2018.10.07

1848 – Szepesség

Okt.6-án 1848 szepesi emlékeit kutatjuk. Amik részben elfedve, lerombolva, elfeledve már nehezen kutathatóak. De valahol temetők, levéltárak, emlékezet mélyéről talán még előjönnek. Gömöri útjaink során, mikor a temetőkben a 48-asok sírjait, emlékét kerestük, jöttem rá, hogy a magyar nemzet, a nemzeti tudat és 1848 között nagyon mély összefüggés van.

De mi a helyzet a szepesi németajkú cipszer polgársággal e vonatkozásban? A századokon át német nyelvét megőrző cipszerek a 19.szd. reformkori, nemzeti mozgalmaiban érzelmileg a magyarokhoz közeledtek. Ennek jele volt, hogy az 1840-as évektől többen magyar nevet választottak. Lőcse neves evangélikus polgárcsaládjának a leszármazottja, Eduard Pfannschmidt így lett Zsedényi Ede, s ilyen néven a kor neves közéleti személyisége. Azonban mások is. Ősöm: a wagendrüsseli (szepesmerényi) Ludwig Teichengräber így lett Tavasi Lajos néven 1844-48-ig a pesti evangélikus gimnázium igazgató-tanára, s diákjaival így vet részt az 1848-49-es szabadságharcban. Mire őt kényszersorozták a szabadságharc bukása után, Itáliában kellett szolgálnia, majd hazaengedése után már nem Pestre, hanem Iglóra térhetett haza, s lett az ottani evang. gimn. tanára. Utódai a családnevet már Tavassynak írták. De más nevekről is tudunk: Schönwiesnerből Szépréthy, majd Szépréti lett, akinek egy ága a kiegyezés után Brassóba került, a magyar reáliskolába, hogy „szelidítse” az erdélyi szászok magyarokkal berzenkedő indulatát. Szépréti Lilla mint leszármazott írja meg poszthumusz megjelent könyvében (Család-könyv) a cipszerek és erdélyi szászok családon belüli viszonyát. De más családok is voltak: Weberből lett Szőnyey.

A Toporcon született Görgei Artúr, akinek édesanyja lőcsei polgárlány volt, Pertzián Vilma, a késmárki gimnáziumba iratkozva még német anyanyelvűnek mondta magát, a tudósi pályát cserélte fel 1848-ban a honvédtisztire. S lett nemcsak 1848, hanem az egész magyar hadtörténelem legeredményesebb hadvezére. Testvérei ugyancsak részt vettek a szabadságharcban. Görgey a neves bányavárosi, felsőmagyarországi hadjáratában serege élén vonult át a Szepességen, ahol két ütközetre is sor került: az iglóira, ill. a neves branyiszkói hőstettre. A Lőcsén székelő Görgei bált rendezett katonáinak, mire megékezett a diadal híre: „Branyiszkó ist erobert” (Branyiszkó elfoglalva) jelentette a hírnök.

Érdemes emlékeztetni és elővenni egy különös és eléggé nem ismert művet, melyet 1903-ban a késmárki Sauter-féle nyomda adott ki 1903-ban. Ebben a szepesváraljai polgárifjú, Tirts Rezső számol be a Cornides vezette szepesi gerilla-csapatról, amely az 1848-49-es szabadságharcban magyar oldalon harcolt. A kötet azonban híven, és belülről, a cipszerek soraiból tudósít arról a szepesi világról és többnyelvű társadalomról, amely megélte az 1848-as forradalom kitörését. Leírja a kitörő és váltakozó harcok menetét. Közvetlen megfigyelés által írja le a branyiszkói diadalmas csatát. Értéke, hogy a szepesváraljai és más polgárság egyes alakjai, családjait név szerint nevezve örökíti meg emléküket. A kötet az interneten elérhető: http://real-eod.mtak.hu/5052/1/000899613.pdf

Lehetne még sok más történetet, szereplőt is elsorolni és említeni, de még többet nem ismerünk (jól). Fontos lenne hát, hogy a síremlékeket, dokumentumokat, családi képeket megörökíteni, megismertetni. A temetőket végigjárni, és leróni a tiszteletet a 48-as hősök sírja előtt.

Czenthe Miklós