Tisztelet a Görgey-családnak!

A Görgey-család példa az ősi szepességi családoknak, hiszen a 13.szd-tól folyamatosan éltek e földön. A tatárjárás után kaptak Toporcon birtokot a királytól a Szepesség betelepítésének feladatát kapva. Neveik alapján szász (német) eredetű családról van szó, akik száz évig a szepesi szász autonómiát vezették. Családnevüket a szászok székhelye, Lőcse melletti Szepesgörgőről nyerték. Károly Róbert király oldalán vettek részt a rozgonyi csatában (1312), ahol egyikük életét áldozta. A királyok teljesítményüket és hűségüket földbirtokokkal jutalmazták: a 14.szd-tól már Szepesmegye nemesi családjai közé taroztak. A 16-17.szd-ban vezető szerepet játszottak Szepes vármegyében, alispáni tisztséget is betöltve.

A család a reformáció hívévé szegődött, Görgőn nemesi iskolát tartottak fenn. A lipóti ellenreformáció idején is kiálltak evangélikus hitük mellett: Görgey „Kuruc” János Thököly egyik fő híveként vett részt a kuruc király vezette szabadságharcban. A soproni országgyűlés 1681-ben az evangélikus vallás nyílt gyakorlása helyszíneként, a szepesi artikuláris helyek helyek kijelölésekor Toporcot és Görgőt jelölte meg, a Görgeyek két fő birtokát. Mivel Görgey János a Rákóczi-szabadságharcban is részt vett, a Habsburgok büntetésből a családot megfosztották birtokaik egy részétől. A 18.szd-ban a Görgeyek katonacsaláddá váltak, a hadseregbe állva szerezték vissza a család társadalmi rangját és birtokait. A különféle háborúkban többen életüket is áldozták.

Görgei Artúr édesapja, Görgey György lőcsei polgárlányt, Pertzián Vilmát vette el, az ősi nemesi család ezt nem nézte jó szemmel. Görgei Artúr a lőcsei és késmárki evangélikus líceumba járt, utóbbiban édesanyja nyelvét, a németet jelölte meg anyanyelveként. Az anyagi szükségbe került család tagjaként Görgei, a családi hagyományt követve beállt a hadseregbe, majd vett részt az 1848-49-es szabadságharcban. Vezetésével a magyar honvédek számos dicső hadjáratot és csatát vívtak. Görgei több testvére is részt vett a szabadságharcban.

A görgői templom kertjében nyugvó Görgeyek között az egyik sír három Görgey-fivér hősi halálát hirdeti: „Dulce et decorum est pro patria mori / Dicsőség a hazáért életüket áldozóknak!”. Egyikük az első világháborúban esett el, kettő közülük pedig az 1918 végén a Felvidéket elözönlő cseh légiók ellen kétségbesett küzdelmet felvevő magyar önkéntes egység tagjaként a Vág-völgyi Trencsénkutasnál.

A családtörténetet megíró Görgey Albert leszármazottai máig ápolják a toporci Görgey-sírkertet, ahol kétnyelvű, magyar-szlovák felirat hirdeti a család történelmi szerepét. A rommá lett toporci Görgey-kastélyt pedig helyi szlovák önkéntesek próbálják megmenteni, az épület fölé tetőt húzva. A Görgeyekre Lőcsén is több minden emlékeztet: sírok az evangélikus és városi temetőben, és a főtéri Görgey-ház (mai mozi).

Czenthe Miklós, 2018. jan. 30. Budavár

Szepesgörgő: 

Szepesgörgőn a pártázatos tornyú templom kertjében a Görgey család sírjai találhatók egyedül. "Itt nyugszik a három görgői és toporczi Görgey-testvér, mind a hárman hősi halált haltak a hazáért. Constantin, Arisztid, Béla." Ketten közülük egy napon és egy helyen haltak a hazáért: Trencsénkutas mellett 1918. december 5-én. Az időpont alapján ez már a cseh antant betörés idejére eshetett. "Dulce et decorum est pro patria mori." - Szép és dicső a hazáért meghalni.

Demeter János ref. lelkész, 2009

Az egyik sírkövön három testvér nevét találjuk. Dr. Görgey Béla és Görgey Konstantin huszár főhadnagyokét, valamint Görgey Arisztid nevét. Az első kettő Trencsénkutacson, 1918. december 5-én esett el. Ennek története a következő.
1918. november 16-án Kassáról egy mindössze 17 tisztből és 30 önkéntesből álló csoport, melynek Moncskó István, kassai 5-ös honvéd huszár főhadnagya volt a parancsnoka, elindult megvédeni az ország nyugati határát. A Moncskó-különítmény Mágerl vezérkari ezredes csoportjához tartozott, melyhez összesen csupán 300 fegyveres tartozott.
November 20-án páncélvonat támogatásával Budatinig hatoltak előre. Csak három géppuskával rendelkeztek, de olyan ügyesen operáltak, hogy a csehek sokkal nagyobb ellenséges erőre gyanakodtak. Megtisztították a terepet egészen Csadcáig, majd a Zsolna melletti budatini Csáky-kastélyba vették be magukat. Meg akarták gátolni, hogy a morva határ felől beszivárogjon az ellenség. Azonban utánpótlást nem kaptak. Csupán a kassai kadétiskola 15-16 éves növendékei jelentek meg egy napon a vár alatt, azonban őket is később visszaparancsolták.
December 3-án a Károly-kormány a rózsahegyi demarkációs vonalig rendelte vissza őket, ám nem engedelmeskedtek. December 5-én elhatározták, hogy a már két hete cseh kézen levő Trencsént visszafoglalják, melyet négy zászlóaljnyi gyalogság és hat üteg tüzérség szállta meg. Nagybiccse előtt ellenségbe ütköztek és harcba bocsátkoztak. Óriási veszteséget okoztak a cseheknek, akik csak többórás harc után tudtak a még az életben maradottakat elfogni. A parancsnok, Moncskó István és a két Görgey-fívér ekkor esett el.
A többieket először ki akarták végezni, mivel nem akarták őket reguláris katonai erőnek elismerni. Ám végül Uherské Hradiątěba, majd a brünni Spielberg kazamatáiba szállították őket. Ott raboskodtak amíg a végleges demarkációs vonalat meg nem állapították. Ezután Losoncnál adták át őket...

Balassa Zoltán, Kassa, 2009

Ajánlott link:  Görgey Albert: A Görgeyek és a reformáczió  1916.