Szepességiek 6. budapesti összejövetele, 2015.nov27

2021.01.05.

Címke: Greschik , Bruckner , Genersich , Wein , Krisch , Kirschner , Ludányi , Schermann

Szepességiek 6. budapesti összejövetele, 2015. nov. 27.
Beszámoló az V. ker. Hold u. 18. Németajkú ref gyülekezet termében lezajlott szepesi estről


 

Mottó: „az elsüllyedt és többnyelvű szepesi kultúra szeretete, felfedezése, ápolása”

(Greschik Gyulától hangzott el, a szepesi találkozón, a házában tartott beszámolójakor)

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/img/original/976/na_teljes.jpg

A 6.szepesi est a Hold utcai ref. gyülekezet termében

Új helyszín és szervezés

Első alkalommal volt, hogy nem az Üllői út 24. evangélikus egyházi központban voltunk, mely felújítás miatt most nem használható. Avar Gábor mérnök invitált a jelenlegi helyszínre, ahol presbiter, és amelyről néhány szót említett.[1] A gyülekezet 1918 előtt keletkezett, külföldi eredetű, németajkú protestáns polgárok alapították.[2] A II.világháború után a kissé gyanúsan csengő „németajkú” elnevezést átmenetileg a "kellemesebben hangzó" svájcira kellett lecserélni. A templomot hosszú ideig a Magyar Televízió használta kellékes raktárnak. A templomot 2002-ben szentelték fel újra. A tévés idők nyomának eltüntetése nagy költséggel történt meg (a templomtérben a menekülőajtó nyoma még mindig erre emlékeztet). A felújítás kiválóan sikerült, ízléses, szép templomtér alakult ki és az alagsori gyülekezeti terem is teljesen megújult.

Az alagsori teremben, a falakon, körben a gyülekezet történetét képes táblák beszélik el. A gyülekezet azonban ma már inkább már csak nevében németajkú, hiszen Avar Gábor (a Hold utcai németajkú ref. gyülekezet presbitere, házigazdánk) elmondása szerint szinte már csak ő képviseli a „német elemet”, a többiek már alig értenek németül.

A cipszerek megjelenése ezért is fontos, hiszen evvel mégis a magyarországi németajkú protestáns kultúrához való kötődést mutatják föl. 2004-ben a pozsonyi kárpátnémet múzeum (Museum der Kultur der Karpatendeutschen) időszaki kiállításban mutatta be a felvidéki németség múltját, tájszólásait (Mundart).[3] Avar Gábor azt is kiemelte, hogy a cipszerek azért nem teljesen azonosak a kárpátnémetekkel, különleges sajátosságaik, történelmük miatt. Kurutz Károly tanár úr – egy valószinűleg az erdélyi szászok köréből származó tréfás mondással egészítette ki: akik a cipszereket „beteg szásznak” nevezték, akik ezért nem jutottak el Erdélyig, és telepedtek le útközben, a Szepességen. (Persze ennek a történelmi valósághoz azért nem sok köze van.)

Kéry Bálint Bence művész rajztanár, aki most a gyülekezet gyakorlati teendőit is végzi, az est előkészítésénél sokat segített. Bár ők nemeskéri származásúak, de Kéri Kálmán vezérkari tiszttel tartanak rokonságot, aki anyai ági nevét vette föl, és cipszer volt.[4]

A gyakorlati előkészítésben, és az est gazdagításában többen részt vettek. Avar Gábor csopaki, míg Csillag Bálint saját készítésű ókécskei-gyáli borral kedveskedett a jelenlevőknek.[5] Többen hoztak süteményt, Czenthe Heni pedig a terítésben, dekorációban vett részt.

Sajnos nem fért bele minden az estbe, amit pedig elterveztünk, előkészítettünk. Így pl. Hollóházy Ildikó a szeptemberi szepesi találkozóról gondosan 280 képet összeválogatott, vagy Vujicsics Marietta nagymamájának Hajnóczy Zsenivel való levelezéséről szeretett volna beszámolni. Drippey Mária pedig a lőcsei idős hölgyekről szeretett volna beszámolni. Az est végén felvetődött (Kéry Bence), hogy lehetne gyakrabban, nemcsak évente találkozni, és akkor több minden szóba kerülhetne.

