Szepességiek 2. lőcsei találkozója, 2015szept

Mint tavaly novemberi „Todtenfest” összejövetelünkön többen javasolták, ill. kérték, idén szeptemberben ismét megszerveztük Lőcsén a szepességiek találkozóját. 

Ennek célja egyrészt a szepesi hagyományok, iskolák, templomok, emlékhelyek, őseink, felmenőink lakhelyeinek, sírjainak keresése volt, másrészt egymás megismerése, szepesi származásúak és Szepesség iránt érdeklődők baráti közösségének építése. Az utazás során felelevenítettünk régi emlékeket, polgári hagyományokat, találkozunk helyi hagyományőrzők képviselőivel.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a Szepesség mai lakosai közt is élénkül a lokálpatriotizmus, és egyre büszkébbek városuk múltjára, nagyjaira.

A találkozónak 40-50 résztvevője volt, magyarországiak, szlovákiaiak. Programja elsősorban Lőcsén, ill. Szepesváralján, Szepesgörgőn és Késmárkon zajlott. A találkozó idején nagyrészt szép idő volt, napsütés, szombaton kezdődött az esős idő, de még ekkor is voltak napsütéses szakaszok. 

A találkozó programja:

Az első napon, szept.17-én csütörtökön utaztunk a Szepességre. A legtöbben Budapestről érkeztek, de jöttek Egerből, Mezőkövesdről, Székesfehérvárról, Hódmezővásárhelyről, ill. Pozsonyból is. 15 órakor találkoztunk Szepesváralja főterén, az evang. templommal szemben. A váraljai cipszerek életében központi szerepet játszó ev. gyülekezetnek már csak nyolc tagja van, Iglóról jár ki lelkész. A temetőben megkoszorúztuk a branyiszkói honvédemlékművet, majd az evangélikus polgárság sírjai mellett sétáltunk el (pl. Harmatta János hordógyáros fémemlékművét fedeztük fel). Szepeskáptalanban a Szent Márton székesegyházat néztük meg, a Zápolya-kápolnával, és Károly Róbert koronázását ábrázoló freskóval. Nem sokan jutnak be a szepesgörgői Csáky-kastélyba, ahol nevelő-javítóintézet működik, de azért a 19.szd. végén épült pompás főúri palota légköréből is megmaradt valami.  A közös vacsora adott alkalmat az ismerkedésre, beszélgetésre.

Szept.18.pénteken tartottuk a lőcsei napot. Astrid vezetésével tettünk sétát a főtéren. A Szent Jakab-templomban a restaurálás után helyére visszakerült Pál mester-főoltárt csodáltuk meg. Astrid férje segítségével még a színház épületébe és a városi díszterembe is bejutottunk. Azután a Mészáros utcai Greschik-házat néztük meg, ahol dr.Greschik Gyula avatott vezetésével magunk elé képzelhettük a lőcsei polgárház hajdani életét. Gyula nagy lelkesedéssel és alapos mérnöki tudással fokozatosan hozza helyre ezt a szinte romossá vált épületet. Mára már lakható utcai szárnnyal rendelkezik. Bemutatta a titkos evangélikus összejövetelekről mesélő Steinhausz-kamrát (Stallung), majd első emeleti lakásrészt. Az épület felújítására Székről, Erdélyből hoz munkásokat. Az udvari szárnyat szánja vendégháznak a jövendő szepesi alapítvány kulturális céljaira. Adja Isten, hogy nemes céljaiból minél többet meg tudjon valósítani! VIDEÓ

Délután a temetőbe mentünk együtt, majd egyéni célokat kerestünk. Este 18 órakor a Greschik István vezette Bolyai kamaraegyüttes adott koncertet az evangélikus templomban, amelyen az Astrid által készített meghívóknak köszönhetően számos lőcsei is megjelent. Astrid unokája, a konzervatóriumot végző, 20 éves Edinko, a gyülekezet kántora orgonán játszott.

Szept.19-én szombaton Késmárkot néztük meg. A vármúzeumban bejelentett csoportként jártuk végig a gazdag, a cipszer múltat alaposan bemutató kiállítást. Sok családnév került elő a tablók, portrék, érettségi tablók kapcsán. Ezen a napon csatlakozott hozzánk Judik Zoltán és neje szervezésében Izsóf György és testvére Mária, akik Alsókubinból, Árva megyéből érkeztek. A délelőttbe belefért még a Szent Kereszt bazilika megtekintése is. Délután az evangélikus fatemplomot és új templomot néztük meg, a Thököly-mauzóleumban Janovsky András késmárki helytörténész, tanár jóvoltából a Szózatot meghallgattuk, a fejedelem sírjánál tisztelgő sok magyar koszorú között meghatottan emlékeztünk az 1906-os Törökországból való hazahozatalra. A késmárki temetőben a késmárki vértanúk, a Szelényi-család sírkertje, az Engelmayer-sír, a Grósz-, a Bethlenfalvy- a Genersich- és Wein-sírok mellett álltunk meg.

Egy kisebb csoport a nagyőri kastély állandó Mednyánszky-kiállítását nézte meg, néhányan Ruszkinra, mások Toporcra és Lublóra látogattak.

Szept.20-án vasárnap többen részt vettünk az evangélikus istentiszteleten, mások a Szent Jakab templom miséjén. Az esősre forduló időben búcsúztunk egymástól, Lőcsétől és a sok élménnyel gazdagodva hazafelé vettük az irányt.

Felj. 2015.szept.21./25., Czenthe Miklós