatokat és mérnöki oklevelet szerzett magának.

Testvérbátyja József, kitűnő mathematikus szintén, ez alatt a felsőbb számtan tanára lett az egyetemnél; de tanári székét csak három évig tartotta meg, „többre hívatván." Mert ugyanazon tanszék megürülvén a bécsi egyetemen, a már ekkor széphirű magyar mennyiségtanár oda hivatott meg s 1837-ben el is ment.

Üresen maradott helye betöltése öccsére, Ottóra bízatott, ki már azelőtt egy évvel a mennyiségtani tudományok mellett a bölcsészetiekből is tudorságot nyert. 1837-diki april 14-kén lépett egyetemi tanszékébe, először mint a gyakorlati mértan és vízépítészet tanára, 1839-ki év júliusától kezdve mint a felsőbb mennyiségtannak előbb rendkívüli, azután rendes tanára. Ez időtől számíthatjuk szélesb körű és hatásteljes működését. Azon feladatot tűzte ki maga elébe s harmincz éves tanári pályája alatt kitűnő sikerrel oldotta is meg azt: fölbuzdítani az ifjúságot, e hazánkban addig oly annyira elhanyagolt tudománynak kedvelésére s megmutatására annak, hogy a felsőbb mennyiségtan sem nehéz tudomány, csak jól kell előadni. És valóban, a minek azelőtt csak neve említésére is borsózott a magyar fiatal ember háta, — a felsőbb mennyiségtan hallgatói egyre szaporodtak a magyar egyetemen. Hol azelőtt 2—3 hallgató kongott az üres teremben, most évről évre emelkedve számok, rövid idő multával 40, 60, végre 90 is volt, kik leszögzött figyelemmel csüngöttek a lelkes tanár előadásán; s a mathematikai tudományok azon örvendetes lendületet nyerték hazánkban, mely a tudományok tudományát megilleti, azt mit a görög, bár annyira idealista nemzet volt, a mathesis (tudomány) nevével parexcellence kitüntetni méltónak tartott.

A forradalom alatt, a tudomány nagyobbára szünetelvén, csak a hadi tudományokra készülő ifjúság számára, elméleti és gyakorlati hadtani előadások rendeztettek. Petzval az erőműtanból, mint a tüzéri s főleg utászi hadtan alapjából, tartott kitünőleg érdekes és sűrűn látogatott előadásokat. Forradalom után pedig a tudományos ügyek is tetemes átalakítást szenvedvén, a mérnöki intézet vezetése egészen Petzvalra bízatott s ő abban mind az elméleti, mind a gyakorlati tárgyakat egy darabig maga kényteleníttetett előadni. Nemsokára azonban jeles segítséget nyert Weisz (Vész) János Árminban, ki a mérnöki rajzban kitűnő jártassága mellett, az elemi mennyiségtant is nagy sikerrel adta elő. Midőn kevés idő múlva minden tanárnak szabad tetszésére bízatott előadási nyelvet választani, Petzval, bár a németben sokkal gyakorlottabb volt, habozás nélkül a magyart, választotta, s bár eleinte törte azt kissé, csakhamar nagy folyékonyságot szerzett abban is. Előadásai szövegét ez időben litografirozott kéziratban bocsátotta közre s tantárgyai nemcsak a tanítványok közt, hanem szélesebb körben is elterjedtek s átalános figyelmet ébresztettek a tárgyalás világossága által épen annyira, mint alaposságuk s teljességük által. így adta ki a gyakorlati mértant, a vízépítészetet, a felsőbb mennyiségtant, valamint már előbb 1848 ki rendkívüli előadásai szövegét: az erőműtant.