 

Az est programja

A benyomásokról, történtekről még azon melegében jó valamit leírni. És nemcsak az a hivatalos részben elhangzottakról, hanem azokról, amikről a baráti beszélgetéseken szó volt. Sőt néha a körülmények is érdekesek és az el nem hangzottak is, amik kimaradtak, talán időhiány miatt. Az est lefolyásáról, nem az elhangzás sorrendjében, hanem súlyozva és csoportosítva számolok be: melyek voltak - számomra legalábbis - emlékezetesek, fontosak. A beszámolót Neidenbach Ákos és Ludányi Zoltán fotói illusztrálják.[6]

Az est hagyományosan az örökélet (örökkévalóság) vasárnapjára, az elhunytak, az ősökre való emlékezés kapcsán nagytiszteletű Demeter János ref.lelkész rövid áhítatával kezdődött.[7] Ezt követően az ebben az évben ill. korábban elhunyt rokonok, ismerősök, szepesiek nevének felsorolása következett. De megemlítettük azokat is, akik idős koruk, egészségi állapotuk miatt nem tudnak jelen lenni.

Majd a bemutatkozás következett be, ahol már sok érdekes megjegyzés hangzott el. Újra sok rokoni, szakmai, szepesi szálra derült fény, amely a megjelenteket összeköti. A pihentető borkóstolás-pogácsázás után pedig beszámolók, hozzászólások hangzottak el.

Öröm volt, hogy újra szép számmal jelentek meg a szepesiek, hozzátartozók, érdeklődők (45 fő).[8] A megjelentekről egy aláíróív is maradt.

A 2015 szeptemberi második lőcsei találkozó főszervezője Hollóházy Ildikó volt, aki a szepesi honlapot és a levelezőlistát is elindította és gondozza. A szervezés terhét vette magára, mikor a jelentkezéseket, a szállás s az ellátást intézte. Ildikó utólag megszerezte és lefordította Porubän késmárki evangélikus esperes prédikációját (Fülekyné Hritz Éva segítségével). De lefordította a Csáky Móriccal néhány éve készült újság-interjút is.[9] A találkozó szervezésében nagy helyismeretével és kapcsolataival meghatározó szerepe volt Kostelnikné Zwilling Astridnak (lőcsei szállás, görgői kastély, Szepesváralja). Örvendetes, hogy egyre több jelenleg is a Felvidéken élő magyar kapcsolódik be a találkozóba.[10] A fő programot több „fakultáció”, kiscsoportos kirándulás egészítette ki (pl. Nagyőr, Toporc, Ruszkin, Mateóc, Dolyán). 

A lőcsei találkozó feltehetően csúcspontja volt Greschik Gyula lőcsei, Mészáros utcai házában való látogatás. Megnéztük e látogatásról készült videó-felvételt, amelyet Hollóházy Ildikó állított össze, felhasználva a "Fekete város" c. történelmi film hangulatos filmzenéjét.[11] A „Steinhausz-kamrában” Greschik Gyula és Zwilling Astrid beszámoltak arról az érdekes családi hagyományról, amely szerint az ellenreformációs üldözés idején a helyiségben az evangélikusok titkos találkozókat és istentiszteleteket tartottak. Szépen halad előre a ház nagy költséget és odafigyelést igénylő felújítása. Ennek köszönhetően a találkozó résztvevőit már az emeleti helyiségekben lehetett fogadni, ahol pogácsa és dr.Szemerkényi Lászlónak köszönhetőn verpeléti bor is került az asztalra.[12]

Talán a legfontosabb gyakorlati bejelentése

A szepesi estnek talán a legfontosabb bejelentéseként Greschik Gyula professzor elmondta, hogy a Domus Scepusiensis (Zipser Haus, Szepesi Ház, Spišsky Dom) alapítvány jogilag már elfogadást nyert, számlaszáma is van (de adószáma még nincs). Így nemsokára már fogadni tudja az adományokat a régi szepesi kultúra ápolása érdekében kifejtett tevékenység céljára. Hozzátette, hogy azért választott latin elnevezést, hogy egyik nép és nyelv se érezze magát hátrányban, se a magyar, se a szlovák, se a német. Fontosnak tartja a szlovákokkal való kapcsolattartást.

