2010.09.30

A három neves késmárki Genersich-fivér (Christian, Johann és Sámuel) tisztelete volt az oka Prof. Ondrej Hronec 9 évvel ezelőtti őszinte meghatódásának, mikor a késmárki evangélikus fatemplom Genersich-padjánál emlékezett. 

  1

Akkor Juraj Hronec emléktábláját avattuk, aki Szlovákiában hét főiskolát alapított, s kicsivel később Pavol Jozef S'afárik emléktábláját, akiről a kassai egyetemet nevezték el. 

  2

Csakhamar 2004. május 22-25-én a NILS HOLGERSSON nemzetközi művelődési iskolaprojekt keretében a  németországi Boppard, a svédországi Lulc, a finnországi Oulu, a magyarországi Keszthely az oroszországi Szaratov együtt a késmárki Nizná brána (Alsó kapu) Általános Iskolával és késmárki középiskolákkal a Tátra svéd kutatója tiszteletére Wahlenberg-emléknapokat szerveztek. Ennek során a Genersich-fivérek tiszteletére szülőházukon (Fő tér 40.) emléktáblát állítottunk.    

  3

A tanárok és a diákok együttműködéséban a közös elem a művészeti munka volt, melynek során a Tátra botanikájával, geográfiájával és geológiájával foglalkoztak. Kerestük a Tátra természettudományos kutatásaiból adódó közös vonásokat. E projektfeladatot egy évvel későbba Bélai-Tátrában felavatott Göran Wahlenberg-emléktábla felavatásával zártuk, ahol talán a legtöbb értékes tátrai növényfajta található. Ezt a helyet a Genersich-fivérek is gyakran látogatták. 

  4

Christian, Johan és Sámuel Genersich a szepesi (cipszer) német kereskedő Genersich Christian és neje Rojko Anna Zsuzsanna gyermekeiként születtek, 3 és 7 éves időeltolódással, kezdve a természettudós, történész, evangélikus pappal 1759-ben Christiannal. Tanulmányaikat ugyanazon a helyeken végezték: a késmárki német evangélikus líceumban. Szlovákul Felsősajón (Vysná Slaná) tanultak meg, a magyar nyelvet a debreceni gimnáziumban tökéletesítették. Christian és Johann a jénai egyetemen tanultak, Christian tanulmányait a göttingeni és az utrechi egyetemen folytatta. Utána a Gömör megyei Tornalja mellett fekvő Sajógömörön tanított. Ezen iskolán egy emléktábla látható, amin szerepel az ő neve is. Johann is ebben az iskolában készült fel az egyetemi tanulmányaira. Mindkét idősebb testvér aztán a késmárki evangélikus líceumon tanított. Johan filozófiát, filológiát és történelmet tanított 33 éven át, sőt még két évig a líceum rektora is volt. Christian teológiát, egyháztörténetet tanított 3 éven át a líceumban. Késmárki evangélikus lelkész, esperes lett. Johann 63 évesen halt meg Bécsben, mint az evangélikus teológiai intézet egyháztörténet és egyházjog professzora. Bécsben van eltemetve. Késmárkon családi házukban a Fő utca 51-ben lakott, ahol ma (2010-ben) unokájának, Genersich Antalnak az emléktábláját avatjuk fel.

  5

Christian Genersich sírját eddig nem sikerült Késmárkon megtalálnunk. Kiefer Ladislav Ing. késmárki történész sírkövének egy darabját megtalálta a Stenczel-család sírjában. A legvalószínűbb, hogy a nehezen megközelíthető evangélikus fatemplomban van eltemetve. 

   6

  A három testvért egyaránt jellemezte a Tátra szeretete. Christian egy 232 oldalas tudományos művet írt "Út a Kárpátokba különös tekintettel a Tátrára" címmel. Műve mérföldkőnek számított az teljes Tátra geológiája, klímája, növényzete és geográfia szempontjából. Ez a mű is megtalálható a késmárki líceum könyvtárában: 

  7 

Többi cikke és tanulmánya is foglalkozik a Tátrával, főleg a késmárk-bélai régió történetével. Legismertebb monográfiája: "Késmárknak, Felső-Magyarország a Kárpátok lábánál fekvő szabad királyi városának érdekességei . E példány szintén a késmárki líceumi könyvtár tulajdona:

  8

 Johan Genersich is, aki híres pedagógus és történész volt a Tátrát írja le a Wilhelmine lányregényében, amely 10-15 éves lányok részére íródott olvasókönyvként. Alfréd című regényével, mely 15-20 éves fiúknak írt. Emma c. művében egy boldog anya életét írja le, továbbá a "Hozzászólások a pedagógiához" címmel remek pedagógiai műveket alkotott. Ezek a művek lenyűgöző regények. Mai napig a szlovákiai pedagógiatörténészek érdeklődési körébe tartoznak (pl. Eva Pleskovska, a Szlovák iskolai és pedagógiai múzeum munkatársa). A késmárki líceum könyvtárában található Genersich pedagógiai regénye a Wilhelmine:

