Bredetzky Sámuel életrajza

Bredetzky Sámuel (Jakabvágása, 1772. március 18. – Lemberg, 1812. június 19.) lembergi evangélikus püspök, tanár, felvilágosult természettudós, mineralógus, geografus, topográfus, etnográfus, nyelvtudós, a történelmi Magyarország honismereti kutatásának szervezője, pedagógus és honismereti író.

Bredetzky Sámuel Jakabvágáson született, ahol apja, B. Mátyás kántortanító és orgonista volt az ottani evangélikus gyülekezetben. Amikor az apa 1777-ben megkapta a leibici tanítói állást, a család az 5 éves Sámuellel átköltözött Leibicre, hogy az anyai nagyszülőket, azaz Fábry Zsuzsanna szepesi szász származású szüleit gondozni tudja. Így a kis Sámuel apja felügyelete alatt tanult, azt az evangélikus iskolát látogatta, ahol az apa korábbiakhoz hasonló kötelezettségeit látta el, azaz tanító, kántor és orgonista volt. Ma ebben az épületben a Lajbic nevű kávézó és panzió üzemel. Tulajdonosa, Jozef Balabas egy kis kiállításnak ad helyet saját panziójában, ahol az iskola működött, s amely bemutatja a leibici Frölich Dávid császári csillagász és matematikus és Bredetzky Sámuel életét és műveit, ill. a valamikori iskola történetét. Frölich Dávid ebben az épületben is született, hiszen a Frölich család házát építették át később evangélikus iskolává és parókiává.

A fiatal Bredetzky Sámuel, miután apjának iskolájában megszerezte az alapképzést, 13 évesen, 1785-ben került a nagyhírű késmárki evangélikus lyceumba. Ebben az időben csaknem 40 éven keresztül a legendás Podkonitzky Adam volt a rektor, aki sajnos, a tanulás klasszikus módját, azaz a magolást pártolta. Nem ismerte el a természettudományos és technikai tárgyak oktatásának modern formáit, a tanulmányi kirándulásokat a Tátrába, a tanárok és diákok közötti partneri viszonyt és a haladó pedagógiai motivációs módszereket, és előtérben tartotta a módosabb rétegek fiainak kiművelését.

Bredetzky úgy emlékszik erre, hogy a szegényebb késmárki diákok egy négy-öt négyzetméteres helyiségben négyesével laktak együtt, és még ehhez jött a nevelőjük. Ez nagyon méltatlan és nyomasztó volt. Ezért sok diák elment az iskolából.

Bredetzky rögtön az első év elvégzése után két évre (1786-1788) a soproni evangélikus lyceumba ment, ahol tökéletesen megtanult magyarul. Sőt, olyan tehetséges professzorok, mint Thomas Mauksch (később a tátrai florisztika úttörője és Ótátrafüred alapítója), valamint a botanikus Ján Klanica egy évvel Bredetzky Sámuel beiratkozása előtt már elhagyták a késmárki iskolát.

De itt tanított két évig a késmárki Schwartner Márton (Késmárk, 1759 – Pest, 1823, az első jelentős magyar statisztikus, egyetemi tanár). Tanára volt a híres történész és pedagógus, Johann Genersich, később a bécsi evangélikus teológiai kar alapítója, majd ennek testvére, Christián Genersich, teológus, történész, a Tátra szakértője, akinek műveit Bredetzky tette közzé gyűjteményes köteteiben. Itt tanított Kralovánszky András is, a természettudományok oktatásának egyik úttörője, aki főleg rovartannal foglalkozott, és később a soproni gimnázium tanára és igazgatója lett. Ezekkel a tanárokkal Bredetzky Sámuel egész életében közeli, személyes és szakmai kapcsolatot tartott.

Aztán megint visszatért Késmárkra, de a vigasztalan körülmények miatt csak rövid időre, s aztán csaknem két évig (1788-89) a csetneki evangélikus gimnáziumba járt, ahol a magyar mellett tökéletesen elsajátította a szlovák nyelvet is. Végül 1791-től megint a soproni lyceumban tanult, ahol 1796-ban, 24 évesen fejezte be középiskolai tanulmányait.

