Az utókor megkésett tiszteletadása az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum ajándéka. A „Tudós tanárok – tanár tudósok” sorozatszerkesztõjének, Jáki Lászlónak a jóvoltából a minap jelent meg Vincze Tamás és Ugrai János száznegyven oldalas könyve, a sokoldalú Szelényi objektív, szakavatott méltatása. A tetszetõs, könnyen kézben tartható könyvecske három témakört ölel fel: ismerteti Szelényi Ödön életét és pályafutását, pedagógiai és közéleti tevékenységét, valamint Szelényit, a tudóst.

Szelényi Ödön 1877-ben született Késmárkon. A nemesi rangra emelt patrícius família (a szepesremetei Schneider család) sarja nem kevesebb, mint hat közép-, illetve felsõfokú intézmény katedráján tanított. Mezõtúr, Lõcse, Késmárk, Pozsony, Budapest és Debrecen protestáns intézményei voltak zaklatott életének állomásai. Széles látókörébõl adódó kritikai állásfoglalásai mindig visszhangra, olykor visszautasításra találtak. A trianoni békediktátum után ideiglenesen egyesített pozsonyi–eperjesi teológiai akadémia kötelékébõl nem vette át a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni teológiai fakultása: a nagy tudós, több száz filozófiai, történeti, pedagógiai és irodalmi tanulmány szerzõje soha nem lehetett egyetemi professzorrá, csupán – végül is több akadályt legyõzve – egyetemi magántanárrá Debrecenben.

Ha megismerjük munkásságát és mûveinek e könyvben közreadott gazdag bibliográfiáját, akkor értjük meg igazán, hogy a neveléstörténeti, az irodalomtudományi és a vallásfilozófiai módszertan terén is milyen fontos alkotások születtek tollából. Egyik legmaradandóbb alkotása, A magyar evangélikus nevelés története a reformációtól napjainkig (Pozsony, 1917) a reformáció 400. évfordulójának akart emléket állítani. (A ma nemzedéke követi-e 2017-ben Szelényi Ödön példáját?)

Modern, újító szellemû, kora teológiai gondolkodását több vonatkozásban is megelõzõ tudósunk volt. Egész pályája során a pedagógiai újítások és ezek létrehozói, például a reformer típusú személyiségek érdekelték. Az egyház és a társadalom visszás jelenségeire már a 20. század elsõ évtizedében felfigyelt, és pontos fogalmakkal le is írta õket.

Az Írói arcképek (Mezõtúr, 1909) bevezetõjében ezt olvashatjuk: „A régi fogalmak elhalványulnak, az újak még nem bontakoztak ki határozottan. A szellemi élet három tényezõje közül (a tudomány, mûvészet és vallás) az elsõ vezet és halad elõre törhetetlenül és gyõzelemittasan, noha itt is megvan az ellentétes vélemények heves tusája. A másik kettõ komoly vajúdásban leledzik: a mûvészet léha szórakozássá, élvezeti cikké látszik süllyedni. A vallás egyrészt a létjogosultságért küzd, másrészt üres, tartalom nélküli formalizmussá készül válni. E rázkódtatástól nem ment a család, az iskola sem: ezek is az új eszmék sodrába kerülnek, és megérzik átalakító hatásukat…”

Egész élete során arra törekedett, hogy megcsontosodott tételektõl mentes, kritikára és önvizsgálatra mindig kész tanulmányokkal ismertesse meg olvasóit és hallgatóit. Szelényi Ödön egész életét a tudományos vizsgálat szabadsága iránti feltétlen tisztelet vezérelte. 1931-ben Budapesten hunyt el.

Dr. Fabiny Tibor (id.)

Wikipédia szócikk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szel%C3%A9nyi_%C3%96d%C3%B6n

Művei:
· Goethe Faustja és a keresztyénség (1905)
· A filozófia alapfogalmai (összeállította, 1907)
· Írói arcképek (Mezőtúr, 1909)
· Jelenkori vallásos áramlatok a modern irodalomban (Budapest, 1910)
· Schleiermacher vallásfilozófiája (Budapest, 1910)
· Modern vallástudomány (Budapest, 1913)
· A misztika lényege és jelentősége (Budapest, 1913)
· Genersich János (1761–1823). Egy szepesi pedagógus […] (Lőcse, 1914)
· Tessedik Sámuel élete és munkássága (Budapest, 1916)
· A magyar evangélikus iskolák története a reformációtól napjainkig (Pozsony, 1917)
· A neveléstan alapvonalai (Budapest, 1922)
· A lélek élete (Budapest, 1923)
· Zola mint vallásbölcsész (Budapest, 1925)
· Az evangéliumi keresztyénség világnézete (Budapest, 1926)
· A filozófiai pedagógia magyar úttörői (Sopron, 1931)

2012.01.13