Tisztelt hölgyeim, tisztelt uraim!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy őszinte örömmel megismertethetem önöket városunk egyik fontos szerepet játszó családjával, a Probstner családdal és annak múltjával. Itt meg szeretném említeni, hogy 10 évvel ezelőtt egy városházán, a ´múzeum által megrendezett kiállításon ismertettük  Müller János Jakab, Czauczik József és a Probstner család tevékenységét. Rövid idő áll rendelkezésünkre, ezért nem fogunk tudni foglalkozni a család minden egyes tagjával és genealógiai adataival, hiszen 2002-ben könyv jelent meg, mely aprólékosan foglalkozik ezekkel az adatokkal és táblázatokkal. Megemlítjük a legfontosabb személyeket, akik tevékenysége a bányászatban, kohászatban, vasútépítésben, úgyszintén a kultúrával s közösségi politikával túllépte Lőcse város és vidéke határait.

A Probstner családra Lőcsén mai napig is emlékeztet néhány műemlék, mint a lőcsei kórház területén álló klasszicista családi kúria, gyönyörű parkkal, egy klasszicista erkély szemben a várfalon, a főtéren álló szégyenketrec, továbbá a várost átszelő főút egy része is róluk van elnevezve. Az erdészek erdei útját is ők építtették, róluk is van elnevezve, az út burkolata ma is remek minőségű.

Az evangélikus temetőben szépen rendbehozott Probstner-sírkert bizonyítja, hogy a család tagjai jelentős részben Lőcsén éltek és itt haltak meg, A Probstner család német eredetű és valószínűleg a pestis járvány lezajlása után települtek a Szepességre 1710-ben. A legkorábbi feljegyzések az 1720-as évből származnak, a Magas-Tátra alatt fekvő Felsőerdőfalva (Stará Lesná) községből. Az első ős keresztneve Ádám volt, akit a későbbi sorsa már Lőcséhez köt, nyilván megélhetési lehetőséget keresve, mint egy „Knecht“, segédmunkás a bányában. 1755. nov. 24.-én nősült meg, elvette Benko Zsuzsannát, 7 gyermekük született, de közülük csak ketten érték el a felnőtt kort, András és Erzsébet. Ádám a bányász szakmában különlegesen sikeres volt, ez biztosított számára jómódot és elismerést. Ádám fia, András, aki 1758. dec. 25.-én született, különlegesen tehetséges volt, apja méltó követője és a bányászszakma kiváló képviselője volt. Tevékenységének köszönhetően lett a család ismert, felfelé ívelő pályája gazdagságot és nemesi rangot jelentett. Joggal érdemelte ki a legfontosabb Probstner elismerést.

Ismerjük meg közelebbről Probstner Andrást! Felsőszintű bányászati akadémián szerzett bányamérnöki titulust. A pályáját mint földmérő kezdte, elkészítette Lőcse város és környéke térképét, két épségben megmaradt példányt a lőcsei múzeumban őriznek. Később kamatoztatta földmérő tudását, és mint királyi postamester és igazgató lett, új postautakat épített, meglévőket renovált. Ebben az időben Lőcse postája egy szatirikus vicces naptárt adott ki „Leutschauer Post Kourier“ címmel. Az ő vezetése alatt épült a város vízvezetéke és ivóvíz tartálya, bevezettette a városba a két környékbeli forrásból a Durst (szomjúság) és Wassergarten (vízeskert) irányból a Katzenwinkel-en keresztül a Kórház utcára. Bekapcsolódott a város irányításába is és az evangélikus egyház felügyelője lett. A bányászatban és kohászatban is sikereket ért el. Elkészítette a szalánki (Slovinky) bánya térképét, mely talaj-keresztmetszeteket ábrázolt a Kahlenhöhe-ről. Több bányában megoldotta a vízelvezetés problémáját, ahol vízelárasztás fenyegetett. Több fontos bánya és kohó igazgatója is volt, nem csak a Szepességben, hanem Gömörben is. Mint elismert és megbecsült szakember, a felsőmagyarországi bányakitermelő társaság vezetőségébe tartozott,. Nem egy kijelentés maradt fenn, miszerint nálánál jobb igazgatót el sem lehet képzelni.

