Az ágostai hitvallású evangélikusok temploma klasszicista stílusú, görög kereszt alaprajzú, 1823-tól 1837-ig épült, 1837. szeptember 17-én szentelték fel. Tervezője és építésze Povolny Antal, aki azonban nem érte meg a befejezést, halála után Fabriczy János vezette az építkezést. Ahogy a város, a gyülekezet is három nyelvű volt.

A reformáció szelleme a mohácsi vész után fogékony hangulatra talált a lelkekben. Végül 1544-ben Moller György plébános is feladta az eretnekek elleni harcot. Bogner Bertalan személyében olyan segédlelkészt hívott maga mellé, aki a reformáció hirdetője volt, és maga is az egyedül hit által való üdvözülés Igéjét kezdte hirdetni. Ezzel az egész lőcsei egyházközség áttért az evangélikus hitre.

1674-ig evangélikusok használták a város összes templomát, mivel csaknem az egész város evangélikus volt. A német ajkú hívek a Szent Jakab templomot, ahová új szószéket és orgonát építettek, amelyek máig fennmaradtak. A szlovák ajkú hívek a Fekete templomot használták.

Azonban az ellenreformáció elvette a templomokat az evangélikusoktól, csak a városfalon kívül építhettek fatemplomot.

Az első fatemplom a mostani temető területén, a Ménhárd-kapuval szemben, a 17. század végén épült, de a kuruc időkben leégett. 1713-ban ugyanott új fatemplomot emeltek, ez jó száz évnyi használat után eléggé tönkrement. Mivel 1781 óta érvényben volt II. József türelmi rendelete, mely véget vetett az ellenreformációs erőszak gyászos korszakának, elhatározták ennek a főtéri templomnak az építését. A lebontásra ítélt fatemplomból átmentették az értékes berendezési tárgyakat, mégpedig:

a korai barokk keresztet a korpusszal, amely eredetileg a központi oltárkereszt  volt,
a keresztelőmedencét, melyet Pfannschmiedt Mihály 1714-ben ajándékozott az egyháznak,
az 1713-ból származó tetőkeresztet, melynek felső részén héber írással Isten neve áll,
az 1697-ből származó, történelmi értékű orgonát, amely, sajnos, már csaknem 80 éve működésképtelen és főjavításra vár,
a 13 képből álló „Salvator mundi” (Világ Megváltója) sorozatot, amely az egyház egyetemességére és Krisztus világ feletti uralmára mutat.
Ezek a képek Krisztust és a 12 apostolt ábrázolják vértanúságuk jelképeivel. Mindnyájan vértanú-halált haltak János apostol kivételével, aki az Úr kedveltje volt. A képek felső részén – német nyelven – az apostoli hitvallás egyes mondatai olvashatók, mivel a régi egyházi hagyomány szerint ez a hitvallás úgy keletkezett, hogy az apostolok mindegyike annak egy-egy mondatát szövegezte meg.

A templom többi berendezési tárgya egykorú az épülettel. A klasszicista stílusú oltáron a lőcsei Czauczik József festőművésznek a „Jézus megmenti a süllyedő Pétert” témájú képéről G.H. Richter által készített másolat látható. Az 1937-es évből származik az új orgona, valamint a csillár, amely a berlini evangélikusok ajándéka.

A valaha népes gyülekezet létszáma a második világháború alatti és utáni katonai és politikai események miatt jelentősen megcsappant. A német ajkúakat nagyrészt kitelepítették, mások szétszóródtak magyar és német területen, így mára csak a szlovák hívek maradtak, akik jelenleg mintegy kétszázan vannak. A templom javítása, karbantartása és a róla való gondoskodás saját erőből és önsegéllyel történik. Az istentiszteletek szlovák nyelven folynak, vasár- és ünnepnapokon 9-kor, télen a gyülekezeti teremben a Vysoká utca 1. sz. alatt.

Astrid Kostelníková

Az evangélikus templom légifelvételen:
http://www.civertan.hu/legifoto/galery_image.php?id=9010