Ludányi Zoltán beszámolt a lőcsei találkozó egy emlékezetes pillanatáról: a vasárnapi evangélikus templomi istentisztelet után a szlovák lelkésszel való kézfogásról: mikor magyarul köszönt el: viszontlátásra, és a lelkész láthatóan barátsággal kérdezte: magyar? Ebből is látható, hogy érdemes a helyi szlovákokkal való kapcsolatot keresni. Ludányi Zoltánné részére ugyancsak nagy élmény volt a szepesi találkozó. A szepesi körhöz a szepesi honlap segítségével jutottak el.

Dr.Szabóné Tóth Emese mondta, hogy számára a lőcsei kirándulás milyen mély érzelmi húrokat pendített meg. A Lőcsén élt nagypapája, Lüley György bankigazgató és lánya, Lüley Sári néni nyomait kereste (Sári néni a Mészáros utcai Greschik-házban is lakott).

 

Beszámolók, hozzászólások (válogatás az elhangzottakból)

A szepesi esten megjelenteket a Lőcsén élő Kostelnikné Zwilling Astrid levelében üdvözölte (nov.19., 23.). Astrid „mint Lőcse őrangyala”, szepesi körünk is ötletadója és lelkes biztatója a szepesi hagyományőrző munka  lényeget így foglalta össze: [13]Gyönyörűeket csináltok, élvezet olvasni és tudni, amit olyan szeretettel csináltok. Örülök, hogy már ilyen technika van, hogy ez mind megmarad, milyen könnyű lesz utódainknak továbbcsinálni. Csak nagyon szeretnék bízni benne, hogy lesznek utódaink… De az öregecskék /régi családok a háború utáni Lőcsén élt tagjai/ se gondolták volna, hogy lesznek valakik, akik ezekre a gyönyörű, értékes családokra hetven évvel a II.világháború után olyan nagy szeretettel emlékezni fognak és felidézik a sorsokat. És biztosan nem gondolták volna, hogy a lőcsei főtéren lehet majd erről beszélni! És ami még nagy öröm, hogy a Lőcse mai lakosai most már büszkék, hogy milyen városban laknak, és hogy LŐCSEIEK! Nagyon köszönöm Nektek, hogy annyit tesztek ezért! Köszönöm az Úristennek, hogy megadta, hogy megismerjelek Bennetek! Hálásan ölellek: Astrid” A találkozó /a mai szepesi est/ idején lelkileg Veletek leszek és mindenkit szívélyesen üdvözlök! Nagy öröm, hogy összejöttök, már ezért is öröm élni! Nagy köszönettel mindenkinek, de legtöbbet a drága Ildikónak, Neked és minden tagnak, akik a mieink! Nagy lőcsei szeretettel: Astrid

 

Schermann Ákos édesapja emlékkönyvét mutatta be. Schermann Szilárd – a hazai turista-szakírás jeles alakja volt, az iglói öregdiákmozgalom szervezőjeként találkozásaikról fotókat, beírásokat gyűjtött az alkalmakról. 1965-ből még egy szepesi találkozó nyomát is őrzi a nevezetes emlékkönyv.[14]

 

Krisch Ernő először volt köztünk, kifejezte örömét a rendezvény felett. Édesapja, Krisch Jenő, a Vas utcai kereskedelmi iskola igazgatója, a Szepesi Szövetség elnöke a szepesi mozgalom központi szereplője volt.[15] Még a Németországba került cipszerekkel, kárpátnémetekkel tartotta a kapcsolatot.[16] Krisch Ernő elmondta, hogy a háború után a Gellért szállóban, a szepesi asztalnál találkoztak, míg aztán valaki figyelmeztette őket, hogy jobb, ha abbahagyják ezt a tevékenységet.[17] Krisch Ernő másolatban elküldte Grósz Alfréd apjának írt 1963-as levelét és egy fotót dunajeci túrájukról. 1963 augusztusában hosszú-hosszú évek után jutottak el Krisch Jenőék a Szepességbe. A levélről ezt írja Krisch Ernő: „Ezt egy igazi cipszer írja egy másik cipszernek, melyből igazi, szinte könnyfakasztó cipszer szeretet árad.”

