A XVIII. század első felében a tudományok haladásának úttörője volt Fischer Dániel késmárki orvos és iatrokémikus. 1695 november 9-én született a szepességi Késmárkon, ahol Közép--Európához viszonyítva, talán a legjelentősebb számú polgárság és iparosság élt [1] A pesti egyetem nagynevű tanára, Winterl Jakab József emlékezett meg először Fischer Dánielről mint „Tudós társasága" őséről, aki a legelső magyar tudományos folyóiratot szándékozott megindítani [2] Tervét, igyekezetét az utódok elfeledték, 'elhallgatták, vagy egy-egy mondattal elintézték, mint Melzer is érdekes művében [3].

A Fischer család eredetileg paraszt származású volt. Szepesbélán éltek. Dániel nagyapja, Fischer Mihály, Wittembergbe szökött, hogy ott végezzen tanulmányokat, majd hazatérve a Szepes megyei Melterben megválasztották lelkésznek. Amikor elkezdődött a protestánsok üldözése, két fiával Boroszlóba menekült. 1682-ben tért haza és először Melterben, majd 1684-ben már Késmárkon lett lelkész [4]. Fischer Dániel követte a hazai hagyományokat és 1713. október 6-án beiratkozott a wittenbergi egyetemre. Műveiből tudjuk meg, hogy tanárai között volt a soproni számazású Röschel János (bár egyesek szerint 1712-ben már elhunyt!) és számos más jónevű pedagógus. l 716-ban Fischer Dániel megszerezte a licentiátust, majd 1718-ban a doktori címet [5].

Wittembergből egyenesen Késmárkra ment, és ott vállalt állást, majd 1722-ben már Liptó megye fizikusaként működött [6].. Egyes kutatók szerint 1719-22 között települt át Liptószentmiklósra; ahol megnősült [7]. Kutatásainak híre külföldön is ismert volt, mert pl. 1724 nyarán meglátogatta őt Franz Ernst Brückmann német természettudós is [8].. Adatok bizonyítják, hogy Fischer Dániel nemcsak orvos volt, hanem kísérletező és úttörő természettudós is. 1719. október 18-án ui. a német Academia Naturae Curiosorum tagjai sorába választotta. Ismeretes volt, hogy ez a tudóstestület a ratio és experientia szellemében alakult meg 1652-ben, majd 1670-ben Philipp Jakob Sachse boroszlói orvos kiadta az első, a gyógyítás új eredményeit bemutató nagyszerű évkönyvét. Ennek az Academiának első magyarföldi tagjai közt volt Moller Dániel Vilmos (1694) az altdorfi egyetem tanára, aki Pozsonyból menekült számkivetésbe. A testület tagjai között szerepel Rayger Károly pozsonyi (1707), Gensel János Ádám soproni (1712), Fischer Dániel és Köleséri Sámuel erdélyi orvosok, valamint Raymann János Ádám neve Eperjes városából [9]

A szepesi főispán (Csáky Zsigmond) felismerte Fischer Dániel képességeit és 1727-ben kineveztette Szepes megye főorvosává. Ismét visszaköltözött tehát szülővárosába. A Csákyak közül egyedül csak a felvilágosult és az iparosítást szorgalmazó Csáky Miklóshoz fűzték kapcsolatok, jóllehet az egész család háziorvosa volt.

Weszprémi [10] szerint Nagyváradról hazafelé Debrecenben halt meg Fischer Dániel „speciálisan magyar" betegségben (csömör) 1744-ben vagy 1746-ban, bár Buchholtz Jakab szerint bizonyosan 1744. október 16. volt halála napja.

Nyomtatásban megjelent munkái közül az első a boszorkányok ártó hatalmát tárgyalja. Ezt egyetemi hallgató korában írta, amikor ez a szemlélet az egyik legégetőbb kérdésnek számított a tudományos életben. Ezt megelőzően a cartesianus Balthasar Becker holland teológus kijelentette 1690-ben, hogy az ördögnek semmi hatalma nem lehet az emberen. Műve 1693-ban már német nyelven is megjelent [11]. Miközben az ördög és boszorkány létezése volt a legfontosabb tudományos kérdés, a 21 éves Fischer –Hoffmann nyomán - teljesen önállótlanul adta elő kora nagy kérdését [12] Természetesen az orthodox felfogású Wittemberg sem zárkózhatott el a haladástól. Elsőként Fischer orvostanárai: Löscher és Vater a Descartes-ra visszamenő elméletet vallották a fiziológiában, egyben elvetették a skolasztikus elméletet, Elvetettek mindent, ami misztikus szavakkal, titokzatos képességekkel (facultates) igyekezett a jelenségeket megmagyarázni, de még nem jutottak addig, hogy a matematika és mechanika törvényeit elismerjék, azt az emberi testre alkalmazzák [13]. Ez a légkör övezte az ifjú Fischert, aki elsősorban Berger hatására a természeti jelenségek magyarázatára törekedett és tisztelte a „ratió" -t, lenézte és elvetette a „notiones" -t, a régi képességekkel és fogalmakkal dolgozó fizikát [14].