Probstner András igazgatósága alatt Szalánkon egy érdekes fizetőeszközt hozott forgalomba, a bányászok bérét a Schneiderék üzemében fahasábbal fizették ki, melyen a hasáb értéke római számmal volt megjelölve, és a rajta levő AP (Andor Probstner) monogram indákkal volt átfűzve, jávorfából készült, és 42,5x33x3,5 mm méretű volt. Ezzel akarta a bányavezetőség elérni, hogy munkásai a bányához tartozó üzletben vásároljanak.

Vagyonos ember lett. Lőcse város tizedik tizenketted-városrészében volt egy háza, a Katzenwinkelben volt 2 háza, és a negyedik a Móric utcában. 1825-ben megvásárolt két szepességi községet, Szepesjakabfalvát (Jakubany) és Újlublót (Nová Lubovna). Ennek nagy jelentősége volt a számára, egyben a családja számára is, amit az 1831-ben keltezett végrendelete is bizonyít, mely szerint a vasmű, hámorok, épületek és telkek feloszthatatlan egységet képeznek, csak férfiágon örökölhetők, a többi örököst csak az ebből származó haszon része illeti. A két község adományával együtt az uralkodótól, I.Ferenctől nemeslevelet (armálist), - nemesi címet és címert adományozó királyi okiratot – kapott „Neo Lublo et Jakubjan” előnévvel. Ezáltal Probstner András a kiváltságosok társadalmi rétegébe emelkedett. A nemesi ranggal járó jogokat utódai örökölték. Az említett királyi okirat fontos forrásanyag a bányászatban és kohászatban elért eredményeiről, Felső-Magyarország legjelentőségteljesebb bányaszakértőjeként és fémkohászaként emlegetik, magasra értékelve a szepességi és gömöri bányák a víz általi elárasztástól való megmentését és a bányák korszerűsítését. A levélből értesülünk arról is, hogy a két község megszerzése után utat építtetett Lőcse és Ólubló között, mely útvonalon több hidat kellett építtetni, ezeket a munkákat saját költségére végeztette el. Az ő idéjében létesült Lublófürdő, lehetővé tette a fürdő új úton való megközelítését. 1831-ben a kolerajárvány alatt új épületeket adott az alkalmazottai rendelkezésére, és ellátta őket élelmiszerrel. A Probstner család a 19. század második negyedében a Szepesség leggazdagabb családja volt.

Érdekes volt Probstner András magánélete is. Az első felesége Horváth Marianna volt, akitől 11 gyermeke volt, akikből azonban csak kettő maradt életben, Amália és ifj. András. Másodszor, 56 évesen nősült, elvette a 22 éves Fuchs Mária Karolinát, aki már a fia eljegyzett menyasszonya volt! A csalódott fiú csak 13 évvel később nősült meg, mostoha anyja húgát vette el. Id. András a második házasságában 6 gyermeknek lett az apja, érdekes, hogy mindegyik gyermek neve A betűvel kezdődik.: Adolf, Arnold, Aurélia, Angelika, Apollónia és Albin. Id. András 74 évet élt, Lőcsén halt meg, 1833. márc. 26.-án.

Ifj. Probstner András, aki 1795.dec.23.-án született Szalánkon (Slovinky), apja nyomdokain haladva szintén bányamérnök – földmérő lett, aktívan vett részt Lőcse város vezetésében, mint a külső városi tanács tagja, és mint tiszteletbeli vármegyei táblabíró, szavazó bírótárstag. Hasonlóan az édesapjához, ő is az evangélikus egyház felügyelője volt. Teljes odaadással vett részt a felső-magyarországi bányászat és kohászat irányításában. 1843 ban az ő vezetése alatt épült a lőcsei városi csatornázás és néhány évvel később együtt Fabriczy Jánossal részvénytársaságot alapítottak a városi téglagyár bérlésére.

