A lőcsei szent Jakab templom belseje több különböző  műemlék csoportot foglal magába:

-  gótikus oltárokat, amelyek Lőcsei Pál Mester munkái, ezek közül a legnevezetesebb a főoltár

-  gótikus falfestményeket,

-  sírköveket és síremlékeket, melyek száma több mint 40, és a 14–18. században keletkeztek.

Ez a figyelemre méltó gyűjtemény jelentős művészettörténeti kategóriát képez, egészen különleges  kultúrtörténeti értékkel. Az epitáfiumok legtöbbjén rajta van a család címere, ezáltal nemesi és polgári heraldikai források, majdnem az összesen olvasható az elhunyt neve, az életkora, halálának időpontja, címe – rangja, érdemei, foglalkozása, melyek társadalmi helyzetére utalnak. Arról is értesítenek, honnan került a család Lőcsére s mivel foglalkozott. Rendszerint idézetek is vannak rajtuk a Bibliából, előfordulnak versrészletek is, német vagy latin nyelven. Sajnos, nem tudunk egyenként mindegyikkel foglalkozni, de megemlítem a legkorábbi sírkövet, történelmileg a legjelentősebbet, és művészet­történetileg a legértékesebbet, ezenkívül azokat az epitáfiumokat, amelyeket az utolsó 10 évben a lőcsei restauráló műhely újított fel.

A lőcsei Szent Jakab templomban elhelyezett legrégebbi sírkő egy kassai polgár sírköve, Ulenbach Györgyé, aki valószínűleg Lőcséről származott, és a templom északi oldalára utólag építtette fel a Szent György kápolnát,  ebbe temették el 1392 ben. Maga a sírkő vörös márványból készült, kerületén gót betűs latin felirattal, „minusculával“, amely arról értesít, ki és mikor lett ide temetve. A kőlap közepén van az Ulenbach címer, melyen egy fordított kettős kereszt van, átmetszve egy hullámvonallal, a sisakdísz egy széttárt szárnyú bagoly. Ez a sírkő a mai napig az eredeti helyén van.

Történelmi szempontból a legértékesebb az Urbanowitz Márton, lőcsei kőműves és kőfaragó mester családjának epitáfiuma, 1621-ből,  a felirat szerint 54 éves korában készítette saját maga és családtagjai emlékére, akik 1600 ban a pestis járvány áldozatai lettek. Az elődök felsorolásában fel van tüntetve Lőcsei Pál mester, a főoltár készítője, akinek az unokája, Margit volt Urbanowitz Márton felesége. Ez a monumentális kő epitáfium eredetileg három részből állt, oldalszárnyai voltak, több feliratos táblából, féloszlopból, konzolból volt összeállítva, kiegészítve polgári ruhás embert ábrázoló domborművel, és puttókkal. Ez az epitáfium eredetileg a templom déli homlokzatába volt beleépítve, ma az alak domborművének és a feliratos márványtáblának a másolata a templom belsejében van, az epitáfium többi része a harangtorony  alsó részében található.

