Egy férfi hunyt el a közelmúltban a kire számosan e lapok olvasói közül őszinte hálával és szeretettel gondolnak vissza, s a kinek elhunyta széles körökben keltett mély részvétet. A bányászati- és erdészeti akadémiának sok éven át buzgó és önfeláldozó tanárára, az idősebb szaktársak közül ki ne emlékeznék vissza rokonszenvvel? Egyenes, szilárd jelleme és az a nemes lelke mélyéből fakadó jóakarat, amelyet az ifjúság iránt érzett, mindnyájunk előtt felejthetetlenné teszik a boldogultat, kinek életrajzi adatait a következőkben ismertetjük :

Jó módú polgári családból származott, 1826-ban született Késmárkon. Ott végezte el az elemi iskolákat, valamint a gymnasiumot és ugyanott hallgatta két féléven át 1845 és 1846-ban a jogi tudományokat, ahol nagynevű tudósunk Hunfalvy Pál volt a tanára. Kezdetben, ugy látszik, ügyvédnek készült, mert 1846-ban már Debreczenben van és ott tölt egy évet 'a debreczeni királyi táblánál mint esküdt, 1847-ben ment a selmeczbányai bányászati akadémiára, de ott csak egy évig maradt, mert az 1848. évben bekövetkezett események őt is a harcztérre szólították. A szabadságharcz után 1849 ben a leobeni bányászati akadémia hallgatója lett, de csak egy évig, mert tanulmányait a selmeczbányai akadémiára ment befejezni.

Az akadémia elvégzése után a boroszlói föbányahivatalnál gyakornokoskodott, de már a következő évben Albrecht főherczeg sziléziai vasgyárainál kapott alkalmazást és itt működött, mint bányatiszt 1859. évig felebbvalóinak általános megelégedésére. 1860-ban lépett államszolgálatba, a mennyiben Bécsbe, a bányá­szati udvari számvevőséghez számvetönek neveztetett ki. Innét került az alkotmányos élet bekövetkeztével 1867. év márczius hóban Budára a mk. pénzügyministeriumba mint fogalmazó, majd még ugyanazon évben Selmeczbányára, hová a bányaigazgatósághoz számvetőnek neveztetett ki; itt lett az akadémiának rendkívüli tanára, bányaszámtanácsos és számvevőségi főnök egészen 1898. évben történt nyugalomba vonulásáig. Az akadémián a könyvvitelt és irálytant adta elö.

Az 1848/49-iki szabadságharczban részt vett, s az a sebhely a lábán, mely élete végéig gyötörte, vitéz tetteinek volt tanuja. Mint akadémikus több társával együtt beállott honvédnek, s a Brassó melletti ütközetben életét koczkáztatva kapta súlyos sebét.

Hogy milyen lelkes hazafi, testestül-lelkestül magyar ember volt, az általánosan ismert dolog.

Hogy nagy képzettsége és szorgalma daczára oly sok évi szolgálat után nem vitte többre, oka abban leli magyarázatát, hogy meggyőződésétől eltántorítani nem engedte magát, a mi sokszor szolgált a hivatalos pályafutásában hátrányára.

Béke hamvaira!

Erdészeti lapok, 1903 február

Ugrás az újság cikkeihez: 1903 február (161. oldal)

2013.03.17