Érettségi után késmárki iskolatársával és barátjával, Glatz Jakabbal (Poprád 1776 – Pozsony 1831, evangélikus lelkész, egyházügyi tanácsos) a jénai egyetemre ment. Itt 1796-98 közt teológiát, astronómiát, mineralógiát, geográfiát, irodalomtörténetet, esztétikát és filozófiát tanult. Klasszikus szellemben, leginkább Horatius szellemében nevelődtünk – írja Bredetzky.

Jénában, Weimar közelében szoros kapcsolatba került olyan európai személyiségekkel, mint Goethe, Schiller, Wieland, Humbolt és Herder. 1797-ben még diákként egyik alapítója lett a világ első mineralógiai társaságának a későbbi híres késmárki professzorral, Mihálik Dániellel együtt. Sőt, a társaság első titkárává is választották. E világhírű társaság, ahol később maga J. W. Goethe is elnökölt, valamint a késmárki tanárok között, úgymint Genersich Christián, Asbóth János, Rumi Károly György, Podkonicky Ádám, és a kakaslomnici nemes, Berzeviczy Gergely, maga Bredetzky Sámuel közvetített. Később is együttműködött velük egész - rövid, de termékeny - életén keresztül.

1798-ban Jénában érte a soproniak meghívása, ahová el is ment négy évre tanítani az akkor alapított állami polgári gazdasági iskolában, majd a leányiskolában. Rövidesen Sopronba jött tanítani egykori késmárki tanára, Kralovánszky András, a természettudományok oktatásának szorgalmazója, és ő lett az iskola igazgatója. Sőt még Bredetzky előtt tanított itt példaképe, a késmárki Schwartner Márton, a magyar statisztika és diplomatika megalapozója is. Soproni működése alatt Bredetzky szakértelmével segítette Tessedik Sámuelt az első magyar mezőgazdasági iskola fenntartásában az alföldi, szlovák lakosságú Szarvason. Később ebből az iskolából fejlődött ki a felsőfokú mezőgazdasági oktatás Keszthelyen, ahol további késmárki professzorok oktattak, mint Asbóth János és Rumi Károly György, akikkel szoros munkakapcsolatban állt.

Sopronban írta meg Bredetzky két pedagógiai munkáját, mégpedig: "Elementarbüchlein zum Gebrauch beym öffentlichen Unterricht. Josef Anton Sieß, Ödenburg, 1800" (Alaptankönyv a közoktatás számára, Sopron, 1800) és "Abschiedsrede bey der Niederlegung der Lehrstelle an der Bürgerschule zu Ödenburg. Sieß, Ödenburg, 1802” (Búcsúbeszéd soproni tanári állásából való távozásakor, Sopron, 1802).

Hamarosan egyenesen a császári Bécsbe kap meghívást, és így ott 1802-1805 közt hitoktatóként és püspöki helynökként dolgozik. Valószínűleg Glatz Jakab hívta őt ide, a régi, poprádi születésű iskolatárs, egyházi méltóság, az evangélikus iskola vezető tanára, hitszónok, később császár-királyi egyházügyi tanácsos, aki a havonként megjelenő folyóiratot, a Der Wiener Jugendfeund-ot is szerkesztette. Később Glatz alapította – közös késmárki professzorukkal Johann Genersich-hel együtt - a bécsi evangélikus teológiai főiskolát.

Így találkozik Bécsben Bredetzky a monarchia híres személyiségeivel és családjaival, ami még nagyobb lendületet és ösztönzést adott irodalmi törekvéseihez és életcéljához.

Munkatársa a császári udvar evangélikus egyházügyi tanácsosa, a lőcsei születésű Johann Christian Engel, aki sok tekintetben a tudományos magyar történelemírás kezdeményezője. Engel főműve Geschichte des ungarischen Reiches und Seiner Nebenländer (1797-1804) (A magyar királyság és a hozzá tartozó tartományok története). Írásait Bredetzky tette közzé antológiáiban.

