Tisztelt Megjelentek, Szepességi leszármazottak, kedves Barátaim!

Sok szeretettel köszöntöm Önöket, köszöntlek Benneteket 3. szepesi estünkön, különösen azokat, akik először tiszteltek meg bennünket jelenlétükkel.

Szeretettel gondolok azokra is, akik nem tudtak eljönni. Mindenekelőtt a kedves Kostelnikné Zwilling Astridra, akinek jelenléte akkor is érezhető, ha személyesen nem is tud jelen lenni.

Sokan találkoztak már vele és az ő támogató kisugárzásával, főképp azok, akik már egyéni – családi indíttatású - akcióik során foglalkoztak értékmentéssel, vagy egymásra találásunk után vettek részt akár valóságos, akár virtuális eseményben.

Az újonnan csatlakozottak kedvéért:

Astrid baráti körünk Lőcsén élő tagja és motorja, tudományos és idegenforgalmi területen is tevékenykedik, tagja a Szepesi Történeti Társaságnak, a kárpátnémetek szervezetének, idegenvezető, magyar fordító. A temető és a könyvtár legjobb ismerője, és szívén viseli ezen becses értékek megmentését és bemutatását.

Számunkra legfontosabb az a temetőfüzet, amelyet Astrid és férje szerkesztett, és amely tartalmazza az evangélikus temető történetét, bemutat fontos lőcsei személyiségeket, akik az evangélikus temetőben nyugszanak, valamint tartalmazza a teljes sírjegyzéket.

Igen fontos szerepe volt Astridnak abban, hogy ma nem bevásárlóközpont van a lőcsei evangélikus temető helyén.

Amikor én 2007-ben Astriddal találkoztam, már több elszigetelt, egymástól független értékmentő tevékenység elindult – kutatások, publikációk, restaurálások -, melyekben Astrid, olykor a férje is, időt, fáradságot nem kímélve, számos konfliktust felvállalva maximális támogatást nyújtottak.

mégpedig, (fontosság és időrend nélkül):

Greschik Gyula építkezése a Mészáros utcában

Demeter János Dercsényi-könyv kiadása

Tankó tanár úr Genersich-megemlékezései és sírkőfelújítása,

Diószegi úr publikációja a teplici papírmalomról,

Kostenszky Kázmér sírkőfelújítása,

2008-ban újra találkoztam Astriddal, ekkor vitt bennünket a temetőbe, és ekkor mesélte el a problémáit, az érdeklődés hiánya miatti aggodalmát, és ekkor mesélte el nagy álmát, a Szepességről elszármazottak találkozójáról. De hogyan szedjük össze a résztvevőket? Mi köti össze az elszármazottakat? Mindenekelőtt a TEMETŐ!

Ezután indítottam útjára a Lőcsei Evangélikus Műemléktemető honlapját. Tehát a honlap elsődleges célja az elszármazottak összehozása és a figyelemfelkeltés volt. (Kinek tartsák fenn a temetőt, ha már nem temetkeznek oda, és nem is látogatja senki?)

2010 áprilisáig Astrid és az internet segítségével egymásra talált kb. 25 ember. Greschik Gyula barátunk ekkor kezdeményezte, hogy hozzunk létre egy levelezőlistát. Ez közvetlenebb és kétirányú kapcsolatot biztosít a tagok között, s így alapja lehet egy baráti kör kialakulásának.

Később a honlap funkciója is átalakult, a több vonalon induló kezdeményezések közös fóruma lett.

Talán ez a fontosabb feladat. Az érdeklődők egyre szélesedő köre, a nyilvánosság módot ad egymás inspirálására, a tapasztalatok megosztására, egymás segítésére, szervezésre.

Az evangélikus temető honlapján adtunk hírt későbbi eseményekről:

2010 márc. 27-én a hasonmás Genersich Sámuel-sírkő felszenteléséről,

2010. május 16-án a sajnálatos viharkárról, és a Magyarországi Evangélikus Egyház segítségéről a helyreállítás finanszírozásában,

2010. szeptemberében volt a Tankó tanár úr által szervezett Genersich-konferencia Késmárk, Lőcse és Nedec helyszínekkel – valamennyi előadás és számos kép került fal a honlapunkra – és sok-sok érdeklődő a levelezőlistánkra.

2010 novemberében Czenthe Miklós kezdeményezésére megtartottuk az első szepesi estet, a lőcsei evangélikusok régi hagyományának a felelevenítésével, az előző évi elhunytak emlékére (Todtenfest), az első budapesti összejövetelt, itt az Üllői úton.

2011-ben Tankó tanár úr nyomdokain járva megpróbáltunk uniós támogatást szerezni egy – a multikulturalitást bemutató - konferenciához, sajnos, sikertelenül. Végül a szepesi leszármazottak lőcsei találkozójaként szerveztük meg, az evangélikus egyház, a Bolyai vonósnégyes és magánvállalkozások támogatásával. Ebben szintén nagyon sok segítséget kaptunk Astridtól – hiszen ez az ő álmának a beteljesülését jelentette -, de minden szlovák partnerünkről is elmondhatjuk, hogy a legszívélyesebben fogadtak bennünket a tudományos szakemberektől a szállásadókig, ill. az olcsó és kiváló étkezést biztosító vendéglősig.

Ebben az évben a második szepesi est (Todtenfest), majd még egy késmárki és 2012-ben egy bécsi rendezvény szerepelt a honlapon, melyeket Tankó tanár úr szervezett.

Az eseményeken és meghívókon kívül számos más témájú cikk is megjelent a honlapon. Köszönjük legaktívabb cikkírónk Czenthe Miklós írásait, továbbá Greschik Gyula, Csépánfalvy Zsolt és mások írásait, ugyanők az email-es levelezőlistának is aktív tagjai.

A honlapon megtaláljuk még régi szepességiek írásait, szlovákból fordított életrajzokat, tanulmányokat, múzeumi ismertetőket.

Virtuális kapcsolatban vagyunk szlovák honlapokkal, szlovák honlapokról is linkelnek minket, és a Podtatranské Noviny egyik cikke is említi a temető honlapját.

Néhány szám:

a honlap átlagos napi látogatottsága kb. 150 fő! Levelezőlistánk taglétszáma 94 fő és számontartunk még 4-6 telefonon elérhető, nem internetező barátunkat.

Tankó tanár úrnak itt szeretném megköszönni sok kedves, biztató és támogató hozzászólását, és másokat is arra szeretnék kérni, hogy írjanak hozzászólást a honlapon megjelent cikkekhez, írják meg tapasztalataikat, véleményüket. Azért kérem, mert kívülálló olvasóink ezen mérhetik le az érdeklődés, a fontosság fokát.

Kérem még az utánam következő előadókat, küldjék meg előadásukat, hogy felkerülhessenek a honlapra.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

/2020.dec.14. Czenthe Miklós szerkesztés/