Művészettörténeti szempontból a legjelentősebb epitafium Thurzó Elek országbíró, később királyi helytartó sírköve 1543-ból, amely különlegesen magas színvonalú szobrászati alkotás, és a a templom egyik legjelentősebb műemléke. Anyaga solnhoferi mészkő, márvány, a négy dekoratív kör alakú dísz pedig arany onyx. Még nemrégen úgy emlegették az irodalomban, hogy maga a sírkő két részből áll. Ellenben restaurálásakor és a keresztelő kápolnából a sírkővek leszerelésekor megállapították, hogy ehhez  az epitáfiumhoz még egy tábla tartozik, amely máshova került. Tehát a teljes epitáfium 3 kőlapból áll, a felső részben domborműves tábla, mely az elhunytat és családját a feszület előtt ábrázolja, ez alatt van a címeres tábla, a címerek ívek alá vannak helyezve, legalul van a feliratos tábla, márványból, nagybetűs latin felirattal, az elhunyt neve, halálának dátuma: 1543. január 25., Szent Pálfordulás napján, 53 éves korában hunyt el, és fel van tüntetve, hogy a sírkövet özvegye, Ormosdi Székely (Zekel) Magdolna csináltatta. A középső rész fínomszemcsés mészkőből készült, a domborulatok nem állnak ki magasan, az árkádokban két címer látható, a jobb ív alatt a Thurzó család címere van, az osztott pajzs felső mezejében oroszlán, az alsóban 3 rózsa van. Az oroszlán motívum a sisakdíszben is ismétlődik, ahol „A“ (Alexius) „T“ (Thurzo) monogram látható. A bal ív alatt repülő angyal viszi a Székely család címerét, a pajzson a hármashalmon farkas, hold és csillag van, mellette M Z ( Székely Magdolna) monogram. A felület sarkait négy arany onyx kör alakú betét díszíti. A felső domborműves táblán az akkori szokás szerint a középen van Krisztus a feszületen, a bal oldalán a térdeplő elhunyt,  Thurzó Elek teljes nehéz vértezetben, a feszület jobb oldalán látható az elhunyt felesége és három leánya. Ez a jelenet  kazettás menyezetű árkádba van behelyezve, a két felső sarokban az árkád fölött a két kör alakú betét arany onyxból készült. Az utolsó kutatás alapján, amelyet Ludík Zuzana végzett, ennek az epitafiumnak az eredete délnémet, Loy Hering, nagyon befolyásos és termékeny reneszánsz szobrászművész műve, tehát nem Lőcsén jött létre, hanem „import“ mű, ezévben, 2O11  első felében az ORA Levoča műhely felújította, és a templom déli hajója pillérének a falára helyezték el, teljes háromrészes összeállításban.

Az utóbbi tíz évben a két hátsó kápolna falairól az összes epitafiumot ideiglenesen leszerelték, hogy a lőcsei restauráló műhelyben fokozatosan felújítsák, majd ezután ismét visszahelyezzék őket a templom belsejébe.

Ezeket az epitáfiumokat két csoportba lehet osztani tipológiájuk szerint. Az egyik csoportba a felakasztható, fából készült epitáfiumok tartoznak, festett képekkel, amelyek faragással gazdagon díszített színes, épületet utánzó keretbe vannak ültetve, ezeken idézetek és emlékeztető feliratok olvashatók, melyek a 17. század első felében készültek. Irodalmunkban festett reneszánsz epitáfiumként vannak említve. Mivel formailag nem képviselik az egységes reneszánsz jegyeket, hanem a lassan kimúló itthoni tradíció, a reneszánsz építészeti elvek, a manierizmus tendenciáinak és a barokk jegyeinek az ötvözetei, nem jelenthető ki róluk, hogy reneszánsz művek.  A rájuk jellemző faragott díszítés, ornamentika alapján inkább északi manierista művekhez sorolhatók, amelyek az itthoni hagyományok szellemében módosultak.

A katolikus elhunyt nemesek és gazdag polgárok sírkövei nem hasonlíthatók az elhunyt protestáns polgárok szerény felakasztható fa epitáfiumaihoz, melyek az Isten akaratába való belenyugvást és a feltámadásban való hitet fejezik ki. Ezek megrendelői is jobb módú patricius polgárok voltak, az epitafiumokat a város plébániatemplomaiba helyezték és formailag egyesítették a fafaragás és festés kifejezésmódját.  Készítésükkor a fafaragó mesterek együttműködtek a festőmesterekkel a hazai műhelyekben, és az ilyen epitáfiumokba illesztett képek képezték az itteni festőművészek megrendeléseinek a zömét.