  9 

Figyelmet érdemelnek Johannak a monarchia történetét leíró művei: a nyolckötetes "az osztrák monarchia története kezdetektől a bécsi békekongresszusig", a háromkötetes Rövid általános világtörténelem, Ausztria, Csehország és Magyarország rövid történelme, de a Haza szeretete című könyve is. Többségüket Bécsben adták ki, munkásságának utolsó helyszínén, ahol mint az osztrák monarchia egyik legműveltebb polgáraként ünnepelték.

  10

 Külön fejezetetet képez az általuk létrehozott irodalmi egyesület, melyben több kiváló művelt személyiség tevékenykedett: K.G. Rumy, Asbóth, Mihalik, Benedikti, Chalupka, Kralovánszky/Kral'ovanský, Berzeviczy, Glatz, Kazinczy/Kazinci, Podkoniczky/Podkonický, de a diák P. J. S'afárik és mások. Humanista hozzáállásával iskolája valóban európai rangú nemzeti és egyházi iskolává vált, mely már régóta kiérdemelné az UNESCO világörökség minősítését.

  11

Samuel Genersich, Dr. – orvos és botanikus (Késmárk 1768. 02.15. – Lőcse, 1844.09.02.)

A kézsmárki evangélikus líceumban tanult, majd orvostudományt Bécsben.

Rövid ideig mint praktizáló orvos dolgozott Késmárkon, bár utána egész életét Lőcsén élte le, mint városi orvos. A szepesi és a tátrai növények jeles ismerője volt. Munkájában (Szepesi növényvilág gyűjteménye) 950 növényt sorolt fel. Ezek az első regionális művek voltak melyek a Linné-rendszer szerinti leírást alkalmazták. Ugyanakkor sem a Szepesség különböző növényeinek katalógusában, sem a herbáriumban nem tünteti fel a fellelhetőséget, ezért a svéd Wahlenberg kutató azt feltételezte, hogy fejből írta. 

  12

A tátrai növényvilág kutatásánál Wahlengberg 1813-ban együttműködött Samuel Genersich-el. Szülöttünk a regensburgi Botanikus társaság tiszteletbeli tagja volt 1806-tól. A mostani Hosszú-tavat, a Magas-Tátrabeli Nagy-Tarpataki völgyben az ő ötlete alapján, a 20. század elején nevezték el. 

  13

  A svéd Wahlenberg tiszteletére rendezett emléknapok keretében 2004. 05.22-25. a Nils Holgersson művelődési projekt résztvevői tiszteletüket fejezték ki Genersich Samuel sírjánál a lőcsei evangélikus temetőben, ahol szívélyesen fogadta őket Lőcse város előljárósága. Dr. Tankó Attilának köszönhetően Genersich Sámuelnek új sírköve készült, ez a Szepességen a Genersich-fivérek egyikére emlékeztető egyetlen síremlék. Hinni kell benne, hogy a Genersichek - és egyben a késmárki evangélikus líceum - alapelve, a más nemzetiség, más vallás tisztelete nem marad elfeledett történelmi alapelv. 

  14

Megjegyzés a képekhez

1.      Pad, ahol Johann Genersich ült, a késmárki evangélikus fatemplomban

2.      Pavol Jozef S'afárik emléktáblája azon a házon, ahol késmárki tanulmányai alatt lakott

3.      A Genersich-fivérek táblaavatója a szülőházon (Késmárk, Fő út 40.). A táblát a Nils Holgersson-projekt alapítója a svéd Kailert Kerstin és Késmárk polgármestere Ing. Igor Sajtlava avatta fel 2004. május 23-án

4.      A Gyopár-menedékház (Chata Plesnivec) a hét forrás völgyben Bélai-tátrában, ahol G. Wahlenberg svéd botanikus emléktáblája ta megtalálható

5.     Johann Genersich-háza a Késmárk, Fő utca (Hlavnej ulica) 51.sz., Genersich Antal lakóháza

6.      Stenczel-család sírja, ahol Ing. Ladislav Kiefer Christian Genersich sírkövének darabjait találta.

7.      Christian Genersich: Út a Kárpátokba különös tekintettel a Tátrára

8.      Christian Genersich: Késmárk, Felső-magyarország, Kárpátok lábainál fekvő szabad királyi városának nevezetességei