Hazatérve Magyarországra, hirdette, hogy az anyag mindig is volt és a meglevő passzív anyagot formálta a teremtő mint aktív erő, „… mert, ha materia nem lett volna, az aktív principium sem tudta volna tevékenységét kifejteni" [15].. Érdekes, hogy ennek ellenére sem tudott szakítani azzal a hitével, hogy lehetnek csodák és lehetnek boszorkányok is [16]. Lányi (vagy Lany!) Dánieltől és Frühauff Dávidtól levélben kapta az értesítést, hogy rossz a bortermés Tokaj-Hegyalján, és ezért a boszorkányokat okolják. „Erre azt válaszolta Fischer, hogy az ördöggel szövetségben állók valóban tönkretehetik a termést és nincs kizárva, azoknak köszönhető, hogy az 1715. évi termés tönkrement. Itt jegyzem meg, hogy a legtöbb szepességi birtokosnak volt szőlője Hegyalján, ezenkívül a bor szállításával is többnyire ők foglalkoztak. A Krakkóba, Sziléziába menő bor általában Késmárkon keresztül került északi utakra. Ezért volt olyan nagy a jó vagy rossz termés jelentősége a késmárkiak számára [17].

Érdekesnek tekinthető második munkája, mely már magán viseli a szepességi jegyeket. Ugyanis a villámcsapással foglalkozik, még hozzá a babona elleni harc szellemében [18] Ismertető szándéka abból is kitűnik, hogy a „deáktalanok" (latinul nem tudók!) megnyugtatására írta. Bebizonyítja, hogy nincs értelme a babonás védekezéseknek, mert a villámcsapás egy természetes dolog.

A következő munkája 1722-ben jelent meg „Commentationes physicae" címen. Sok képtelenséget állít, de végeredményben munkája mégis úttörőnek nevezhető. A neves eperjesi Raymann János Ádámnak és Johann Kanoldnak, a boroszlói „Sammlung" folyóirat szerkesztőjének ajánlja. Azért fordult az orvosokhoz, kollégáihoz, mert szerinte a nemesség és a vezető réteg tudatlan, bárdolatlan, máshoz sem ért, mint a parasztság nyúzásához, és a vagyon növeléséhez. Érdekes, hogy a magyar polgár örökös szembenállása a nemességgel és vezetőréteggel, már ebben a munkájában is kicsendül. Mint orvos gondoskodni szeretne a parasztságról. Megállapítja, hogy egészségügyi gondozásukkal senki sem törődik. Az orvost legtöbbször vajákosok, öregasszonyok és rokonok helyettesítik, végül azonban már senki sem segíthet. Foglalkozik a népies gyógymódokkal és gyógyszerekkel. Az adatokat rendszeresen gyűjti, tanulmányaiban fölhasználja és igyekszik azokat tudományosan igazolni. Sok esetben tökéletesíti a, népies gyógyszereket és igyekszik szélesebb körben terjeszteni [19]. Receptgyűjteményének egy része kéziratban fennmaradt Késmárkon, sőt azt népszerű formában ki is adták egy 16 oldalas füzetben. Még a „Relatió" -ban igérte Fischer bizonyos ásványvizek leírását, de azok csak 1723-ban jutottak el Boroszlóba, és csak 1729-ben jelentek meg nyomtatásban. Az ásványvizek felismerése és leírása hazánkban csak jóval később talált követőkre [20]. 1717-ben megkapta Buchholz Györgytől a Kárpátok természeti ismertetését; bár tőle eredetileg Augustini Keresztély egyik leírását várta. Ugyanis az Augustini-féle leírás a kárpáti fenyőkből készült gyógyszerek ismertetését tartalmazta. Ezen gyógyszerkészítményeivel tette magát híressé Augustini, és az ifjú Fischer ebbe a munkába kapcsolódott be [21].

 A XVIII. sz. első felének itt említett néhány tudósa minden tudománya mellett jó iparos, kereskedő is volt, akik felismerték, hogy a szepességi természeti kincseket ki kell és ki is lehet aknázni. Ez a prózai tevékenység közel sem csökkenti munkájukat, azok értékét.