3. kép

Művelt ember volt, kapcsolatban volt a Ludovit Stúr köré csoportosult irodalmárokkal. Erről Ján Francisci ír az életrajzában. Írja, hogy miután megvonták Stúrtól a pozsonyi líceumi tanári állást, ifj. Probstner András. levélben kérte, hogy Francisci tanítsa Gyula nevű fiát, aki hosszantartó betegség miatt lemaradt a tananyag elsajátításában. Így Ján Francisci a bátyjával Frantisek-kel a Mészáros utcai Probstner-házban talált otthonra. Ifj. Probstner András örökölte az édesapja házait Lőcsén, ezekhez megvásárolta a várostól a várfal egy részét, ebbe nyílást bontatott és díszes vaskapuval látta el, felette kis klasszicista órás lugast, azaz erkélyt építtetett, melynek mindkét oldalán, a várárokban kert létesült. A várfal egyik beugrójába Probstnerék csináltattak egy ajtóra festett képet a lőcsei fehér asszonyról. Ma ez a kép, a lőcsei múzeumban, a városházán látható, Forberger festő készítette.

4. kép.

Szemben a klasszicista erkéllyel az út másik oldalán szép két épületszárnyból álló klasszicista kúriát építtetett, a telek hátsó részében hatalmas gyümölcsöst létesítve. Szerencsétlen megvakulását követően ott gyönyörű parkot létesített, svájci házzal, kínai pavilonnal, földalatti folyosóval és ideiglenesen ide helyezték el a főtérről a szégyenketrecet.

5.és 6. kép

Ifj. Probstner Andrásnak és Fuchs Amáliának 3 gyermeke volt, Artur-Napoleon, Gyula és Mária. Az ő keresztapjuk Czauczik József, ismert szepesi festőművész volt, akivel a család szoros baráti kapcsolatban volt, részükről a művész állandó jóindulatnak és mecénási támogatásnak örvendett. Családi portréfestőjükké vált, de festményeken megörökítette a családi bányákat is. Ifj. Probstner András még nem töltötte be a 60. életévét, amikor meghalt.

Probstner Adolf, aki az ifj. Probstner András 20 évvel fiatalabb féltestvére, 1816.márc.30.-án született. A lőcsei líceumot befejezve Selmecbányára ment a bányászati és erdészeti akadémiára tanulni. Megnősült, a család ellenkezésével nem törődve római katolikus leányt, a világszép Jancsó Zsófiát vette feleségül, 1848 szilveszterén. ´

Állítólag Teodor Böhm festőművész készített róla egy egyházi témájú képet, természetes nagyságban „Mater Dolorosa“ címen, amely a Minorita templomban látható. Az ő házasságukból négy gyermek származik, Béla, Zsófia, Ottó és Mária. 1850-1860-as években a család Szepesjakabfalván (Jakubany) lakott. Ott érte Adolfot két csapás, az első: elhagyta őt a felesége, utána labilis lelkiállapotban lelőtte régi jó barátját, aki rajta segíteni akart, Máriássy Eduárdot. A vizsgálati fogságban konyhakéssel több döféssel a szívébe végzett saját életével, szilveszter napján, pont a házasságkötésük 13. évfordulóján, 1861.dec.31.-én. Probstner Adolf a lőcsei evangélikus temetőben nyugszik 5 éves Ottó fiacskájával egy sírban, aki röviddel apja halála után skarlátban halt meg.

7.kép a közös sírról.

Érdekes megemlíteni a két lányának a sorsát. Zsófia Adolfina Barbara nagyon szép volt, az ő első férje Szinyei Merse Pál, a híres magyar festőművész, aki őt többször lefestette, ismert képei a Lilaruhás nő, A művész felesége sárga ruhában, A művész felesége főkötőben, stb. A válás után másodszor is férjhez ment, báró Ghilányi Imre sárosi földbirtokoshoz. 101 évet élt. Adolf második lánya, Mária, szintén kétszer ment férjhez, az első férje Gundelfinger Gyula, ismert festőművész volt, a második gróf Szirmay Alfréd.

