Magyarok a Nedecvárban

2023.01.30.

Címke: Nedec

Lengyel- magyar találkozó a nedeci Dunajec várban - lengyel sajtóvisszhang (2011.01.13)

 


A magyar Berzeviczy-család által épített nedeci erődítmény évszázadokon át egy seregnyi funkciót látott el. A Magyar Királysághoz tartozó határvárként őrt állt a lengyel- magyar határon. A vár a történelem folyamán olyan befolyásos magyar nemesi birtokos családok birtokában volt, akik részben a Magyar Királyság magas rangú méltóságait viselték. A nedeci vár tulajdonjogát birtokosaik a magyar királyoktól, Szent István örököseitől kapták. 1412-ben a nedeci várban találkozott a két ország - Lengyelország és Magyarország - küldöttsége. A nedeci erőd ura egyben a Dunajec kulcsának őrzője is volt. Az alattvalók jobbágyi kötelességeiket a vár urának javára kellett, hogy végezzék. Az újkorban a vár stratégiai szerepe kevéssé volt jelentős.  A lőfegyverek térnyerése révén megváltozott a vár eddigi védelmi szerepe. A 19. század első felében a vár lakó nemesi lakóhelyként szolgált, melyben egész Magyarország - szerte híres bálokat rendeztek.

A nedeci vár a kezdetektől fogva fontos kulturális szerepet töltött be, birtokosai a kultúra pártfogói voltak. Templomokat, kápolnákat építtettek, és rendeztek be. Az idő múlása és a területi hovatartozás megváltozása ellenére az erőd a mai napig rendkívül fontos kulturális központ. Köré összpontosul azon emberek közössége, akik a kulturális örökség támogatásán, és a régió fejlesztésén fáradoznak. A turistaszezonban a vár vezetősége kézműves és fotó kiállításokat szervez. A középkori erőd építészete, egyedi és utánozhatatlan légköre turisták, kutatók, művészek, képzőművészek széles tömegét vonzza. A várépület tudományos konfeneciák, könyvbemutatók, néphagyományi kiállítások megrendezéséhez ad teret.

Októberben a várban kétszer is vendégül láttak magyar küldöttséget. 2010. október 2-án megrendezésre került budapesti Dr. Genersich Antal Alapítvány szemináriuma. A konferencia alkalmával a nedeci Dunajec várban találkoztak a „Lengyel- Magyar Baráti Társaság Lubaczówban” szervezet tagjai. Ewa Jaworowska-Mazur igazgatónő köszöntő beszéde után az egyesület elnöke, Zenon S’wiatek vette át a szót, majd Sebestyénné Majchrowska Ewa beszélt Érd-Lubaczów testvérvárosi együttműködéséről. A konferencia alatt Dr. Szalay Imre Csaba úr az előadássorozatot következő témával kezdte meg: „ A katyńi mészárlás. Orsós Ferenc a budapesti törvényszéki orvos élete és munkássága.” Orsós Ferenc azon 12 orvos egyike volt, akik 1943 áprilisában a Nemzetközi Bizottság színeiben Katyńba kerültek, hogy saját kezűleg végezzék el a meggyilkolt lengyel tisztek boncolását, és megállapítsák a gyilkosság pontos idejét. Orsós Ferenc egyedi módszerek szerint vizsgálta a holttesteket. Egy ilyen új módszernek számított a koponya mésztartalmának elemzése. A mészkiválás a földben csak egy bizonyos ideig megy végbe. Orsós Ferenc doktor is aláírta a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyvet, miszerint a mészárlást az NKVD követte el 1940 tavaszán. Mivel Orsós Ferenc számos a népirtással kapcsolatos dokumentum birtokában volt, ezért 1944. december 6- án elhagyta Magyarországot, félve az orosz hadsereg közeledtétől. Rövidesen megfosztották a MTA tagsági címétől, és 1946- ban a „népbíróság” háborús bűnösnek nyilvánította. Emiatt nem térhetett vissza Magyarországra.