Szintén közeli munkatársa Johann Karl Unger, ruszkini születésű piarista író és jogász, a nagyhírű Terezianum elöljárója, aki topográfiai-statisztikai cikkekkel járult hozzá Bredetzky antológiáihoz. Különösen értékes számára az eperjesi J.M. Korabinskyvel való ismeretség. A statisztikai geográfia úttörőjével való barátsága és kölcsönös együttműködése egész életre szólt, hiszen Doris Bauer, Bredetzky megértő és áldozatkész felesége is eperjesi származású.

De 1805-ben Bredetzkyt, aki beszélt szláv nyelveket (több történész szlováknak tartja), Krakkóba hívják az evangélikus egyház eperesi székébe. Innen Glatz Jakabbal egy kéthetes utazást tesznek Galíciában, melynek során egyesítik az ottani egyházi gyülekezeteket. Végül Lembergben marad, amely Kelet-Galícia központja, és az osztrák monarchia legkeletebbre nyújtott szárnya.1806-ban püspökhelyettes, majd 1808-tól haláláig az egész királyi Galícia – Halics evangélikus püspöke lesz. Lembergben evangélikus iskolát is alapított.

Számunkra azonban az a legértékesebb életművéből, hogy sok földrajzi, néprajzi, etnográfiai és statisztikai ismeretet adott ki hazánkról. De kortársainak – Genersich Christiannak, Asbóth Jánosnak, Berzeviczy Gergelynek, Korabinskynek, Schwartnernek, Ungernek, Engelnek - is lehetőséget nyújtott, hogy levelek formájában közzétegyék széles körű honismereti és geográfiai tanulmányaikat legközelebbi életkörnyezetünkről. Ezek még ma is nagy jelentőséggel bírnak a Magas-Tátra és hazánk történetének és topográfiájának megismerésében. (Beyträge zur Topographie ...)

Bredetzky Sámuel az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkiválóbb honismereti kutatója volt. Szerinte a honismeret mindenki számára nélkülözhetetlen, és mindenki köteles ismereteit továbbadni. Ezért adott ki hat terjedelmes antológiát, ahol megtalálhatók topográfiai adatok, természeti jelenségek, termékek, természettudományos ismeretek, ásványtan, állat- és növényvilág, néprajz és minden, aminek köze lehet a hazai kultúrához és a haza számára felhasználható. Beszél hazafiságról és lokálpatriotizmus szükségességéről.

Legtöbbet foglalkozik a számára oly kedves Szepességgel, szász takácsok, vászonfestők (vagy festékgyártók?), kézművesek életével, a Szepesség lakosságának eredetével és nyelvével, gyors asszimilációjukkal.Megemlíti pl. hogy a régió 24 városából csak 13 őrizte meg a saját nyelvét, azok, melyek lengyel zálogban voltak. Foglalkozik a szlovákok etnográfiájával. Maga is részt vesz egy tutajozáson a Vág folyón lefelé. (De Varsóba is 10 napig tart az út tutajjal - Berzeviczy Gergely szerint.) (Reisebemerkungen...)

Különösen értékes antológiáiban Genersich Christian munkáinak közreadása a Magas-Tátráról és a benne folyó bányászatról. (Utazás a Kárpátokban különös tekintettel a Tátra hegységre...)

A monarchia egyházi, kulturális és tudományos életének jelentős szervezője volt, áldozatkész hazafi, pedagógus és híres felvilágosult tudós. Ezért méltó rá, hogy megőrízzük emlékét leginkább szűkebb hazájában, a Szepességen, Leibicen és Késmárkon, de a Tátrában is, melyet oly szívesen propagált.

Szlovákiában Bredetzky műveivel leginkább a legendás késmárki professzor, Grósz Alfréd foglalkozott  a Tátráról és történetéről szóló, kéziratban maradt leírásaiban.  Az ő hagyatéka azonban csak nemrég került archiválásra, művei még feldolgozásra és kiadásra várnak.

Emeljünk ki néhányat Bredetzky Sámuel műveiből:

Beyträge zur Topographie des Königreiches Ungarn. 4 Bände, Camesina, Wien, 1803–1805 (Adalékok a királyi Magyarország topográfiájához, 4 kötet, 1801-1805, melyben közzéteszi Ch. Genersich és J. Asboth és a többiek nagy jelentőségű munkáit a Magas-Tátra topográfiájáról.)

