Libiczei Heinrich (1851 Leibic - 1929 Nagyszeben) gyermekeinek szóló levél formájában írta meg visszaemlékezéseit és családjának történetét.
Libiczei Heinrich (1851 Leibic - 1929 Nagyszeben) gyermekeinek szóló levél formájában írta meg visszaemlékezéseit és családjának történetét.
Libiczei (Sperling ) Tobias Heinrich Leibicen született Sperling H. Tóbiás néven. Felmenői neves cipszer családok tagjai voltak. Dédanyja Bredetzky Zsófia (sz. 1778) nem más, mint Bredetzky Sámuel lembergi evangélikus püspök, tanár, felvilágosult természettudós testvérhúga.
A levél 1929-ben született, két hónappal írójának halála előtt. Eredetileg német nyelven írta, egyik lánya fordította magyarra. Ekkorra már két házasságából született összesen tizenhárom gyermeke legalább három országban élt, ő maga második feleségével Romániában, Nagyszebenben, néhányan Magyarországon. A mintegy 30-oldalas visszaemlékezést három témára bonthatjuk. Családtörténetét történelmi áttekintéssel kezdi, majd részletesen ír apja, Sperling Tóbiás (1824 Leibic - 1869 Huszt) életéről, végül saját küzdelmeiről és előmeneteléről, de csak az 1880-as évekig.
"Őseinknek, hétszáz évvel ezelőtt, a régi hazában, Flandriában, nem lehetett valami jó sorsuk, hogy a magyar király lakatlan erdős vadászterületére, a Szepességbe vándorolva ezen a területen sok éves, kitartó nehéz és szorgalmas munka árán, virágzó helységeket hozzanak létre." II. Endre (ur.:1205-1235) királyról van szó. Vázolja a zord körülmények közt végzett nehéz munkát, beolvadásukat a helyi családokba, belviszályokat, tatár- és törökdúlást, majd az elzálogosítás idejét. Ezt tetézte az ellenreformáció, amikor a család elvesztette ősei birtokait, bár Leibic legjobb családjai közé számítottak.
Mire eljött a nemzeti ébredés (1848), apja már családos volt. Fröhlich Anna Máriát vette feleségül, aki egy kislányt és anyagiakat hozott második házasságába. Sperling Tóbiás "csupa hazafiságból" belépett a szabadságharcosok kőzé, és "intelligenciája és hősiessége folytán tiszti rangra emelkedett". Komárom után szöknie kellett, nagy szerencsével végül porosz Sziléziába került, posztókészítő segédként dolgozva támogatta feleségét, míg Ferenc József császártól annak házasságkötése alkalmából kegyelmet nem kapott. Ekkor hazatért Leibicre. Három gyermeke született, két lány között a levélíró Henrik Tóbiás. Sok szenvedés és nélkülözés után 1867-ben jobb világ jött. Sperling Tóbiást tartományi hadnaggyá választották, Iglóra költöztek. Henrik Tóbiás Iglón, majd Késmárkon járt gimnáziumba. Féltestvére férjhezmenésével megint fordult a helyzet, mert át kellett adni édesapjától örökölt birtokát. Apja jobb jövedelem reményében - iglói állását nyelvi nehézségei miatt feladva - rokoni segítséggel Máramarosba ment erdésznek, és ekkor kezdődik Henrik Tóbiás önálló élete.
Szülei nem tudják tovább iskoláztatni. Anyja, aki Leibicen marad, Iglóra adja kereskedő tanulónak. Eleinte ügyességével és képességeivel kivívja a megbecsülést, de később az irigységet is. Megszökik, majd apja után megy Máramarosba. Először rajz és számtantudományának köszönhetően építészeti irodában kap gyakornoki állást, de a téli időszakra szabadságolják. Ezalatt apjához megy Kövesligetre (Kárpátalja) és az erdészetnél teszi hasznossá magát. Apjával együtt Ruszkovára mennek, ismét építkezéseken dolgozik, irodában is, kőmüvesek közt is, és még ruténul tolmácsol is. Talpraesettségével, bátorságával, munkaszeretetével eléri, hogy 16 éves kora ellenére építésvezetőnek is megbízzák. Télre azonban kikérik Havasmezőre fakitermeléshez, és aztán már vissza sem engedik az építészeti hivatalba, mert szükség van rá. Kemény, embert próbáló körülmények között szervezi a fakitermelőhely létesítését, szállítást, rakodást, úsztatást, felügyel, irányít. Rengeteget dolgozik, sokra bízzák, erdőmanipuláns lesz. A Feketeerdőbe a küldik a hosszú- és rönkfa úsztatásának tanulmányozására. Emberekkel és szerszámokkal jön vissza. A Kirva-völgyben és Bárgyi-völgyben utat, rönkfogót, rakodót, úsztatót épít. 18 és fél évesen újonnan épült szolgálati házba költözik Havasmezőn. Ügyes gazdasszonyt szerez, akit aztán feleségül vesz. Még 20 éves sincs, mikor első fia születik, 24 éves korára négy fia van! Szabad idejében vadászik.
