Czenthe Miklós:
Tavaly a késmárki temető eldugott részen bukkantam rá a cipszer himnusz szerzőjének, Scholcz Frigyes késmárki líceumi tanárnak és igazgatónak a síremlékére.  A tanár portréja ill. egy emlékező késmárki diák képe látható a síremléken, és mára már elég nehezen kibetűzhető felirat.
A cipszerek e nagy személyének emléke előtt álljunk meg gondolatban, felidézve Lám Frigyes (Friedrich Lam) „Friedrich Scholz” c., 1933-ban írt versét (Friedrich Lam: Unvergessene Heimat, 1966, 107):

A cipszer himnusz szerzőjének sírjánál - Lám Frigyes verse

An deinem Grabe bin ich heut gestanden,
Der du uns alten Zipsern wie den jungen
Der Heimat heilge Hymne hast gesungen –
Heim zog dein Lied uns aus den fernsten Landen!

Was wir im Geiste einst für dich empfanden,
Das, Meister, können künden keine Zungen.
Nie ist dein Wort in unserm Herz verklungen,
Du lebst für uns, ob auch Jahrzehnte schwanden.

Mild schaut’ auf mich dein Marmorbild hernieder,
Als säss ich froh zu deinen Füssen wieder –
Mir war’s, als flüsterte dein Mund im Laub.

Hoch oben jauchzten Lerchen ohne Ende,
Ich aber musste falten fromm die Hände
Und beten still: „Gesegnet sein dein Staub!”
 

A fordítással így próbálkoztam:

Ma látogatója voltam sírodnak,
Ki nekünk cipszereknek, idősnek és fiatalnak,
Szent himnuszt zengtél a szülőföldről,
S kiket hazahívott e dal távoli földről.

Amit elménkben hajdan irántad éreztünk,
Mester, azt nem tudja kifejezni nyelvünk. 
Soha nem múlt el szavad szívünkben,
te bennünk élsz, az elszállt évtizedekben.

Úgy tekint le szelíden rám márványarcod,
Mintha újra boldogan ülnék lábaidnál,
s nekem úgy tűnik, mintha valamit a lombok közül súgnál.

Míg fent a pacsirta vég nélkül énekelt,
Lent jámborul imára kulcsoltam kezemet,
csendesen mormolva: Áldott legyen a Te porod!

***

Scholz Frigyesnek a késmárki líceum épületén is van egy domborműve.

Czenthe Miklós

2012.07.13