8. kép,

Ifj.Probstner András fia, Artúr Napóleon 1829.júl.11.én született. Mint a család férfitagja, ő is bányászattal, de emellett politikával és pénzügyekkel is foglalkozott. A bányák irányítása és korszerűsítése mellett a gölnici járás parlamenti képviselője volt, mindamellett Lőcsén is vezető szerepe volt. 1869-ben Lőcsén pénzintézetet létesített, miután egy ideje már banktevékenységgel is foglalkozott, a Szepesi Ipari és Kereskedelmi Bank élén állt a keletkezése óta. A Kassa-Oderberg vasút építésének irányításában aktívan vett részt, mint a vasúti társaság vezetőségi tagja. A vasútnak az eredeti terv szerint érintenie kellett volna Lőcsét, később ezt az útirányt elvetették, és Iglón keresztül vezették a pályát, így Lőcse vasút nélkül maradt. Hogy utólag megépült az Iglót Lőcsével összekötő vasúti szárnyvonal, az az ő érdeme. Két év múlva meghalt 65 éves korában.

Az ő fia, Probstner Alfréd Artúr 1857.szept.2-én született.

9. kép

Mint az elődei, Selmecbányán tanult kohászatot a bányászati és erdészeti akadémián. Pályafutása az akadémián kezdődött, mint tanársegéd az acélgyártás tanszéken. Később Budapestre került a Pénzügyminisztériumba, onnan irányította a felső-magyarországi acélműveket (1882-1915).

Ezenkívül az acélművek osztályának titkára volt, a bányászat főtanácsosa és a szekció főnöke. Mint a kohászat szakembere cikkeket publikált a szakirodalomban. Kétszer nősült meg, első felesége Záreczky Eugénia Jozefina, akitől két fia született. 75 évesen megözvegyült és mint 78 éves újból megnősült, második felesége Húzsik Anna Margit, aki 28 évvel volt fiatalabb. Probstner Alfréd szerette a művészetet, tehetséges költő volt, a Karpathen-Post folyóiratban több költeménye jelent meg, de nem a saját neve alatt, hanem mint Kakukkerdei rímkovács, (szlovákul:Veršotepec v kukučom lese, németül:Reimschmied im Kukuckswald), aztán Nyugalmazott rímkovács. 1945 ben nyugdíjba vonult, a bányászattal már csak kis mértékben foglalkozott. A legfontosabbnak akkoriban Lublófürdő fenntartását tartotta.

10.kép.

Állami hivatalnokoknak, vagyontalanoknak és a betegbiztosító tagjainak kedvezményes ellátást tett lehetővé. Hogy a fürdővendégek odajutását leegyszerűsítse, kényelmessé tegye, 1922-ben vasúti állomást igyekezett létesíteni, hogy a vonat megálljon Lubotín – Újlubló (Nová Lubovna). Ez a szándéka nem valósult meg, de egy évvel később a vasútigazgatóság döntése alapján már tényleg megálltak a személyvonatok, így előnyös csatlakozás jött létre Lengyelországgal és Magyarországgal. P.A. következő célja volt Újlublón postahivatalt létesíteni, távíró központtal, ez a célja is nehézségekbe ütközött, de legalább elérte, hogy futár közlekedett Ólubló és Újlubló között. Sikerült licencet szerezni az újlublói ásványvíz palackozására és forgalmazására, ez még ma is működik, a fürdőben 5 forrásból fakad a víz, Lubovnianka néven sokan vásárolják és szeretik. Probstner Alfréd nagy igyekezetének a fürdő fellendítésére mégsem volt látszatja, sem a két világháború között, sem a második világháború után, amikor már kisajátította az állam. 94 évesen hunyt el, 1951. április 25.én, Késmárkon van eltemetve. Két fia közül az első Magyarországra került, a második fia fiatalon, 25 évesen az olasz fronton halt meg az első világháborúban.

Köszönöm a figyelmüket.
Alena Kredatusová 

Kredatusová, Alena : Probstnerovci z Novej Ľubovne a Jakubovian. 

Martin, Slovenská genealogicko-heraldická spoločnosť 2002. 91 s. 

Ed. Bibliotheca genealogica Slovaca. 3., 92s., brož.

Práca ocenená v súťaži Najlepšie genealogické práce v r. 2001. 

/2001-ben e munka nyerte el a legjobb genealógiai munka díját/.