2010.11.04

A földrajzi fekvés már önmagában predesztinálja a Szepességet a magyar-lengyel kapcsolatokban való fontos szerepre. Az Árpádkorban már sűrű magyar-lengyel érintkezés volt, pl. a dinasztikus kapcsolatok az Árpád-ház és a Piastok között. A 13.szd-ban kölcsönös házasságok pecsételték meg a kapcsolatokat. Az északi, északkeleti határ pl. II.András galíciai ambíciói, hadjáratai idején játszottak szerepet. A magyar-lengyel határ kialakulása érdekes „dinamikát” jelez, amelynek során kialakult a Lubló feletti-Dunajecig tartó történeti államhatár vonala. A határ magyar-és lengyel oldalának erdős vidékét élénk betelepítő munka tette megműveltté, lakottá. Ebben a folyamatban Lengyelországból és Galíciából toboroztak embereket, akik a Szepességre telepedtek, ez derül ki a szász grófi címet örökletesen viselő Görgey-család 1256-os királyi privilégiumából. De késmárki soltészok is megjelentek a szandeci területen. Nehéz megállapítani persze a települők etnikumát, mennyiben voltak német, ill. szláv (netán magyar?) összetételűek. Árpádházi Kunigunda fejedelemasszony, aki Szent Kinga néven legendás alak Krakkó vidékén, aki az ószandeci klarissza kolostort alapította.

A 14-15.szd-i gazdasági-kereskedelmi fellendülés a Szepességet a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok egyik fő közvetítő területévé tette. Áruk, emberek, kultúra, és néha hadak is áramlottak ide-oda. Az 1412-es elzálogosítás ezt még külön kiemelte: azt a különleges államjogi helyzetet, hogy egy terület kettős államjogi kötődésű. A legnagyobb hírre jutó cipszer család, a Thurzók Krakkóban váltak igazán „nemzetközi nagytőkés vállalkozóvá”, akik az akkori világ egyik legnagyobb bankházával, a Fuggerekkel megalapították az észak-magyarországi réz- és más fémbányászat fellendítésére vonatkozó közös vállalkozásukat. A Szepesség felvirágzását az itteni csodálatos és egyedi építészeti emlékek teszik emlékezetessé: innen származik a Szepesség művészeti szimbólumává előlépett olaszos „lengyel reneszánsz” pártázat elterjedése, és itteni szepesi reneszánsz változatának a kifejlődése. 1494-ben éppen a Szepesség fővárosában, Lőcsén tartották meg a híres Jagelló-királytalálkozót. De a Szepesség volt a központja a Szapolyaiak országrésznyire kiterjedő uradalmainak, a „szepesi hercegségnek”. A királyi címet elért Szapolyai János felesége Jagelló Izabella volt. Az ő támogatója volt a Késmárkot adományba kapó Lasky Jeromos.

A 16-17.században a három részre szakadt Magyarország hányattatásai ellenére az észak-magyarországi, szepességi gazdaság és kultúra virágzása tovább tartott: a reformáció eszméi és vele a nyugati kulturális kapcsolatok Krakkón-Szilézián keresztül szabadon áramlottak ide. Lőcse főterének egyik legszebb épülete, a lengyel restaurátorok által csodásan helyreállított színes sgraffitós homlokzatú ház (palota) a krakkói származású Krupek Sebestyéné volt (a ház a 19.szd. 2.felében-20.szd. első felében a cipszer Barcs-famíliáé lett). Krúdy, Mikszáth és Jókai révén a 17-18.szd. szepesi eseményei bekerültek a magyar köztudatba, a nemzeti romantikus gondolkodásba: a Lublón székelő szepesi sztaroszták, a  Lubomirszky-család, a podolini piaristák, a kuruc világ, Késmárk bírája, Kray Jakab, aki Rákóczi diplomatájaként lengyelországi kapcsolatait kamatoztatta, majd ezért jutott neki a mártír-sors. A romantikus kuruc dal: „Süvít a szél Késmárk felett, édes hazám Isten veled!”, a Lengyelországba menekülő magyar bujdosók emlékét őrzi.

A későbbi évszázadok is tartogathatnak a magyar-lengyel kapcsolatokban fontos szepesi szereplőt, vonást, amit még a kutatásnak érdemes felderítenie. Csorba Tibor festőművész, Engelmayer Ákos és mások kultúraközvetítő szerepe nagyon lényeges és fontos, de még nem eléggé ismert.

Czenthe Miklós