A következőkben Dr. Kubassek János mutatott rá arra milyen fontos szerepet játszottak a négy nemzet fiai a Szepesség és a Tátra kutatásában, felfedezésében. A magyar, lengyel, szlovák és német kutatók számos írásművet hagytak az utókorra. Érdemes megemlíteni, hogy a Magas-Tátráról szóló első tudományos leírás Fröhlich David késmárki kollégiumi professzor tollából való 1615-ből. A tátrai térképeket csak 1723-ban hozta nyilvánosságra Bél Mátyás. A Tátra számos külföldi kutatót is foglalkoztatott.   Bucsek Henrik „Tátrai kalauz” c. írása több kiadást is megért magyar, lengyel, szlovák, ill. német nyelven.

A találkozó végére a vendégek sok kérdést tettek fel, ezzel kimutatva a régió iránti érdeklődésüket. A kérdések központjában az állt, hogy a magyar kultúra hogyan befolyásolta a szepességi kulturális örökség alakulását a történelem folyamán. Nagy érdeklődést keltett az a szepességi magyar tájszólásban használatos kifejezés, amit főként az idősebb emberek használnak, mikor a fiatal nemzedék nem megfelelő viselkedését minősítik. Kiderült, hogy ez a kifejezés az anyaországi magyar nyelvi norma szerint rendkívül negatív értelmű. A magyarok mosolyogva adták szepességi magyar testvéreik tudomására, hogy cenzúrázatlan magyar szavakat használnak.

2010. október 19-én került megrendezésre Konrad Sutarski és Domonkos László „Megőrzésre átvéve” c. könyvének bemutatója. A könyvhöz a fotókat, és a grafikát Kemény András készítette. A könyvet magyar nyelven írták meg, de gondolva a lengyel olvasókra, csatoltak hozzá egy lengyel nyelvű rövid összefoglaló. A szerzők célul tűzték ki, hogy közelebb hozzák az olvasóhoz a Szepesség és Árva lengyel részének eseményeit, azon I.világháború végéig Magyarországhoz tartozó, a magyar-lengyel határon fekvő régiók bemutatását. Ennek a történetnek a megírására azért volt szükség, mert a magyarok nem ismertek néhány fontos történelmi tényt. A történet mellett a könyvben helyet kaptak olyan emberekkel készített riportok is, akik segítették a szerzőket a felvidéki régiók kulturális hagyatékának feltárásában. Ez az első olyan mű, amely magyar nyelven ír magyar vonatkozású lengyel területekről. A könyv lapjai az olvasót árvai, és szepességi falvakba is elkalauzolják. A könyv a nedeci erőd („a lengyelországi magyar vár”) történelmével kezdődik, majd szó esik számos település különlegességeiről is. Például Orawka, magyarul Kisárva a régi történelmi Magyarország legészakibb faluja volt. Orawkában műemlék értékű fatemplom található, melynek falait 55 magyar szent és boldog festménye díszíti. Domonkos László azt írja, hogy Kisárván „a magyar történelmi múlt hatalmas és zubogó vízesését” látta meg. A könyvbemutatón a szerzők a többszáz éves múltra visszatekintő lengyel - magyar barátságot is kihangsúlyozták. Közösen elmélkedtek azon a tényen, hogyan épülhetett ki egy ilyen tartós és erős kapcsolat a két nemzet között.

A magyar Dunajec vár mély csendben hallgatta az élménybeszámolót. Kétség sem fér hozzá, hogy Árva és Szepesség, e két gyönyörű vidék büszkeséget oltottak mindazon írók szívébe, akik ott a magyar történelem szövevényes szálait keresték.

Elżbieta Łukus

2011.01.13

Képek



Arcképcsarnok
Jeles személyiségek
Visszaemlékezések, archív felvételek
Emlékhelyek és sírjegyzékek
Szepesi estek és hazai események
Szepességi látogatások


hirdetés helye


 

Szepesi Ház /
Zipser Haus /
Spišsky Dom