9.      Johann Genersich: Wilhelmine  olvasókönyv 10-15 éves lányok számára írt regény

10.      Johann Genersich: Nyolc kötetes Osztrák monarchia története kezdetektől a bécsi kongresszusig

11.  Német evangélikus líceum Késmárkon. Nemzetek és vallások iskolájának fala, ahol emléktáblák vannak felavatva, 8 híres szerb diák, Ján Čajak, Hunfalvy Pál és János ill. Martin Kukučín emlékére

12.  G. Wahlenberg svéd botanikus emléktáblája a Bélai Tátrában  a Gyopár-menedékházon (Plesnivec)

13.  Hosszú-tó a Nagy-Tarpataki völgyben, melyet a 20. század elején a Genersich-tó nevet viselte (Genersich Sámuelről elnevezve)

14.  Emléktábla a késmárki evangélikus líceum falán a híres német és magyar nemzetiségű professzorok emlékére

 Bratia Genersichovci
 

Prvým najsilnejším motívom na vzkriesenie úcty k bratom Genersichovcom v Kežmarku bola pred 9 rokmi úprimná slza , ktorá vypadla z oka univ. prof. Ondreja Hronca nad lavicou Bratia Christian, Johann a Samuel Genersichovci dreveného evanjelického kostola v Kežmarku.(obr.č.1)

Odhaľovali sme vtedy pamätnú tabuľu Jurovi Hroncovi zakladateľovi 7 vysokých škôl na Slovensku a trochu neskôr Pavlovi Jozefovi Šafaríkovi, podľa ktorého je pomenovaná univerzita v Košiciach. (obr.č.2)

Onedlho 22.-25.5.2004 sme v rámci medzinárodného vzdelávacieho projektu škôl pod názvom NILS HOLGERSSON  z nemeckého Boppardu, švédskej Lulei, fínskeho Oulu, maďarskej Keszthelyi, ruského Saratova, kežmarskej základnej školy Nižná Brána a stredných škôl v Kežmarku zorganizovali Švédske Wahlenbergove dni, kde sa odhalila aj pamätná tabuľa bratom Genersichovcom na ich rodnom dome, Hlavné námestie č.40(obr.č.3)

Spoločnou niľou pri spolupráci  žiakov a učiteľov škôl boli výtvarné práce v oblasti botaniky, geografie a geológie Tatier, pričom sa hľadali spoločné prvky z histórie spoločných prírodovedných výskumov Tatier. O rok neskôr sme uzavreli  túto projektovú  úlohu odhalením pamätnej tabule Göranovi Wahlenbergovi v Belianskych Tatrách, kde je azda najviac druhov tatranských vzácnych rastlín. Toto  miesto často navštevovali aj bratia Genersichovci (obr.č.4)

Christian, Johan a Samuel  Genersich sa narodili v spišsko-nemeckej obchodníckej rodine Christiana Genersicha a Anny Zuzany Rojkovej v troj a sedemročnom odstupe počnúc naradením prírodovedca, historika, evanjelického kňaza a seniora Christiana v roku 1759.

Ich študijné miesta boli takmer identické . Všetci študovali na nemeckom evanjelickom lýceu v Kežmarku. Slovensky sa naučili vo Vyšnej Slanej, v maďarčine sa zdokonaľovali na reformovanom gymnáziu v Debrécene a až na Samuela  obaja bratia Christián a Johann študovali v Jene. Christian si ešte doplňoval vysokoškolské štúdia na univerzite v Göttingene a v Utrechte. Potom vyučoval na latinskom gymnáziu v Šajavskom Gemeri pri Tornali. Tam je aj uvedené jeho meno na pamätnej tabuli tejto školy. V Šajavskom Gemeri sa zdokonaľoval v príprave na univerzite štúdia aj brat Johann. Obaja starší bratia potom vyučovali na evanjelickom lýceu v Kežmarku. Johan učil na kežmarskom lýceu filozofiu, filológiu a históriu 33 rokov. Dokonca bol aj 2 roky rektorom kežmarského lýcea. Christian učil teológiu a cirkevné dejiny 3 roky na lýceu. Stal sa však v Kežmarku evanjelickým kňazom,  neskôr  dokonca seniorom. Johann zomrel ako 63 ročný profesor cirkevných dejín a práva vo Viedni, kde pôsobil ako vysokoškolský učiteľ na Teologickom evanjelickom inštitúte. Tam ja aj pochovaný.