Ebből az epitáfium-csoportból a legrégebbi dátummal ellátott epitáfium Georg Buchwalté, aki szenátor és templomatya volt, Sziléziából származott, 1571-től volt lőcsei polgár. Ezt a kissé sérült, szász típusú epitáfiumot a családja tagjai  csináltatták az emlékére. Nem ez az egyetlen epitáfium, amelyet később szétszedtek, és a templomban új helyre helyeztek. 1990–ben részben restaurálták és visszahelyezték az előbbi korban leválasztott felépítményét. Az epitáfium középső részét felül félkör ívvel határolt Jákób álmát ábrázoló kép képezi, melynek alsó, vonallal elválasztott részében az elhunyt térdeplő családját látjuk. Georg Buchwalt itt a három feleségével, akiket túlélt, és 6 gyermekével van lefestve, akik a főkép alatti szövegben vannak felsorolva. G. Buchwalt Sziléziából, első felesége Fidesz, akivel 17 évet élt, gyermekeik: Georg, Johann, Margaréta, Anna, Sofia és Susanna. Később elvette Praxeda Hainischint, vele 10 évig élt, aztán ismét megnősült, elvette Kunischin Margitot, vele 7 évet élt.  Feleségeit 1602-ben beállt halálával követte, 66 évet élt, az epitáfiumot az utódai készíttették el, azzal a megjegyzéssel, hogy Krisztus óhaja szerint megbocsájtást nyer Isten előtt bűneiért. Kifejezésre juttatva a protestáns polgárok hitvallását, saját konfesszióját.  A második rész négyszögletes táblája Krisztust a tanítványai körében ábrázolja. További szövegek, melyek a képekkel együtt a sírontúli életben való hitet ábrázolják. Bizonyítékként szolgál az oroszlánpofa a gyűrűvel a szájában, amely kopogtatót jelképez a továbbjutáshoz, ez az epitafium keretére van festve.

Daniel Hirscher, Lőcse egyik leggazdagabb polgára volt. Az ő epitáfiuma a legrégebbi ebben a csoportban. Az alsó részen olvasható szöveg szerint itt nyugszik az 1607. aug. 10.-én  Isten akaratával megbékélve, 66 éves korában elhunyt tiszteletre méltó és nemes Hirscher Dániel úr, kereskedő, a városi tanács elnöke. A boldog feltámadás és örök élet reményében nem szűnő emlékezésként csináltatta ez epitáfiumot gyászoló szerető felesége, Gutts Éva. A háromemeletes epitáfium központi képe Krisztus találkozása a “kafernaumi“ századossal, a felette levő lécen levő felirat a keresztény hívő eschatologikus  örök életben való reményét kifejező szöveg, míg az oldalszárnyakban edikulákban egy–egy virágos váza van, ami az irgalmasság edénye, melyet az Úr előkészített a dicsőségére, és egy tömjénfüstöt  árasztó edény, ez a harag szimbóluma a tűzzel, előkészítve a kárhozatra. E szimbólumokat a feliratok is magyarázzák,:“Aki Krisztussal fog szenvedni,  és meghal, Krisztussal fog uralkodni és élni: Minden ember, aki felkészült a halálra, együtt marad az Istennel örökre.“ Egy keskeny mezőben  a központi kép alatt a Feszület előtt térdeplő és imádkozó Hirscher Dániel a népes családjával van ábrázolva, a kereszt két oldalán egy-egy címer van. Ez az epitáfium a családapa halálakor készült, a családtagok közül azok is oda vannak festve, akik már akkor nem éltek. A fejük felett vagy a kezükben tartott kereszttel jelölte meg a festő, hogy már nincsenek az élők sorában. Hogy egymás mellé lettek festve az élő és már megboldogult családtagok, azt a reményt jelképezik, hogy van a síron túli élet, de egyben ezzel a megemlékezést is szolgálja. Az epitáfium architektonikus felépítményében leegyszerűsített formában és lekicsinyítve ismétlődik a kétfokozatú felső rész, az ótestamentumi témájú képekkel – a középen van Jákób álma, a szélső edikulában szimbólumként homokóra a koponyával, leegyszerűsített óraszerkezettel: fogaskerék tengellyel, gyertyatartó és gyertya. A felette levő szinten az edikulában Éliás mennybemenetele van. Hirscher Dániel epitáfiuma  a reformáció korabeli szepességi epitáfiumművészet tipikus példája.