Fischer Dániel hírnevét elsősorban a kárpáti balzsamok, kenőcsök és más olyan gyógyszerek alapozták meg, melyeket elsősorban két fenyőféléből (cirbolya- és törpefenyő) állítottak elő. Az összegyűjtött népi gyógyszereket felülvizsgálva azokat tökéletesítette, készítésükre technológiát dolgozott ki, melyet a szakirodalomban főleg külföldön ismertetett. A fenyőolajjal kapcsolatos eljárását pl. Gensel továbbfejlesztette [22]. Fischernek az olajokról szóló cikke a boroszlói „Sammlung" -ban jelent meg 1717-ben (a 331--336. oldalon, részletes leírásban). Igen nagy feltűnést keltett. „Hungarisches Oel" majd „Hungarisches Balsam" néven vált ismertté, sőt még a következő neveken is találkozunk vele: „Balsamum Hungaricum", „Oleum Carpathicum". Fischer élelmes, kereskedői szelleme kitűnik abból az ismertetőből is, melyet a Tokaj vidéki földek gyógyhatásáról írt. Abban az időben bizonyos földfajtákat a patikák raktáron tartottak és gyógyszerként használták. A hazai patikákban pl. sziléziai föld volt található, ezért akarta Fischer bebizonyítani azt, hogy a tokaji föld is van olyan jó, mint a külföldi. Keserűen jegyezte meg, hogy honfitársai a külföldit mindig többre becsülik a hazainál, ezért tudományos folyóiratában az összes hazai gyógyföldet be fogja mutatni, fel fogja dolgozni [23].

Ebben a korban nemcsak Fischer volt az egyedüli merkantilista szellemű természettudós [24]. Ilyen volt pl. Hermann András („sal catharticus" - melyet felfedezője Besztercebányán talált, majd Moller Károly Ottó laboratóriumában megvizsgálták és melyhez oly sok remélyt fűztek). Sorolhatnám a dolgozatokat, azoknak se szeri se száma [25] A valóban jó és egészséges kezdeményezések azonban sorra elsorvadtak, megbuktak [26].

A vérkeringés felfedezése és Descarte.s elmélete új utakat mutatott az orvostudománynak a XVIII sz. első felében. A „corpus animale" működését a vér legfinomabb részei, a „spiritus animales" -ek irányítják - jelentették ki. Felismerték, hogy minden anyag, ami a testbe jut, más és más hatást fejt ki [27]. Állították, hogy más kezelést igényel egy német, mást egy magyar és mást egy északi,. mert vannak népbetegségek, nemzeti betegségek, s a gyógyszerek eltérő hatása közismert lesz. Ez magyarázza meg azt, hogy a XVIII. sz. első felének gyógyítói miért fordultak elsősorban a népbetegségek felé és miért vált fontossá a „magyar betegségek" felderítése [28], a „speciálisan magyar" betegség, a „morbus hungaricus"; a. hagymáz és a csömör vizsgálata. Egymás után jelentek meg a különféle közlemények, s valóban érezni lehetett a kutatás szellemét. [29]. Ehhez a kutatócsoport· hoz tartozott Fischer Dániel is. Disszertációjában a szepességi betegségek legfőbb okát az ivóvízben [30], valamint a társadalmi viszonyokban találta meg: aki módját teheti, az teleeszi, issza magát, majd koplal; a „díszes ruha gyakran korgó gyomrot takar". Felismerte, hogy mik a bajok; tudta, hogy a tudomány embereinek legtöbbje elmaradott, és a cím mögött csak ritkán találni tudást. Ezért tartotta legfontosabbnak, hogy legyen egy tudományos társaság, annak egy tudományos folyóirata, ezáltal közkinccsé váljon a tudás. Hirdette, hogy tárják fel az egész ország természeti viszonyait, írják meg a régen hiányzó „historia naturalis"-t. Úgy tervezte, hogy ez a tudományos folyóirat „négy classis"-ból álljon: az első kettő legyen a természeti tárgyaké és jelenségeké (res et eventus naturales),  a harmadik közölje a magyarországi betegségeket, míg a negyedikben kapott volna helyet a merkantilista rész, kémiai, matematikai és gazdasági megfontolásokkal [31]. Tervei 1731 augusztusában láttak napvilágot, melyek mintegy „epistola invitatoria" -ként hívták fel a figyelmet. Próbálkozásai nem jártak sikerrel, és a nemes kezdeményezés megbukott, pontosan úgy, mint Bél Mátyás „Notitiá"-ja, melynek kezdetben Fischer is munkatársa volt. A keserű hang, mellyel korábban már a késmárki orvos is ostorozta a hazai állapotokat, ismét indokolt volt „... hiszen nincsen egyetlen olyan könyvünk, mely megütné az európai színvonalat a tudományokban." Szidta a nemességet, mely nem áldozott pénzt és szidta a cenzurát, mely a maradékot is megsemmisítette. A közöny és az ostoba féltékenység legyőzte a tudományt, a késmárki nagyszerű orvos és iatrokémikus, mondhatnánk polihisztor Fischer Dániel álma csak később valósult meg. A merkantilisták azonban vagyont szedtek össze az ő balzsamaiból, kenőcseiből és olajaiból.