Reisebemerkungen über Ungarn und Galizien. 2 Bände, Anton Doll, Wien, 1810 (Magyarországi és galíciai útijegyzetek. Itt találhatók önéletrajzi feljegyzései az első magyar polgári protestáns iskola alapításával kapcsolatban.)

Hist. stat Beytrag zum deutschen Kolonialwesen in Europa, nebst einer kurzen Beschreibung der deutschen Ansiedelung in Galizien. Brünn, 1812, Ism. Allg. Liter. Zeitung II. 169 (Történelmi - statisztikai adalék az európai német településügyekről, egyben a galíciai német betelepülések rövid leírása.)

Topographisches Taschenbuch für Ungarn. Sopron, 1802 (Magyarország topográfiai zsebkönyve).

Neue Beyträge zur Topographie und Statistik von Ungarn, Geistinger, Wien, 1807 (Újabb adalékok Magyarország topográfiai és statisztikai adataihoz.)

Zwey Gelegenheitspredigten. Josef Georg Traßler, (Két alkalmi prédikáció, J.G.Trassler kiadása).

Kurzer Umriß der biblischen Geschichte des alten und neuen Testamentes. Rehm, Wien, 1809 (Ó- és Újszövetségi bibliai történetek rövid leírása.)

Beschreibung der äusserst merkwürdigen Höhle Baradla. Bécs, 1807 (A rendkivül érdekes Baradla-barlang leírása. – Mai neve: Baradla-Domica barlangrendszer).

Der Wiener Jugendfreund. Bécs, 1805. (Két kötet, Glatz Jakab és Unger Károly társaságában).

Összeállította:  Milan Choma, Fordította: Hollóházy Ildikó

 Literatúra:

Weber, Samuel, Erenhalle verdiensvoller Zipser des XIX. Jahrhunders 1800-1900,Igló Verlag von Jozef Schmidt Buchdruckerei, 1901, Wikipédia de, Wikipédia hu, Samuel Bredetzky, Biografický slovník , Artikel aus Evangelischer Glaubensbote und Karpatenblatt, Informationen früherer Gemeindenglieder. Samuel Weber:Geschichte der Stadt Leibitz, Kesmark1896, Jozef Kauer : Aus der Cheschichte der StadtLeibitz, Kjb,1989,5,46-64

Dr.Bruckner Éva: 250 éve született honismereti irodalmunk korai művelője, Bredetzky Sámuel (1772-1812)

A szlovákiai kárpátnémet egyesület ezévi, 22. kulturális ünnepsége alkalmából Késmárk város és a késmárki evangélikus egyház 2017. június 23-án 15 órakor megemlékezést tart a késmárki lyceum auditóriumában a neves felvilágosult polihisztor, Bredetzky Sámuel születésének 245. évfordulója alkalmából. Ugyanakkor emléktáblát lepleznek le a népek és vallások eme nagyhírű iskolájának épületén, és tudományos ülést tartanak életéről és munkásságáról. Ezen szlovák és magyar követői méltatják életútját és műveit.

Leibic/Lubica község az eperjesi egyetem földrajz tanszékével karöltve szintén szervez október elején egy kegyeletes aktust és szemináriumot, de nem csak Bredeczky Sámuel, hanem egyben a leibici születésű Frölich Dávid (Leibic,1595 - Lőcse, 1648. április 24.) geográfus, kalendáriumkészítő, csillagász és matematikus tiszteletére is. Mindkét leibici géniusz erősen kötődött az ottani evangélikus iskolához  azáltal is, hogy gyerekkorukban éppen saját apjuk töltötte be az iskola tanítójának tisztét.

2017.06.23

Lásd még: Bredetzky Sámuel (1772-1812)

https://docs.google.com/document/d/1tnr3frTWtapwj7_83Xz1KjDBgw2JYEhe/edit?usp=sharing&ouid=110259515139415522084&rtpof=true&sd=true