Három év múlva a mérnöki intézet elkülöníttetett az egyetemtől, s az előbbi ipartanodával egyesítve szerveztetett a jelenlegi műtani intézet. Petzval azonban, mint a felsőbb mennyiségtan rendes tanára, az egyetemnél maradt; a mellett azonban a technikai intézetben is magára vállalta az erőműtan előadását és azt ott négy évig folytatta is. Ugyanekkor a gőzkazán-vizsgálási bizottság szakértő tagjává neveztetett, mely minőségében sok gyakorlati tapasztalatot szerzett a gyakorlati géptan mezején. Négy év múlva a technikai intézet végleges szervezése befejeztetvén, minden tanszék rendes tanárral töltetett be s a helyettesítés szüksége megszűnvén, ő rendes egyetemi tanszékén maradt, mint a felsőbb mathesis tanára.

Egyetemi tanárságából megemlítjük, hogy a bölcsészeti kar dékánságát két ízben viselte, huzamosb ideig. És pedig 1843-tól kezdve három egymás utáni évben; és ismét 1859-től kezdve három s fél évig.

Tudományos működése nem maradhatott elismerés nélkül. Midőn a m. t. akadémia tiz évi szünetelés után 1858-ban először tarthatá ismét nagygyűlését s a hosszú idő alatt megfogyatkozott sorait új erőkkel lehete betöltenie, ez első nagygyűlésén Petzvalt első nap levelező, s mindjárt másnap rendes taggá választotta a mathematikai osztályban. E kitüntetést azzal is indokolva találjuk, mert ugyanekkor több évi nagyjutalom osztatván ki, azok közül a mathematikai Petzval mennyiségtani és elemi mértani magyar művének ítéltetett.

Az akadémia csakhamar maga részére vette igénybe kitűnő tagja munkásságát. Szakkönyvek megbízás utjáni előállításának helyes elvéből indulva ki, Petzval lőn megbízva egy teljes erőműtani kézi-könyv kidolgozására ; mit három év alatt kitünőleg teljesített is. A két kötetes nagy mű, az akadémia kiadványaként jelenvén meg, azonkívül 1864-ben a mathematikai nagyjutalom felére is érdemesíttetett. Ezután egy teljes felsőbb mennyiségtani kézikönyv készítését bízta reá az akadémia, mely épen most van sajtó alatt s szintén két kötetben jelen meg, melyek elseje a külzeléki (differential), másika az egészleti (integrál) számítástant tartalmazza s a szakértők beadott ítélete szerint e nemben a legjelesebb és legteljesebb művek közé tartozik az összes tudományos irodalomban és egészen a tudomány mai színvonalán áll.

Németül is irt: háromszögtant, térfogattant és elemző mértant; melyeket magyarul is szándékozik kiadni.

Petzval még legszebb munkabíró korában van. Egészséges, életerős, munkás s rendkívül eleven szellemű férfiú. Előadása világos, értelmes, beható, a száraz tárgyat megelevenítő. Ő kétségkívül egyik dísze egyetemünknek, akadémiánknak s általában a magyar tudományosságnak, kitől még igen sokat s teljes joggal várhatunk azon mezőn, melynek eddig is oly kitűnő szerencséjű mívelője volt.

 — á—r—

 