IRODALOM

1. Weszprémi I. ,,Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia" Lipsiae (1774-87).

2. Andrede an die versammelten Mitglieder der Hungarischen gelehrten Gesellschaft. 1784. Monatl Früchte einer gelehrten Gesellschaft in Hungarn Pest-Ofen, Brachmonath (1784).

3. Melzer, J. · „Biographien berühmter Zipser". Kaschau {1832).

4. Klein S.: „Nachrichten" . Fabó András által kiadott 3. kötetében. Pest 142-150 (1861-1873).

5. Bartholomaeides, I. L. · „Memoriae Ungarorum qui in. . Universitate Vitenbergensi. studia in Ludis patriis coepta ... , Pestini (1817)

6. A „Relatio" címlapja szerint: „Civitatis Kesmarkiensis medicus practious" 1717. júl. 30. és Fischer címe: „Practicus antehac  Kesmarkiensis Hungarus, nunc physicus Comitatus Liptoviensis."

7. Fischer, Carolus Daniel.: „Dissertatio inauguralis medica de calculo vesicae urinariae, a nimio vini Hunga- rici potu in ureth1am perpulso, ac singulari encheiresi absque sectione." Erfordiae (1744).

8. Gombócz E.: „A magyar botanika története", Bp. 165-173 (1936); Brückmann levelei Fischerről: Epistola itineraria LXXXVII. sisistens memorabilia comitatus Liptoviensis. Wolffenbuttelae (1740).

9. Büchner, Andreas Elias :· „Academiae Sacri Romani Imperii Naturae Curiosorum historia, Halae, 1755., melyben a tagok névsora megtalálható a 463-517. oldalakon. Az említett magyarok sorszáma: 203, 210, 293, 337, 338, 339.

10. Fischer, D. : „De terra medicinali Tokayensi" Wratislaviae (1732); Málnási Ödön: „Gróf Csáky Imre élete és kora”. Kalocsa (1939).

11. Fiacher, D.: „Tentamen pneumatologico physicum de mancipüs diaboli sive sagis." Vitembergae (1716); Becker, BaUhassar : Die bezauberte Welt." Amsterdam (1693).

12:. Hoffrnann, F. Disputatio inauguralis medico-philosophica de potentia diaboli in corpora." Halae (1703).

13. Vater disszertációja elején (Dissertatio physiologica qua ... oeconomiam sensuum . demonstrat. Vitembergae, 1717.) üdvözli a matematikát és mechanikát. Ez volt talán sugalmazója Fischer vizsgatételének is? (De deliriis. Vitembergae, 1716.)

14. Fischer egyik csak címből ismert munkája határozottan a spekulatív orvostudomány ellen, és határozottan az empíria mellett áll ki. (Sanunlung von Natur und Medizin, wie auch hiezu gehörigen Kunst- und Literaturgeschich ten. Breslau 1717.)

15. Fischer, D . . „Commentationes physicae de calore atmospherico." Budissae 8-10 és 39 (1722).

16. Fischer, D.: „Relatio" II-III. § ·- 17. Horváth  M.: „Az ipai és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt." Bpest (1868).

18. Fischer, D. „Relatio." XXIX. §.

19. Fischer, D.: „De remedio rusticano varioles per balneum primo aquae dulcis post seri lactis feliciter curandi. commentatio." Erfürdiae, é. n. (Itt olvasható a paraszti és népi gyógyításokról, sőt a népi gyógymód tudorbányos magyarázatát adja a himlőre.)

20. Kanold folyóiratában a IV .. Supplementum. Budissin 103-131 (1729).
21. Weber, R. Topografische Beschreiburg des Flusses Poprad. Kesrnark (1900).
22. Fischer, D:  Von der Beschaffenheit und Nutzen des Oarpathischen Linbaums und Krumbholzes, und derer hieraus ververtigten Medi-camentorum.  „Samlung” 331-336. (1717);  Gensel: „Von einem wenig bekandten Hungarischen Oel oder Balsam. „Samlung” 748-749. (1919); Ernyei, J. „Balsamum Hungaricum és Oleum Carpathicum. „Gyógyszerészeti Közl. (1909).
23. „De terra medicinali Tokayensi."
24. Bél, .M. „Prod1omus." - Herniann, A. „De nativo sale cathartico, in fordinis Hungariae renens invento, disse1t. epist." Posonii (1721).

SZEPESSY GÉZA

(Gyógyszerészet 17. 270-272. 1973)--
(Magyar Vegyészeti Múzeum, Várpalota) Érkezett: 1972 ápr. 22

Lásd még: Fischer Dániel és az első hazai folyóirat terve:
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00223/pdf/MKSZ_EPA00021_1956_72_01_032-049.pdf

2016.11.19