1875-ben újabb fordulat jön. Változnak a gazdasági körülmények. Kigyullad a ház a telephelyen. Szervezi a szerszámok és a berendezés mentését, újjáépítést. Átszervezések, elbocsátások. Henrik marad az erdőkitermelésnél, a Máramarosszigeti Faüzlet RT-nél, de még több a munkája, több helyen kell felügyelnie. "Sok volt a dolgom, minden völgyet ellenőrizni és a személyzetet is ellenőrizni". Leír egy hatnapos karácsonyi utazást. Lovasszánon 420km-t tesz meg Dornavátrára (és vissza), ahová tisztviselői állásba hívták. Inkább a fakitermelést és úsztatást vállalja el akkordba. 12 szánnal, 100 emberrel azonnal indul, és elkezdi a munkát Dornavátrán, családjával a közeli Podukosnára költözik, Bertalant Leibicbe küldi anyjához. A vállalkozás szép jövedelmet hoz, "nagyrabecsült, köztiszteletnek örvendő személyiség" lett. Jólétet tud biztosítani családjának, de a sok távollét következtében házassága tönkremegy. Mind a négy fiát Leibicbe küldi, ahol anyja és huga nevelik fel őket.
*
Eddig a visszaemlékezés. Leszármazottaitól tudjuk, hogy 1886-ban (35 éves) újra megnősült, most már Libiczei Heinrich néven. Wiedmann Máriával kötött második házasságából kilenc gyermeke született. Élete végéig fakitermeléssel, ill. fakereskedelemmel foglalkozott, ahogy néhány gyermeke is. Legérdekesebb hagyatéka az a kéziratos négynyelvű növényszótár, melyben százával sorakoznak termesztett és vadonélő növények nevei magyar, latin, német és román nyelven. Ez 2007-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adattárába került.
Elsőszülött fia Bertalan (1870 - 1954), akit egy ideig a leibici nagymama nevelt, szintén az erdészetnél dolgozott, fakitermelési igazgató lett Erdélyben, Komandón. Apjával és nevelőanyjával együtt nyugszik Nagyszebenben. 2019-ben egy nagy családi találkozó alkalmával 24 családtag látogatta meg a dédszülők sírját. (Ezt a találkozót Borsos Pál, szepességi baráti körünk tagja, Libiczei Bertalan unokája szervezte, aki a családi hagyományok legfőbb gondozója. Németországi rokonaival részt vett Leibicen 2017-ben a Choma tanár úr szervezte Bredeczky-megemlékezésen is.)
Miért fontos nekünk ez a családtörténet? Libiczei Henrik leírja, hogy életfelfogása és gondolkozása családjának 700 éves történetében gyökeredzik. Látjuk, hogy ez a cipszer legényke, aki anyagiak miatt iskoláit sem tudta befejezni, tehetségével, vele született intelligenciájával, szorgalmával, milyen szépen haladt előre, ügyességével és bátorságával mennyi nehéz feladatot oldott meg. Megismerjük a fakitermelés nehéz munkáját viszontagságos téli körülmények között, rakodók, úsztatók építését, a szervezési feladatokat, emberek, lovak ellátásán kívül a fakitermelőhely védelmét tolvajoktól, a vállalkozás megvédését a hanyag és rosszindulatú emberektől. Betekintést nyerünk cipszer őseink életébe, gondolkodásmódjába. Látjuk, hogy sokan elkerültek onnan, szétszóródtak, másutt állták meg a helyüket, miközben változtak körülöttük a körülmények, országhatárok, de a Szepesség szeretetét az utódokba is beoltották.
Írta, és kérésre az eredeti levelet megosztja: Hollóházy Ildikó tmihil[kukac]t-online[pont]hu
Arcképcsarnok
Jeles személyiségek
Visszaemlékezések, archív felvételek
Emlékhelyek és sírjegyzékek
Szepesi estek és hazai események
Szepességi látogatások
hirdetés helye