(1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések)
Petzval Ottó 1809-ben jan. 6-dikán született Béla, Szepes megyei városban, ahol atyja kántor volt. Késmárkon a normális, Lőcsén a gymnasialis és Kassán a bölcsészeti tanulmányokat végezte. Az orvosi pályára akart lépni, azonban bátyja, Petzval József — ekkor Pest városánál mérnöki segéd — őt a mérnöki pályára terelte, és így 1828-ban a 19 éves ifjú a pesti tudományegyetemen levő mérnöki intézetbe lépett, ahol tanulmányait végezte. Mérnöki oklevelet nyervén, nem ment a gyakorlati pályára; kitűnő előadási és mathematikai tehetségei által magára vonta a figyelmet és a mérnöki intézetnél mint correpetitor lépett föl. 1837-ben ugyanezen intézethez a vízépítészettan helyettes, két évvel később (azaz 1839-ben) a felsőbb mennyiségtani tanszékre egyetemi tanárrá is kineveztetett. 1840-ben a bölcsészettudori fokot nyerte el. 1843/44., 1844/45. és 1845/46, továbbá 1860/61, 1861/62. és 1862/63. tanévekben, tehát összesen 6 éven keresztül bölcsészetkari dékán volt. A szabadságharcz után a vízépítészettanon kívül a gyakorlati mértan tanárát is helyettesítette a mérnöki intézetnél. Két év múlva, a mérnöki intézet és a József ipartanoda egyesülése alkalmával, szintén helyettesi minőségben volt alkalmazva az egyesült intézetnél 1857-ig. 1858-ban a magyar tudományos Akadémia rendes tagjává megválasztotta. Ezen alkalommal az Elemi mennyiségtan (1856) czímű munkája az akadémiai nagyjutalmat, továbbá 1864-ben az Erő és Géptan (1861) czímű műve az akadémiai nagyjutalomnak a felét nyerte el. 1872–83-ig a m. kir. tud. egyetemen a csillagászati tanszéket is helyettesként vezette. Előbb a gymnasiumi, később a középtanodai tanárvizsgáló-bizottság bizottsági, az országos középtanodai tanáregyesület tiszteletbeli, és a szabadságharcz előtt és az után — több mint 10 éven keresztül — a gőzkazánok és gőzgépek vizsgáló-bizottságának szakértő tagja volt. 1877-ben april. 12-dikén a budapesti m. kir. tud. egyetem bölcsészeti kara ünnepélyes rendkívüli ülésén Petzval Ottónak a magyar tudományos irodalom és közoktatás körül, különösen pedig a tudományegyetem irányában több nagybecsű mennyiségtani és ezzel rokon művek megalkotása és közzététele, 40 évi tanári ernyedetlen buzgalmát, gazdag eredményű működés fáradhatlan igyekezettel szerzett hervadhatlan érdemeit — örök emlékül — jegyzőkönyvbe iktatta. Ezen alkalommal ő Felsége 40 évi egyetemi tanárkodása és a közoktatás terén szerzett érdemeiért a vaskorona rend 3-ad osztályú jelvényével díszítette fel. Meghalt 1883-ban aug. 28-dikán. Irodalmi munkái: Scientiae Mathematicae Elementares (Pestini, 1848); Nyugtan és Moztan (Pest, 1848); Vízépítészettan (Pest, 1850); Felsőbb mennyiségtan (1–2. köt. Pest, 1850); Gyakorlati mértan (Pest, 1850); Populaere Mechanik (Pesth, 1852). Az elősoroltak kőnyomatban jelentek meg. Elemente der Mathematik und Geometrie (1–2. köt. Pest, 1856); Elemi mennyiségtan (Pest, 1856); Erő- és géptan (kiadta a magy. tud. Akadémia, 1–2. köt. Pest, 1861); Géptan a reáltanodák, felgymnasiumok stb. számára (Pest, 1862); Felsőbb mennyiségtan (kiadta a m. tud. Akadémia, 1–2. köt. Pest, 1867); A csillagászat elemei, különös tekintettel a mathematikai földrajzra stb. (kiadta a magy. tudom. Akadémia, Bp., 1875); Egy forgatási gőzmozdítónak gyakorlati elmélete (akadémiai értekezés, kéziratban). 
Forrás: Régi Akadémiai Levéltár

Képek


Szepesbéla, a Petzval-fiúk szülőháza. Ma Petzval József Múzeum. Ottóról méltánytalanul kevés szó esik. SchÁ: A szepesbélai Petzvál testvérek emléktáblája Késmárkon

Arcképcsarnok
Jeles személyiségek
Archív felvételek
Sírjegyzékek
Szepesi estek
Szepességi látogatások


hirdetés helye


 

Szepesi Ház /
Zipser Haus /
Spišsky Dom