Býval vo svojom rodinnom dome na Hlavnej ulici č.51, kde dnes odhalíme pamätnú tabuľu jeho vnukovi Antalovi Genersichovi(ob.č.5)

Hrob Christiana Genersicha sa nám doposiaľ v Kežmarku nepodarilo nájsť. Kežmarský archeológ inq. Kiefer Ladislav našiel síce v hrobke rodiny Stenczel fragment jeho náhrobného kameňa. Prepokladá sa však že je pochovaný v tažko prístupnej hrobke pod dreveným evanjelickým kostolom.(obr.č.6)

Spoločnou vlastnosťou 3 bratov bola láska k Tatrám. Christian napísal výskumné dielo: Cesta do Karpát s osobitným zreteľom na Tatry na 232 stranách. Bolo  to priekopnícke dielo najmä v oblasti geológie, klímy, rastlinstva a geografie celých Tatier. Tato práca je tiež v kežmarskej lyceálnej knižnici(obr.č.7)

Aj ostatné jeho články a štúdie sa venujú Tatrám, najmä ich histórie v oblasti kežmarsko-belianskeho chotára. Dokonca v jeho doposiaľ neprekonanej monografii:

Pozoruhodnosti slobodného kráľovského mesta Kežmarok v Hornom Uhorsku na úpätí Karpát. Vlastní ho tiež kežmarská lyceálna knižnica.(obr.č.8)

Aj Johan Genersich hoci vychýrený pedagóg a historik opisuje Tatry v dievčenskom románe Wilhelmína- čítanka pre dievčatá od 10 do 15 rokov. Spolu s románom Alfréd- čítanka pre chlapcov od 15 do 20 rokov, Ema- život šťastnej matky, Príspevky k pedagogike sú vynikajúce pedagogické diela a  napísané sú väčšinou pútavou románovou tvorbou. Dodnes sú predmetom záujmu historikov pedagogiky na Slovensku, najmä Evy Pleškovej z  Múzea školstva a pedagogiky Slovenska. V kežmarskej lyceálnej knižnici sa nachádza Genersichov pedagogický román Wilhelmína (obr.č.9)

Pozornosť je tiež zasluhujú Johannove rozsiahle diela z histórie našej monarchie. Osemzväzkové dejiny Rakúskej monarchie od jej vzniku po Viedenský mierový kongres trojzväzkové Krátke všeobecné dejiny sveta, Krátky náčrt dejín Rakúsku, Čechách a Uhorsku ale aj kniha O láske k vlasti. Boli vydané väčšinou vo Viedni, v meste jeho posledného pôsobiska,  ktoré ho preslávilo ako jedného z najvzdelanejších mužov svojej doby v rakúskej monarchii.(obr.č.10)

Osobitnú kapitolu tvorí ním založená literárna spoločnosť v ktorej združoval viacero ynikajúcich vzdelancov. Sú to K.G. Rumy, Asbóth, Mihalik, Benedikti, Chalupka, Kraľovanský, Berzeviczy, Glatz, Kazinci, Podkonický, ale aj  študent P. J. Šafárik a ďalší. Svojimi humanistickými aktivitami  svoju školu pretváral na skutočnú európsku školu národov a konfésii, ktorá sa už dávno zasluhuje štatút UNESCA.(obr.č11)

Samuel Genersich, Dr- Lekár a botanik  (15.2.1768, Kežmarok-2.9.1844, Levoča)

Študoval na evanjelickom lýceu v Kežmarku a potom medicínu vo Viedni.  Krátko pôsobil ako prakticky lekár v Kežmarku, avšak potom celý život prežil v Levoči ako mestský lekár. Bol popredným znalcom spišskej a tatranskej kveteny. Vo svojej práci Zoznam spišskej flóry uviedol 950 zriedkavých druhov rastlín. Bolo to prvé regionálne dielo napísané podľa Linného systému. A však ani v Katalógu rozličných rastlín Spiša , ani v herbári neuvádzal miesta nálezu, takže švédsky bádateľ G.Wahleberg predpokladal, že ich uvádzal spamäti.(obr. č.12)

S Wahlenbergom v roku 1813 počas výskumov tatranskej flóry Samuel Genersich spolupracoval. Náš rodák bol od roku 1806 čestným členom botanickej spoločnosti v Regensburgu. Podľa neho bolo začiatkom 20. storočia pomenované terajšie Dlhé pleso vo Veľkej Studenej Doline vo Vysokých Tatrách (obr.č. 13)

Počas Švédskych Wahlenbergových dní 22-25..2004 členovia vzdelávacieho projekt Nils Holgersson vzdali hold Samuelovi Genersichovi pri jeho hrobe na evanjelickom cintoríne a boli milo prijatí magistrátom mesta Levoča. Vďaka Dr. Tankó Atillovi sa náhrobný kameň revitalizoval. Pamiatka na bratov Genersichovcov najmä vďaka nemu začína ožívať a na Spiši sa pretvára najmä do podoby spolupráce škôl a rozvoja cestovného ruchu. Treba už len veriť, že Genersichovské heslo: Iná národnosť, či iné náboženstvo nech je predmetom obdivu a nie pohŕdania  neostane len mŕtvym historickým postulátom nemeckého kežmarského evanjelického lýcea.

 Milan Choma