Dr. Pataky Tibor Sámuel bemutatkozása:

Örvendek, hogy új tag lehetek Nálatok, s szeretnék röviden bemutatkozni. A nevem Pataky Tibor Sámuel, születtem Budapesten 1939 dec. 13- án. 1956-ban szükségesnek láttam elhagyni hazámat. Svájcba kerültem, itt érettségiztem, a st.gallen-i (Svájc) közgazdasági egyetemen végeztem egyetemi doktorátussal, 36 éven  át a svájci textilipar szolgálatában álltam. 2004 végén elérve a rendes korhatárt (65 év), nyugdíjba mentem. Elvált ember vagyok, két gyerekem és egy unokám van, itt, St.Gallen-ben élek.

Édesapám dr. Pataky Tibor 1921-től a Szálasi-puccsig megszakítás nélkül a m. kir. Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály vezetője volt, 1937-től mint államtitkár.

A Szepességhez erős érzelmi szálak fűznek. Édesanyám szül. petróci Petróczy Alice egy ősrégi szepességi családhoz tartozott, az ősöket mint u.n. „tízlándzsások-at“ III Endre telepítette be a Szepességbe. A családnak Petróc-on volt birtoka, melyet 1904-ben eladtak. Nagyapám Petróczy Zoltán a jogi pályát választotta, mely őt többek között Halmi-ba vitte (Erdély), hol Édesanyám született 1900-ban. Nagyapám Nagyváradra került és ott törvényszéki bíró volt a román megszállásig. A család Nagyváradon maradt. Édesanyám, ki már korábban feltünt tehetségével mint műkedvelő szinésznő, anyagi okokból hivatásos szinésznő lett és a 20-as évek végén az erdélyi magyar színházi élet egyik nagyon sikeres, ünnepelt művésznője volt. Egészségi okokból és miután Édesdapámmal megismerkedett, abbahagyta a művészi pályafutást. Nagybátyja Petróczy István ezredes a magyar katonai repülés megalapítója, az 1. világháború alatt a cs. és kir. légierők műszaki főnöke és a pilótakiképzés főnöke volt, s emellett a helikopterépítés egyik legelső úttörője.  Egyik unokatestvérem, v. Bogár Imréné szül. Pataky Eszter (sajnos a múlt hónapban elhalálozott) édesanyja szintén szepességi volt, (lublóvári és kassai  Lublóváry Eszter), édesapja tudtom szerint Szepes vármegye utolsó alispánja volt. Én mint kisgyerek többször töltöttem szüleimmel a szabadságot a Magastátrában, ahova a Szálasi-puccs után Édesapám menekült a nyilasok elől. Lőcse azért bír számomra különös jelentőséggel.mert a szovjetek bevonulása után több hetet a lőcsei kórházban töltöttünk, míg sikerült továbbutaznunk Magyarországra. Én akkor öt éves voltam és nagyon sok minden kiolthatatlanul belevésődött az emlékezetembe.

Szívélyes üdvözlettel

Dr. Pataky Tibor S.

Pataky Tibor Menyhért Sámuel 1939-ben született, 2014-ben hunyt el Svájcban, St.Gallenben. Édesapja, Pataky Tibor a két világháború közt neves szakpolitikus volt, Dr. Pataky Tibor (1888-1953), a kisebbségi ügyek államtitkári rangú vezetője, 1920-1944-ig.  Édesanyja Petróczy Alice (1900-1951), ünnepelt színésznő, ősi szepesi család sarja. 
Pataky Tibor édesapja a II.világháború alatti kormányzat hitleri befolyást ellensúlyozni kívánó részéhez tartozott, ezért 1944 őszén, a nyilas hatalomátvétel után menekülni volt kénytelen. Családjával a Szepességbe ment, a Tátrába, majd Lőcsére. 1945-ben tértek haza Budapestre, a családot 1951-ben kitelepítették. A szülők elhunytak. Pataky Tibor 17 évesen 1956-ben nyugatra jutott, Svájcba került. A St.Gallen-i egyetemen közgazdaságot tanult, szép pályát futott be, a svájci textilgyáros szövetség vezetője lett. 
Pataky Tibor a nyugati magyar emigrációban is ismert személyiség volt. 
Szepességi emlékeit írta meg néhány oldalon, érdekes stílusban, ahogy egy gyerek emlékszik a háborús évekre. 

Czenthe Miklós

Fechtclub St.Gallen közlése:

In memoriam: Dr. Tibor Samuel Pataky (1939-2014)
Gespeichert von Sandra Campi Sc... am 28. Mai 2014 - 16:47
Wir haben die traurige Pflicht, euch mitzuteilen, dass am 13. Mai 2014 unser langjähriges Mitglied Dr. Tibor Samuel Pataky (geb. 13.12.1939) verstorben ist. Tibor Pataky sel. wirkte über viele Jahre als aktives Mitglied und Vorstandsmitglied im Fechtclub St. Gallen und hielt ihm bis zu seinem Tode als Passivmitglied die Treue. Wir sind dankbar für den grossen Einsatz des Verstorbenen zu Gunsten unseres Vereins und des Fechtsports im Allgemeinen und werden ihm ein ehrendes Andenken bewahren. Den Familienangehörigen entbieten wir unser herzliches Beileid.

Der Vorstand