Kegyelettel emlékezünk 1948/49-es honvédtisztjeinkre:

Berthelmann Henrik 5. sz. 149. ;
Dapsy Eduárd 8.sz. 110;  
Édeskuti Szilárd 1.sz. 11-22.;
Fabriczy János 9.sz. 9. ; 
Görgey Gusztáv 2.sz. 199;  
Juhos János Gyula 3sz. 220,
Keill Antal 4. sz. 77;  
Kováts Viktor 7. sz. 24.; 
Maléter Jenő 4.sz. 49-50.;
Soltz József 9.sz. 160-161;  
Szépréthy Ottó 9.sz. 164-165.;
Záborszky Imre 2.sz. 44;

SOLTZ JÓZSEF Magy. Kir. honvédszázados 1813-1873 sírverse:
A haza harcaiban küzdött / menekülve bejárta / Washington földjén a szabad államokat. /
Visszakerült késöbb a honvágy szárnyán és még / Látta szabadságunk hajnala fényjeleit. /
S várva a Naphasadást, szomorun nyugalomra lehajlott / E zöld hantok alá: 
Béke lebegje körül!

Nemzeti áldozathozatal és sorsvállalás Szepesben. 
Gondolatok az okt.6-i nemzeti gyásznap alkalmából

A nemzeti és állami gyásznap kiterjesztett értelemben Szepes megyére is tartalmazhat tanulságokat. Hiszen a magyar állam és nemzet védelmében itt is voltak áldozatok. Olyan példamutató személyek, akik éppen megbízatásuk vagy hivatástudatuk folytán, kötelességteljesítés miatt vesztették életüket, vagy szenvedtek jelentős hátrányt, vagyonvesztést, elnyomorodást, hátratételt. A fogalom kiterjesztése miatt persze folyamatosan bővülő listát lehet vezetni. Fontos is azokat összegyűjteni, akik e listára felkerülhetnek, mert sokszor már csak a családi emlékezet tud róluk. Jó lenne róluk megemlékezni, őket nevesíteni és sorsuk kiállásuk felett tisztelegni. 
 Régmúltba is visszatérhetünk: A tatárjáráskor a lándzsások, a magyar határőrök szenvedtek veszteséget a tatároktól, a Menedékkőre visszavonulva védekeztek a hódítók ellen. A nemzeti függetlenségi szabadságharcok idején a szepesi születésű Thököly Imre fejedelem már gyerekkorában, majd a török szabadságharcának lehanyatlása miatt került bújdosó-létbe, amit következetesen vállalt. A Rákóczi szabadságharc végén idején Görgey János alispán Szepesvárát bátran védte a császáriaktól, ezért családja a szabadságharc bukása után birtokai jórészétől megfosztatott, anyagilag hátrányt szenvedve, katonadinasztiává vált, mert csak ebből tudta fenntartani társadalmi állását. 
Az 1848-49-es szabadságharc Görgei-féle felső-magyarországi hadjáratának egyik legnevesebb csatája, a hősies branyiszkói diadal Szepes területén történt, ahol nagy vérveszteség árán sikerült legyőzni a császáriakat.

