Dr. Greisiger Mihály emberszeretetéről híres orvos, szakorvos, polihisztor - aki orvosi hivatása mellett egy sor más tudományággal is foglalkozott.. Szepesség őstör­ténetének lelkes kutatója, aki beírta magát a szepesbélai emberek szívébe. Tizenegy gyermekes földműves család második gyermekeként 1851. december 25-én, Tátraalján született. Édesapja id. Greisiger Mihály földműves, édesanyja Faix Mária. Rókus községben 1881. március 1-én házasodott össze a nagyra becsült Lersch család Helén lányával. A házaspárnak négy leánya született - Irma Julianna, Anna Erzsébet, Dorottya Ilona és Edit Marianna Elektra.

Alapiskoláit szülőfalujában folytatta. Középiskolai tanulmányait a késmárki gimnáziumban végezte, ahol 1872. június 26-án érettségizett. Orvos­tant a Josephinum - Bécsi Orvostudományi Egyetem orvosi karán tanult, ahol 1877. december 8-án doktorrá avatták. Szepesbélán 1878-ban telepedett le, mint gyakorló orvos, ahol 1898-tól, mint a szepesbélai dohánygyár tisztiorvosa működött. Egészségügyi körzete Poprád városától Gnézda községig terjed, Magurántúlon, Zá­ron és Javorinán keresztül egészen a mai Lengyelország szepesi községeinek terüle­téig. 1883-ban városi tisztiorvossá választották. 1885. október 12-én megvásárolta a Winter utca 23. szám alatti, felújításra szoruló házat.

Dr. Greisiger Mihály 1880-tól bekapcsolódott a Szepesi Orvos- és Gyógyszerész Egyesületbe, amelynek ülésein több előadást tartott.. Sokoldalú tehetségét a közélet szolgálatának szentelte, 1883. január 27-től mint főorvos a képviselőtestületnek is tagja. Mint a Poprád-völgyi vasúti igazgatóság tagja szorgalmazta a Szepesbéla - Podolin vonal megépítését.

Em­lítést érdemel az egyesületi tevékenysége is. 1880-ban tagja lett a Lövész Egyletnek, bekapcsolódott a Gazdasági Kaszinó ténykedésébe is. Elnöke volt a Szepesbélai Vízelvezetési és Csatornázási Társaság Felügyelő Tanácsának. A városi tisztiorvosi hivatása mellett régészeti kutatásokat is végzett. Néprajzkutatóként a Szepesség néprajzi sajátosságát, ruházatát, nyelvének sokszínűségét, hagyományait és életmódját tanulmányozta. Érdeklődése a természettudományok felé irányult. A Szepesség növényvilágának és állatvilágának tanulmányozásával foglalkozó természetkutató a megfigyelés mellett gyűjtéssel, katalogizálással és rendszerezéssel is foglalkozott. Kutatásai több szempontból alapvétőéit voltak. Figyelemreméltóak a természettudományos cikksorozatai is, amelyek a Magyarországi Kárpát Egyesület évkönyveiben jelentek meg.

Több természettudományi egyletnek és egyesületnek volt a tagja, többek között a Magyar Természettudományi Társulatnak, a bécsi Madártani Intézetnek és 1897-től a Magyar Madártani Intézetnek volt a levelező munkatársa. Buzgó tagja volt a Magyarországi Kárpát Egyesületnek, amelynek sokrétű tevékenysége mellett feladata a természeti kincsek feltárása is. Dr. Greisiger Mihály sokoldalúságát bizonyítja a természettudomány érdekében végzett munkássága. Gazdag régészeti, néprajzi, botanikai gyűjteményei nagy múzeumi értéket képviselnek, ezek része ma is megtalálható a késmárki és poprádi múzeumban. A halak iránti érdeklődést bizonyítják a halakról és a Szepesség halászatáról szóló értékes írásai. 1889-ben alapító tagja volt a Szepesbélai Halászati Egyletnek.

Különösen az archeológia terén végzett kutatásai voltak eredményesek. Hangsúlyt fektetett a feltárt leletek pontos leírására, a tárgyak cédulákkal való megjelölésére. A régészeti kutatások leletei főleg Szepesbéla tágabb területeiről származnak. Említést érdemelnek az 1891. évi feltárásból származó szepesbélai fiatalabb bronzkori leletei. Gyűjteményében ókori és késő római kori leletek is találhatók. Felső-Szepesség területéről származó kerámia, Nagylomnic területéről származó díszített tál és bronzkori csat. Egyedülálló a szepesbélán lelt ómagyar szív alakú kovácsolt bronzöv és Busóc népének 12. és 13. századi kerámiája. Leleteiből említést érdemelnek a vasból készített fokosok, sarkantyúk, kések és nyílhegyek. Dr. Greisiger régészeti gyűjteménye a Tátra alatti sík vidék őskorának alapját képezi.

Dr. Greisiger Mihály 1912. szeptember 10-én hunyt el Szepesbélán. Lányai és utódai, apjuk és nagyapjuk nyomdokaiba léptek, és szintén a természeti tudomány­nak szentelték életüket. Leghíresebb közülük a középiskolai tanár Győrffy Julianna Irma és férje Dr. Győrffy István egyetemi professzor. Másik leányuk, Edit 1967-ben a szepesbélai Hviezdoslav utca 21. alatti családi házukat az államnak adományozta, amelynek falán 1971-ben emléktáblát lepleztek le. Az épületben 1994. október 29-én megnyílt a Greisiger Mihály Múzeum.

Erika Sedliaková

2019.04.17