Dr. Genersich Gusztáv 1865. aug. 7-én Lőcsén született ötgyermekes családban. Apja Genersich Gyula kereskedő, anyja Genersich Irén. Korán árvaságra jutott, nagybátyja Dr. Genersich Antal kolozsvári egyetemi kórboncnok professzor vette védőszárnyai alá.

Tanulmányait Lőcsén kezdte, ahol 1883-ban jelesre érettségizett. Szülei papnak szánták, nagybátyja rábeszélésére azonban az orvosi hivatást választotta (3). 1888-ban Kolozsváron az Egyetem Orvosi karát kitűnő eredménnyel végezte el, s egyben az összes „gyógytudomány" tudorává avatták (1). Eleinte a sebészi szakma felé orientálódott és az 1888-89-es tanévben Brandt tanár sebészeti klinikáján műtői tanfolyamot végzett. Ezen képzettségével másodorvosként dolgozott 1889 szeptemberéig a Karolina Kórház sebészeti osztályán, ezt követően Purjesz Zsigmond professzor belgyógyászati klinikáján folytatta tevékenységét. A klinikai munkája során felfigyelt a kiskorú betegek magas számára és ez felkeltett érdeklődését a gyermekgyógyászat iránt (2).

A következő években (1890-1891) a nyarakat, majd az 1893-94-es évet állami ösztöndíjjal külföldön töltötte, meglátogatva Európa legnevezetesebb gyermekkórházait, klinikáit (Bécs, Berlin, Lipcse) (3).

1894-től kezdeményezte a Belgyógyászati Klinika egyik részlegében egy külön gyermekambulatórium létrahozását, amelynek egyben vezetője is lett (2).

1896-ban megszerezte a magántanári kinevezést és ezután sorozatban jelentek meg publikációi, rektori felkérésre előadásokat tartott az egyetemeken (4). 1903-ban következett be élete nagy tragédiája: egyik fia, Sándor 6 évesen skarlátban elhunyt. Ez mélységesen megrendítette és még inkább ösztönözte törekvéseit a gyermekgyógyászat fellendítésében. Szavait idézve: „Eddig személyesen nem érintve küzdöttem a közjóért, ezután drága kisfiam emléke is buzdítani fog, míg céljaimat el nem értem!"

Ettől kezdve arra törekedett, hogy az egész lakosságot mozgósítsa a járványok megelőzése érdekében (1). Küzdött a gyermektuberkulózis, a skarlát, a kanyaró elterjedése ellen és kihangsúlyozta a fertőtlenítés fontosságát. Kiváltképp a fertőző betegségek lappangása, valamint az elkülönítés problémája foglalkoztatta.

Az első, Budapesten létrehozott gyermekmenhely után (Fehér Kereszt) 10 éven keresztül követelte Kolozsváron is egy menhely felállítását, amelyre 1904-ben került sor A Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely vezetésével őt bízták meg. A továbbiakban még Erdélyben 21 helyen létesített úgynevezett Gyermektelepeket (1).

Jelentősebb törekvései voltak az anya- és csecsemővédelem terén: gyermekgondozói hálózat kiépítésén fáradozott. Megszervezte Kolozsváron az „Anyák iskoláját", ahol tanácsokkal látta el őket. Többek között hangsúlyozta az anyatej fontosságát a századfordulón fellendülő és reklámozott tápszerek ellenében. Kiemelte a bölcsődék szükségességét, dajka kérdésében is szót emelt és korát megelőzvén, gyermekpszichológiával is foglalkozott. Mindezek mellett rendszeresen tartott rendeléseket - díjtalanul -a szegény elsősorban munkáscsaládok gyermekei részére, a gyógyszerek költségeihez is hozzájárulva (3).

Az 1904/1905-ös tanévtől a gyermekgyógyászat, mint tantárgy kötelezővé vált az Orvosi Egyetemen, és az előadások megtartásával őt bízták meg. 1911-ben tanári, majd 1917-ben rendes tanári kinevezést a kolozsvári Ferencz József Tudomány Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékére (4).

Az 1910-es években többféle időszerű tudományos kérdés is foglalkoztatta, úgymint a csecsemőtuberkulózist megelőző oltások és szérumok. Egy nagyobb, összefoglaló jellegű gyermekgyógyászati szakmunka megírását tervezte (1). Ennek megvalósítását a bekövetkező politikai események, illetve az 1918-ban bevonuló román csapatok akadályozták meg; meg kellett válnia tanszékétől és klinikai címétől is. Az egyetem a későbbiekben Szegedre költözött, felmerült benne is az áttelepedés gondolata, de ő ragaszkodott városához és Kolozsvárott maradt. Az ország tragikus sorsa, az áldozatos, megfeszített munka pszichikailag is megviselte. Ezek okozták 1921-ben bekövetkező, korai halálát. Sírja pár méterre fekszik nagybátyja, Dr. Genersich Antal akadémikus, kolozsvári majd budapesti egyetemi rektor sírjától, a Házsongárdi temető evangélikus részében.

Mindössze 56 éves volt, de ez idő alatt jelentősen hozzájárult a hazai gyermekvédelem megszilárdulásához és a fertőző betegségek legyőzéséhez (3).

A fenti előadás a Magyar Orvosok, Gyógyszerészek és Szakdolgozók VII. világtalálkozóján hangzott el (Budapest, 2010. augusztus 22-24., főszervező a Magyar Egészségügyi Társaság).

Szerzők:

Marossy Szabolcs (ükunoka),
Ullrich Ferencné, szül: Genersich Zsuzsanna (unoka),
Dr. Tankó Attila c. tanár (Genersich rokon)

1. ORBÁN J.: GENERSICH GUSZTÁV 1865-1921, ERDÉLYI ORVOSI LAP 473-474. o

2. PÉTER M, PÉTER H. M.: GENERSICH ANTAL ÉS GUSZTÁV ORVOSPROFESSZOROK LESZÁRMAZÁSI RENDJE, ÉLETÚTJA ÉS TEVÉKENYSÉGE, ORVOSTUDOMÁNYI ÉRTESÍTŐ, 2009, 82 (1); 55-56, HTTP://WWW.ORVTUDERT.RO/2009_82J/PDF/2009 1-15.PDF

3. REGÖLY-MÉREI GYULA: GENERSICH GUSZTÁV (1865-1921) SZEREPE A MAGYAR GYERMEKORVOSTAN TÖRTÉNELMÉBEN ORVOSI HETILAP 1971. 2039-2040

4. MAGÁNTANÁRI KINEVEZÉS 1896. 05. 21. És NYILVÁNOS TANÁRI KINEVEZÉS 1917.1 1 . 26. - CSALÁDI ARCHÍVUM 133 

2012.12.30