Jelképek is sérültek: Lőcse főteréről elkerült a branyiszkói hősi csatára emlékeztető, Faragó József által alkotott honvédszobor, máig sem tudni hol van. De a branyiszkói hegyről, a csata helyéről is elkerült az emlékmű. A szepesváraljai temetőben levő honvédemlékmű feliratát utólag kegyeletsértően megváltoztatták („Azok emlékére, akik idegen érdekekért haltak meg”). A megmaradt iglói, szepesszombati, lőcsei főtéri, temetőbeli honvédfeliratok ezért különösen fontosak. Sajnálatos, hogy a toporci Görgey-kastély, Görgey Artúr legendás hadvezér szülőhelye immár végromlásra felé halad, nagy művészeti és építészeti érték tűnik el szemünk láttára. 
1918 végén Trencsénkutasnál az egyik legősibb szepesi nemzetség, a Görgeyek két hős leszármazottja szállt szembe magyar Leónidászként maroknyi csapatuk élén a beözönlő tengernyi cseh legionáriussal, és vesztették életüket. A késmárki tanárok és értelmiségiek, mikor meggyőződtek, hogy Szepes Magyarországtól elszakíttatik, kísérletet tettek a Szepesi Köztársaság kikiáltására, ebben Bruckner Károly líceumi ig. is szerepet játszott. A trianoni összeomlás után sokan kényszerültek hazájukat elhagyni, mert nem voltak hajlandóak hazaszeretettől hajtva letenni az új államra az esküt, ezért tisztségüktől, javaiktól megfosztattak: pl. Bruckner Győző igló gimn.tanár került így Miskolcra, vagonlakásra kényszerülve egy ideig. Volt, akit a csehszlovák hatóságok elfogtak, később került szabadlábra. Illgenn Antal lőcsei evang. lelkész kényszerült állomáshelyét elhagyni, Magyarországon anyagilag hátrányban élte le maradék életét. Szepes vármegye magasabb és alacsonyabb tisztségviselői, szolgabírái, a magyar állam alkalmazottai szenvedhettek hátrányt ezekben az időkben.  
A két világháború közt is számos kiállás és áldozathozatal történt a Szepességen a nemzeti és cipszer ügyért. Kőszeghy Elemér művészettörténészt, a lőcsei múzeum igazgatóját a 30-as években kényszerítették a Szepesség elhagyására. Sokan, a Greschik-család is ekkor hagyta el szepesi otthonát. Andor Nitsch hunfalvi földbirtokos és elvbarátai a cipszernémet párt vezetői mindvégig kiálltak a magyarsággal való együttműködés mellett (Szentiványi József Magyar Nemzeti Pártjával indultak együtt), amiért 1938-39-ben a hitleri fordulat miatt háttérbe szorították őket, pártjukat megszüntették, lapjukat nem adhatták ki. Andor Nitsch nem menekült el a 45-ben, továbbra is szülőföldjén élt tovább. 
Az 1944-45-ös front közeledtével, a háborús cselekmények miatt a 8 évszázados ittlét után a cipszereket kényszer-evakuálják, el kell hagyniuk szülőföldjüket. A menekülés számos áldozattal jár. Legismertebb  az 1945-ös prerovi tragédia, mikor több, mint száz dobsinai és szepesi németet gyilkolnak le katonák egy morvaországi vasútállomás közelében, mikor hazaigyekeztek szülőföldjükre. Rájuk a dobsinai temetőben emlékkő utal. 
1945-ben sok magyar és német lakos áldozatul esett a nemzeti bosszúnak: a „Csurma” (azaz börtön)-házba zárva lettek bezárva, kirabolva, Szibériába hurcolva olyanok, akiknek legtöbbször sem nevét, sem létszámát, sem sorsát nem ismerjük, mert máig tabu kíséri sorsukat. A német párt vezetőjét agyonlőtték, Niederland ügyvédet szégyenketrecbe zárták, Koller Irént, a Magyar Párt képviselőjét népbíróság elé állították, szerencsére egy szlovákra fordított dalra hivatkozva felmentették. A magyar és német polgárok vagyonát, házát, minden értékét elrabolták, elkobozták, megsemmisítették, magukat földönfutókká tették, vagy évtizedekig megtűrt életet élhettek. Ők is a magyar nemzet ügyének nemhivatalos, de mégis sorsukban vállalt védői és jelképei voltak, hiszen hátrány és szomorú sors éppen a magyarsághoz való tartozásuk miatt érte őket.
Eszünkbe juthat a neves lőcsei származású családból való - lőcsei előnevű ! - Zsedényi Béla 1944-45-ben az államfői jogkör első gyakorlója esete, aki bátor kiállásáért Rákosi börtönében végezte az 50-es években. megemlítendő, hogy Fekete-Nagy Antal a Szepesség történetében alapvető művet alkotó történészt 1945 után háttérbe szorították, Budapestről kitiltották. 
Tisztelet mindazoknak, akik utolsó mohikánként, a fokozatosan eltűnő magyarság és cipszerség részéről szepesi szülőföldjükön maradva életükkel, munkásságukkal képviselik, védik a magyar nemzeti ügyet és kultúrát. Fontos munkájukra, életükre, emlékükre odafigyelni. Bornemissza István poprádi ügyvéd négy kötetben írta meg családja, nemesi osztálya háború utáni nehéz sorsát. Czóbel Margit élete végéig ragaszkodott a nagyőri kastélyhoz, ősei dicső hajlékához, nem hagyta el. Életművének, írásos hagyatékának feldolgozása jelenleg folyik. A kevésbé ismertekre és még élőkre, akik ma is folytatják e munkát, rájuk is gondoljunk tisztelettel. 
Fontos azokat is megemlíteni, akik pl. Szepességen kívül, pl. Magyarországon álltak helyt: Cornides István fizikus, 56-os, a nyitrai magyar főiskola önzetlen tanára, a Rákóczi Szövetség alapító tagja, a Kettős Járom Alatt amerikai felvidéki újságban Megyeri Tamás néven írt a Szepességről. Bernhardt Béla batizfalvi származású, Ausztráliában majd az Egyesült Államokban működő magyar evangélikus lelkész, esperes, a magyar cserkészmozgalom kiépítésében, a magyarnyelvű egyházi élet fenntartásában munkálkodik. 
Budapest, 2011.okt.6., Czenthe Miklós

Irodalom: 1848/49-es szabadságharc emlékei a mai Szlovákiában: „Hol sírjaik domborulnak”, összeállította Görföl Jenő, Kovács László, 2003 (benne az iglói és a  branyiszkói csatára való emlékezés, a szepesi 48-as sírok fényképes katalógusa, köztük a lőcsei és szepesszombati honvédsírok). 
http://mek.niif.hu/03300/03330/03330.pdf