Greff Szófia, született Hirscher Szófia epitáfiuma egy festett, feliratos északi típusú alkotás, reneszánsz, 3 emeletes szerkezettel. Az alsó feliratos lap az elhunyt adatait gót betűkkel ismerteti: Krisztus születése utáni 1609. évben, április 15. napján készíttette ezt az epitáfiumot Greff Lőrinc, művelt és tiszteletre méltó polgár, a tanács tagja, elhunyt felesége, Sophia tiszteletére. Greff Sophia született Hirschner 1608.  febr. 16.-án halt meg az Úrban és itt nyugszik minden kétséget kizáró reménnyel a feltámadás utáni örök életben. Efölött a felirat fölött le van festve a család a feszület előtt, úgy, hogy a család férfi tagjai a kereszttől balra térdelnek, az első alak balról, kidolgozott arcvonásokkal valószínűleg maga Greff Lőrinc. A jobb oldalon négy női alak térdel, az első jobbról valószínűleg az elhunyt Sophia, mellette egy gyermekalak térdel,és mögötte két fiatal női alak.  A középső edikula mezejét - a családot ábrázoló kép fölött - az utolsó ítéletet ábrázoló kép tölti ki, hatásos, apró részleteiben kidolgozott mű, a kép csúcsán az ítélkező Krisztussal. Az oldalsó edikula mezőkben látni Péter apostolt a kulccsal és Pál apostolt a karddal. A középső emeleten levő képen az Úr átváltozása a Táborhegyen látható, a kép szélén a négy Evangélista, Máté, Márk, Lukács és János. A legfelső „emeleten“ a Szentháromság ábrázolása zárja le az epitáfium architektúráját, amely a képeken kívül több szöveggel van kiegészítve.

A lőcsei plébániatemplom legjobb karban levő protestáns polgári epitáfiuma a Teufel Márta –született Gantz Mártáé, ma mégsem láthatjuk teljességében, mert  eltávolították az oldalszárnyait és a felépítményt a nekrológgal. Ezeket a korábban leszerelt részeket - fragmenseket - a Szepességi múzeumban Lőcsén állították ki, mint szepességi képzőművészeti tárgyakat. Az eltávolított fragmensek csoportját ezek a részletek képezik: Az alsó táblán az emlékfeliratból megtudjuk,hogy az epitáfium megrendelője a lőcsei jegyző, a kassai származású Teufel Kristóf volt, az epitáfiumot elhunyt felesége, született Gantz Márta számára készíttette, aki 51 éves korában  1638 ban hunyt el. A felső felépítményben címerek vannak és fent a házaspár monogramja, CT és MG, alul az 1638 évszám, van ott egy nagyobb fragmens, az egyik oldalszárny, egy kis fragmens a másik oldalszárnyból. Az így szétdarabolt mű mutatja be a lőcsei restauráló műhely – atelier  - műterem 25 éves tevékenységét.  Ugyanennek az epitáfiumnak a Szent Jakab templomban maradt része Lázár feltámadását ábrázolja, ez a motívum a legkorábbi vallási művekben gyakran szerepel, mint a feltámadás jelképe. Az összes lőcsei epitáfium közül ez az egyetlen, amely vászonra van festve, a vászon utólag fa lapra lett ragasztva. Az említett képpel különösen sokat foglalkozott Medvecky Jozef, aki megjegyezte, hogy a kép festője forrásként Jan Harmensz Müller 1598 ban készült  képét, a „Kisded imádását a három király hódolatával“ használta fel, a főalakot más metszetekből másolta, ezáltal egy sokfigurás kompozíció keletkezett, különös  szokatlan környezetbe ültetve, ahol pálmafák, antik épületek, korintusi oszlopok vannak a háttérben, tovább szélmalom, sziklaorom, stb. Mindamellett a megrendelő portréjával, aki egy szakállas férfi a Lázár szarkofágja mellett jobboldalt.  A szarkofágon “memento morti“  felirat van, a Krisztus mellett álló női alak a Teufel Kristóf felesége, Teufel Márta. Nyilván a megrendelő Teufel Kristóf együttműködött a festőművésszel és az érdekes kompozíció az ő befolyása alatt keletkezett. Így lett ez az epitáfium  autentikus bizonyítéka az akkori lőcsei polgár kultúrális szinvonalának, igényének és mentalitásának.