 

 

Bruckner Éva történész családjáról, a Szepességen fontos szerepet játszó Bruckner-családról tartott beszámolót.[18] Felsőlövői (ma: Burgenland) eredetű családjuk történetét kutatja jelenleg, tk. az Evangélikus Országos Levéltárbeli Bruckner Győző-hagyatékban.[19] A család több tagja is kiváló értelmiségi lett.

 

Bruckner Károly 23 éven át a késmárki evangélikus gimnázium igazgatója az első világháború előtti és utáni években. Nagy szerepe van abban, hogy e válságos időben sikerült az intézmény fennmaradását biztosítania. S akinek bátor kiállása a cipszer ügy mellett, pl. az 1918 őszi Szepesi Német Köztársaság kikiáltásában való részvétele, a csehszlovák hatóság ellenintézkedését hozta el. Érdemei ellenére politikailag ezért sem emlegetik súlyának megfelelően, nevét kihagyták a neves líceumi tanárok emléktábláról. Bruckner Ottó a felső leányiskola igazgatója volt. Bruckner Győző iglói gimnáziumi tanár, majd a trianoni összeomlás után Miskolcra került evangélikus jogakadémia dékánja. A Szepességről, Késmárkról szóló történeti munkái máig alapvetőek. A neves Bruckner-család bemutatását eddig nem ismert, részben családi tulajdonú fotókkal illusztrálta. Szó volt még Bruckner Károly fiáról, (II.) Bruckner Győzőről, a 20.szd-i magyar szerves kémia iskolateremtő alakjáról, Szentgyörgyi Albert munkatársáról (1900 Késmárk-1980 Bp.).

 

 

Judik Zoltán beszámolt a bécsi emléktábla-állításról: Tankó Attila, a Genersich Antal alapítvány titkára szervezésében Johann Genersich bécsi teológiai tanár, aki korábban évtizedekig a késmárki líceum tanára volt, bécsi lakóházán állítottak emléktáblát. Az osztrák evangélikus egyház, a bécsi magyar gyülekezet, a magyar és szlovák nagykövet is jelen volt. Az emléktábla szövege a Szepességet (Zips) is említi. Judik Zoltán elmondta, hogy folytatja munkáját, amelyben a Genersich-család történetét állítja össze. Az idén jelent meg Zsigmond Károly marosvásárhelyi orvos könyve a Genersich-családról, a 16-20.szd-ig a családtagok aprólékos felsorolását, adatait tartalmazza.[20]

A Felvidékhez való ragaszkodásról, az emlékek őrzéséről szól a levél, melyet az Amerikába kikerült Genersich Sándor édesanyjától kapott (Judik Zoltán olvasta fel).[21] Ezt követően a legvégén Genersich Zsuzsa egy fontos témát vetett fel: azt, hogy az ifjúságot, tkp. gyerekeinket milyen nehéz bevonni a szepesi munkába, pedig nagyon fontos lenne, hogy valaki megismerje, majd továbbvigye, képviselje az ügyet.

 

 

Felj. 2015.nov.28./29/30., Czenthe Miklós

 

[1] Avar Gábor rokona a késmárki fatemplomot helyreállító mérnök: … Avar Gábor családjától annak idején elvettek mindent, ezért nem szívesen foglalkozik családtörténettel

[2] http://drgbudapest.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4&Itemid=7&lang=hu

[3] A Pozsonyban a rendszerváltás után létesült kárpátnémet múzeum a szlovákiai németek három tájegységének kultúráját mutatja be: Pozsony (Pressburg), Körmöcbánya vidéke (Hauerland), Szepesség (Zips) a mántákkal. A 2004-es kiállítást ifj.Bibó István művészettörténész nyitotta meg

[4] Kéri Kálmán 1901. június 25. Igló., született szepességi (cipszer) családban, meghalt, 1994. május 26. (92 évesen)

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9ri_K%C3%A1lm%C3%A1n

2011-es Kéri K.-konferenciáról megjelent Magyar Hírlap írásból részlet:

