Sajnos megint a Szepességnek egy barátja búcsúzott tőlünk: Kiss Gy.Csaba közép-európai gondolkodó, tudós, aki - talán sokan nem is érzékelték - hűséges tagja volt a szepesi levelezőlistának. Így közösségünknek is. 

Fiatalon feltűnt a közéletben, a Kádár-korszakban, 1970-es 80-as években ellenzéki, kritikus elme volt, az MDF megalakulásánál is ott volt. Azonban 1990-ben visszatért a tudomány, a kutatás, a szellemi közvetítés területére: igazi terepére. 

Előjönnek személyes élményeim: először talán egy egyetemi időben tartott "rejtett előadása" jutott eszembe: az 1980-81 óta forrongó Lengyelország példájáról beszélt. De más, szláv nyelvű kelet-közép-európai népek viszonyai, nemzeti mozgalmai, párhuzamai, ellentétei is foglalkoztatták. Ismerve nyelvüket, kultúrájukat, történelmüket, próbálta bemutatni, hogy érdemes odafigyelni egymásra, még az ellentétek pillanataiban is. Hiszen elfogultságaink, előítéleteink eredője is sokszor közös, mint ahogy történelmünk is sok közöst, találkozást tartalmaz: amikről nem is tudunk túl sokat. 

Kiss Gy.Csaba ezen belül kiemelten figyelt a magyar-szlovák párhuzamokra: erről szóló tanulmányai érdekesek, tanulságosak. Most hirtelen a "Haza, mint kert" (Nap kiadó 2005) , vagy "Nemzetek és előítéletek" (Nap kiadó 2013) köteteket találom a könyvespolcon, benne több érdekes elemzést e tárgyban. 

A Hold utcai német ref. egyházközség templomában rendezett cipszer kiállítás megnyitásán hallhattuk őt.:(2018.febr.22., Parókia portál, Egy közép-európai példa, részlet)  https://www.parokia.hu/v/egy-kozep-europai-pelda/

• „A cipszer szóhoz különleges beavatottságérzés társul” – fogalmazott Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész, egyetemi tanár a cipszerekről szóló előadásában. „Közép-európai múltunknak ezt az egyedülálló hagyományát akkor érthetjük meg, ha megpróbáljuk beleélni magunkat egy olyan közegbe, ahol természetes volt több kultúra naponkénti egymás mellett élése és az azzal járó nyelvi sokszínűség, amely a szüntelen közvetítés és befogadás állapotát jelentette.
  A határhelyzet azonban nemcsak a közvetítés, de a konfliktus lehetőségét is magában hordozza – tette hozzá. A Szepesség az egykor volt Magyarország és Lengyelország, ma Szlovákia és Lengyelország határán fekszik, északi része pedig 1920 óta át is nyúlik lengyel területre – ismertette. A többségében németek lakta városokba német közvetítéssel viszonylag hamar eljutottak a lutheri tanok, de a huszitizmus is. Talán legjelentősebb kulturális központjukban a cipszerek nyomdát is felállítottak, itt adták ki a leghíresebb szlovák evangélikus énekeskönyvet és Comenius Orbis pictusát is (igaz, hazánkban nem elsőként). Lőcse mellett Igló és Késmárk is fontos szerepet játszott a szepességi kulturális és gazdasági életben. A térség multikulturalizmusát és egyben az ott élők lokálpatriotizmusát egy anekdotával szemléltette a professzor. Eszerint amikor valakitől azt tudakolták, szlovák, német vagy magyar származású-e, csak annyit felelt: „késmárki vagyok.”

Nem felejtem a Deák téri evangélikus múzeum nevezetes, A cipszerek öröksége kiállítás megnyitóján tartott előadását, és hogy abban a magyar irodalomban előforduló Szepesség-képről, magyar irodalmárok szepesi jelenlétéről beszélt. Pl. Balázs Béla ifjúságáról szóló regényét említette ill. Szabó Dezső írását, aki Lőcsén volt középiskolai tanár 1918 előtti évben. (2019. okt 10.)

Felidézem kis email-leveleit, mert nekünk, személyesen is üzent Csaba. Tanított, felhívta a figyelmet a közép-európai összefüggésekre. Ne menjen feledésbe, tudjunk tanulni, egy rendkívüli intellektus, egy közép-európai ember üzeneteiből:

„Mindig örömmel olvasom a szepességi leveleket…” (2021.jún.11.)

A szepesi kör 2008-2022 közti eseményeit összefoglaló levelemre reagálva /a levél hangja, barátságos stílusa szép emlék!/

• „Kedves Miklós! Igazán elismerésre méltó az "eredménylista". A szepesi szellem lengi körül. A közép-európai összetartozás, a kölcsönös megértés hagyománya. Megtisztelő, hogy rendre olvashatom ezt a honlapot.” (2022.nov.11.)

„Kedves Szepesiek !

• Egy hete jelent meg a pozsonyi Sme című napilap mellékletében terjedelmes  cikk (szerzője Peter Getting) a Szepességről: "Ha megszűnik a sokszínűség, következik a romlás" címmel,  igazi közép-európai és szepesi szemlélettel.  A szepesi exodusokról készült 2015-ös tanulmánykötet (Spišské exody v 20. storočí) egyik összeállítója, Miroslav Pollák az írás főhőse, aki ismeretterjesztő előadásokban mutatja be az egykori Szepesség plurikulturális hagyományait. (2024.máj.11.):

„Üdvözlet a Szepesség barátainak !
Pozdravujem priateľov Spiša !
Grüsse für die Freunde der Zips !
Pozdrowienia dla przyjacielów Spiszu !  (2024.nov.20.)

És nem felejtem azt a tényleg nemrégi, immár utolsó találkozást vele, mikor Czábóczky Szabolcs Andor Nitsch disszertációja védésekor a bizottság tagjainak sorában megjelent és még egyszer utoljára üdvözölhettük egymást…

Czenthe Miklós

*****

Kiss Gy. Csaba (Budapest, 1945. április 2. – 2025. július 23.) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, művelődéstörténész, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja.  Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–német szakon szerzett diplomát 1968-ban. 1974–1980 között a Nagyvilág című lap rovatvezetője, 1988–1992 között pedig a Hitel munkatársa volt. 1995-ben az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense lett. Dolgozott a Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságban és a Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottságban is. Tanulmányokat, esszéket, cikkeket írt a közép-európai (elsősorban a lengyel és a szlovák) irodalomról, társadalmi, kulturális kapcsolatokról. Német, lengyel, francia, szlovák és horvát nyelven beszélt. (Wikipédia)