Az előbbi epitáfiumok csoportjába tartozik az a nem teljes epitáfium, amelynek központi képe „Krisztus az olajfák hegyén“. Sajnos hiányzik a szöveges rész, így nem tudjuk, ki rendelte, kinek és mikor. A korábbi irodalom úgy említi, hogy Rompauer Mártoné. A kép alatti részben az elhunyt családját látni a feszület mellett.

A tizenhetedik század első feléből származik az a két pajzs-alakú restaurált mortuárium, amely a keresztelő kápolnában van elhelyezve. A mortuáriumok  fontos részei (kellékei)  voltak a temetkezési menetnek. A gyászolók ilyen értékes adományokat ajánlottak fel az egyháznak, hogy az elhunyt lelke megváltást nyerjen. Egy egyszerűbb kivitelezésű temetkezési pajzs a III.Thurzó Kristófé, Szepesség és Sáros főispánjáé, 1614-ből. Függőlegesen elnyújtott nyolcszög alakú pajzs, melynek a díszítése kétoldalt ión oszlopfőre emlékeztető ív, melyből csomóba kötött, fából faragott drapéria nyúlik le, a keret alján egy kerubín feje látható. A mező belsejében  a Thurzó címer van, az adományozásról szóló szöveg háromsoros, latin nagybetűkkel írva.

Gazdagabb díszítésű III.Thurzó Szaniszló szepességi főispán és palatinus 1625–ből származó mortuáriuma, a függőleges ovális tábla,  gyöngyház berakással keretezett belső pajzs alakú mezővel,  ezen van a címer, a háromsoros körfelirat a dedikációval, alul egy kerubín fejecske van, a többi díszítés különleges harci emlékek gazdag gyűjteménye, pajzsok, kardok, trombiták, ágyúk, dobok, egy török feje, egy lovag felsőteste, kesztyűk, nyilak.

A renovált epitáfiumok másik csoportjába a fadomborművekkel díszített epitáfiumok tartoznak, amelyek a 17. század második felében fokozatosan változtak, fakeret nélkül készültek,  az alakjuk oválisra egyszerűsödött. Ebben a sorozatban elsőként említhető  a Hain Miklós 1660–ból származó epitáfiuma. (Ez még nem került sorra a restauráló műhelyben, mert  nem a hátsó kápolnák egyikében volt felszerelve). A fejlődés további példája a Gosnovitzer Mátyás epitáfiuma, 1669–ből, Schwab Jánosé 1670–ből,  Girschner Georgé 1672–ből, ezeket már felújította a Lőcsei ORA Levoča restauráló műhely.

A Gosnovitzer Mátyás epitáfiumát özvegye, Margaréta rendelte meg,  a férje, Gosnovitzer  Mátyás, lőcsei bíró emlékére, aki 1669 ben húnyt el 56 éves korában. A kora–barokk színes fa epitáfium  atektonikus típusú kerettel,  felső részében ovális domborműben Ezékiás  vízióját ábrázolja, amely általában  a feltámadás jelképe.  Felette egy rekeszben német nyelvű bibliai szöveg olvasható, amely a domborműre vonatkozik. A keret áttört gyöngyházas  ornamentikával van díszítve, de az a része az epitáfiumnak , amelyben a családtagok térdeplő alakját szokták ábrázolni, itt már hiányzik. Az epitáfium csúcsán üres felépítmény van, amelyben nincs dombormű. Az epitáfium  alsó részében háromosztatú domború rekesz van, benne latin nagybetűkkel írott szöveg, amelynek foglalata gazdagon díszített keret gyöngyház alkalmazásával, áttört növényi ornamentikával, angyalokkal, és szárnyas angyalfejjel.