 „Kéri Bálint, Kéri Kálmán rokona is részt vett a konferencián. A Magyar Hírlapnak elmondta, a szűkebb és tágabb értelemben vett rokonság felnézett Kálmán bácsira. Segédmunkásként is. Sőt akkor talán még inkább. Kéri Kálmánt környezete mindig is egyfajta polgári ideál megtestesítőjének tekintette, katona létére is. Modern, európai gondolkodású férfi volt, mély vallásos hittel. Csodálták a pályán való gyors előrejutását, több rokon is úgy vélte később, ha másként alakul Magyarország sorsa a második világháború után, Kéri Kálmán magas és fontos posztra jutott volna. Arra, hogy politizálni fog, mert most ez lehet a nemzetért vívott harc eszköze, az ’56-os forradalom után határozta el magát.”

http://archivum.magyarhirlap.hu/tortenelem/katona-akit-recsk-sem-tudott-megtorni

 

[5] Csillag Bálint borának saját címke-felirata: „KURÁZSI-HAZAI, Óbor, 1992-2006-2015. Gondozta és palackozta: Csillag Bálint, Ókécske-Gyál”

[6] a lőcsei honlapon láthatóak együtt

[7] a lőcsei evang. gyülekezet 1839-es Todtenfest-hagyományára emlékezve kezdtük 2010-ben a szepesi esteket

[8] felvetődik, hogy a megjelentek névsorát mennyire kell megjelentetni, az email-listán igen (vagy ott sem), a honlapon nem…

[9] 2012.márc.23-án került föl a Sme honlapjára:

http://www.sme.sk/c/6312200/grof-csaky-dostat-naspat-majetok-naco-by-mi-bol.html

[10] Astrid sógornője, Walkó Cecilia /Cilka (Szepesváralja), Joppa László és Andrej Janovsky (Késmárk), Timcsák Sarolt (Kassa), Fülekyné Hritz Éva és férje (Pozsony), Adda Ágnes (Pozsony), Izsóf György és neje Mária (Alsókubin)

[11] Készült Czenthe Miklós videófelvétele és több fénykép felhasználásával

[12] Szemerkényi László, egri orvos, az iglói Sommer-család leszármazottja

[13] a kissé töredékes magyarság miatt a szöveget „enyhén javítom”

[14] ez oldalt jó lenne scannelni. Az emlékkönyvet másolásra átadta Bruckner Éváéknak

[15] A szövetség jelmondata volt: „Lesz még kikelet a Szepesség felett”.

[16] Friedrich Lam / Lám Frigyes cipszer költő verskötete stuttgarti kiadásához is küldött egy Lám-életrajzot

[17] Ablonczy Balázs nemrégen megjelent könyve (NYOMbiztosítás. Letűnt magyarok, 2011, 288 l.) foglalkozik a szepesi mozgalom két világháború közti időszakával, támaszkodva Krisch Ernő adataira is

[18] ld. 2015.szept.14-én a szepesi levelezőlistára küldött anyagát, ahol szöveg és kép mutatja be a családot. Nemrég jelent meg egy családtörténete: Bruckner Éva-Csepeli György-Csepeli Miklós: A tengerszemű hölgy rejtélye. A Zámoryak történetei, Kossuth Kiadó, 2014, 278 l.; Bruckner Éva korábbi művei: „A Zsibárus boszorkány”, „Az Ecseri piac krónikája”

[19] Johann Georg Bruckner (1828-1909): Was ist des Menschen Leben? Lebenserinnerungen eines Schuhmachermeisters aus Oberschützen, hrsg. Edith Schedl, Edition Lex Liszt, 2005, 135 l.

[20] Zsigmond Károly: A Genersichek és utódaik, Marosvásárhely: MasterDruck, 2015, 375 l. (kereskedelmi forgalomba nem került, a szerzőtől ill. a családtagoktól lehet érdeklődni, pl. Genersich Zsuzsától).

[21] /a levél szövegét elkérni Zoltántól/

Képek



Arcképcsarnok
Jeles személyiségek
Archív felvételek
Sírjegyzékek
Szepesi estek
Szepességi látogatások


hirdetés helye


 

Szepesi Ház /
Zipser Haus /
Spišsky Dom