A Schwab család epitáfiuma hasonló az előbb említett epitáfiumtípushoz. 1670–ben készíttette egy nagyon jelentős  lőcsei kereskedő, Schwab János, a feleségével, szül. Scheuermann Annával együtt, a már elhunyt és még életben levő családtagok számára. Az epitáfium részei: az alsó rekeszben van a feliratos rész, felette egy elválasztó lécen túl van a dombormű.  Az elválasztó lécen, azaz a peremen van a család címere, melynek a csúcsán párbajsisak van, függővel, akantusz koszorúval ill. koronával, kétoldalt faragott drapériával vörös arany lakkozással. A csúcson festett indák a háttérben, előttük domború hármashalom, rajta vörös nyelvét nyújtó fekete sas domborműve, mely felnyújtott jobb lába karmai között kardot tart. A központi ovális figurális dombormű ikonográfiai jelenetet ábrázol, ennek témája  „az Úr átváltozása a hegyen“, amely szerint Krisztus a tanítványainak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak tudomására adta, hogy isteni természetű, fölvezette őket Galileában a Tábor – hegyre és az ő szemük láttára átváltozott. Ez a figurális dombormű osztott pajzsba van helyezve, a bal szárnyba van illesztve a három férfi domborműve, viszont ennek a jobboldali megfelelője, feltehetően a női alakokkal hiányzik. Az ovális felső részt áttört  szárnyak és ülő angyalok díszítik, a bal angyalnak letört a lába és mindkét keze, a jobb angyal egy koponyát tart a kezében – ez a múlandóság jelképe, az epitáfium csúcsán egy rekeszben bibliai idézet van, amely a központi domborművön levő jelenetre utal, efölött ívelt peremeken két ülő angyalt látunk. A felújító munkák folyamán előtűnt az epitáfium hátsó oldalán a festő eredeti aláírása, PETRUS/STÖKEL/PINXIT/A.D. 1670, fekete festékkel ecsettel festve.

Utolsóként az 1672. febr. 27.-én, Girschner György által csináltatott epitáfiumot mutatjuk be, melyet felesége, G. Fides született Rügnerin Fides számára készíttetett, aki 1668. márc. 20.-án hunyt el 62 éves korában. Tipológiailag az előbb említett epitáfiumok csoportjába tartozik, egy beillesztett domborműves résszel. A központi ovális részben elhelyezett dombormű Krisztus születését ábrázolja, mely az egyházi művészetnek a legősibb témája. A sok alakot tartalmazó dombormű az ú.n. Aacheni  Sadeler Hans művész rézkarca mintájára készült. Az ovális dombormű egy füles téglalap alakú rekeszbe van helyezve, a sarkaiban díszítés és kagylómotívum látható, kétoldalt a keret áttört  szárnyakkal és szárnyas angyalfejjel van díszítve. Az epitáfium felépítménye ovális alakú, pompás faragott kerettel, három faragott angyalfejjel, az ovális kitöltésben egy arany nyíl van „G“ betűvel. Az alsó részben van a szöveges tábla, alakja három csúcsos rekesz, egy díszített faragott keretben angyalfejjel fent, alul virágdíszítéssel, ebben van a német szöveg. Az epitáfium nagyon fejlett faragómester munkájáról tanúskodik, mind a domborművön, mind a díszítésen dinamikát, pátoszt és feszültséget látni. Feltételezhető, hogy az itt említett három epitáfium ugyanabban a műhelyben készült, a domborművekről és díszítésekről ítélve. A tipikus díszítőelemek, az angyalfejek, a keretezés megoldása arra mutat, hogy ezeket idősebb Paul Gross műhelyében készítették.

Eva Spaleková

(Fordította: Timcsák Sarolt )

2011.11.17