„Csak el ne engedjük egymás kezét” (A Szepességről elszármazottak mottója)

Megjelentek, bemutatkozás

4. találkozónkon szép számmal: 42-en vettünk részt. Többen akadályoztatás miatt nem tudtak jelen lenni, de üdvözölték az összejövetelt.

Astrid így köszöntötte Lőcséről az estet: „Gondolatban Veletek leszek, egy kis gyertyalángocska Lőcséről, péntek 17 órától, abban a reményben, hogy ott valahol fölöttünk összejön a budapesti gyertyalángokkal. És így együtt, eljutnak az égig, a mi szeretteinkhez, akik már ott vannak és érezni fogják, hogy itt lent valakik nagy hálával és sok szeretettel gondolnak rájuk.”

Schirwath Ágnes Németországból írt: „Kedves Ildikó és Miklós, nagyon szép kezdeményezés, szokás ez a találkozó, gratulálok hozzá. Egy kérésem van: az itt leírt sorokat továbbítsák Astridnak: ezúton szeretnék köszönetet mondani a mi drága Astridunknak, ki gyönyörű napot szerzett az év szeptemberében Felvidéken bolyongó csapatunknak Lőcse bemutatásával.[1] Kutató társaim mindegyike kivétel nélkül lelkesedéssel említi ma is Astrid nagy tudását, kedves előadásmódját. Minden szava arról tanúskodott, mennyire, rajongásig szereti otthonát, Lőcse városát.”

1. ábra Részlet a lőcsei evang. templom Czauczik József festette oltárképéről

Az est kezdetén a megjelentek bemutatkozásként szepesi kötődésükről is szólnak egy-két szót. Régebbi tagjainkon kívül új érdeklődők is jelentek meg, tehát örvendetesen bővül a létszám, van érdeklődés a Szepesség iránt. Több felszólaló lelkes hangon beszélt a Szepességről, a Magas-Tátráról. A bemutatkozás közben közös elődökre, családi kapcsolatokra is fény derült (a levelezőlista segítségével, és más találkozások alkalmával már korábban is egymásra találtak közelebbi-távolabbi rokonok).

Áhítat és emlékezés az idén elhunyt szepesi származású elhunytakra:

A gyertyagyújtás után Demeter János hódmezővásárhelyi ref. lelkész tartott áhítatot (igeolvasás, magyarázat és ének).

Czenthe Miklós (Evangélikus Országos Levéltár, EOL) házigazdaként köszönti a megjelenteket. 2010 óta minden évben tartunk összejövetelt a szepesi leszármazottaknak, a Szepesség iránt érdeklődőknek, ez már a 4. szepesi est. A régi szepesi találkozók és összefogás felújításaképpen a szándékunk.[2] Az alkalom egyben a lőcsei evangélikus gyülekezet 1839-ben kezdődött hagyományára való megemlékezés is, akik az egyházi év végén az előző évben elhunytakról emlékeztek meg (Todtenfest).[3]

Ma már a temetőkben van egy olyan rész, ahol a nem ott eltemetettekre lehet gondolni, emlékükre mécsest gyújtani. Hisszük, hogy az elhunytakra való megemlékezés nem öncélú. Nemcsak végtisztességet teszünk, hanem az élők összetartását is erősítjük. Érezzük a veszteséget, hiszen minden egyes barátunk, ismerős, cipszer elköltözése űrt hagy maga után. Emlékek, történetek, amelyekről csak ő tudott, a régi Szepesség emléke, képe, amit az ő emlékezete őrzött meg. „Az ősök emléke megszentel.”

A közeli és távoli időben, közel és messze földön porladó elődök és ősök felidézik a szepesi tájat, a régi szép, kedves Szepességet, amelyet annyi századon keresztül szorgalommal és odaadással építettek cipszerek, a szepesiek nemzedékei. A történelem bár mostoha volt velük, és ma már jórészt csak emlékük él a Szepességen. De ha emlékük él, akkor beépül a nemzeti tudatba, a köztudatba, velünk vannak és erősítenek bennünket.

2. ábra Steinhausz György

Steinhausz György, neves Szepesolasziból származott lőcsei család sarja, Csopakon élt, ahol aktív társadalmi-kulturális szervező volt, alpolgármesteri tisztet is betöltött, magyar hazafi volt. A neves Steinhausz-család történetéből számos régi családi képet, levelet, pecsétet küldött, amiből néhányat megnéztünk.[4] A lőcsei ev.temetőben elpusztult Steinhausz-családi sírkert régi fotóját is neki köszönhetjük. A 2011.szept-i Lőcsén rendezett szepesi találkozónak aktív résztvevője volt.[5] (Czenthe M. beszélt róla, képek vetítésével).

3. ábra az elpusztított Steinhausz-sírkert eredeti állapotában (lőcsei ev.temető, fénykép Steinhausz Györgytől)

Lapikásné Czervesz Lilly néni elhunyt (1921-2013), unokatestvére dr. Hollóházyné Timcsák Edit beszélt róla. Bemutatta nagyapja, Barcs Gyula (1853-1934) lőcsei takarékpénztári igazgató és evang. presbiter családját, néhány vetített kép segítségével. A főtéri homlokzati freskós Krupek-ház volt a Barcs-családé. Edit néni családi emlékeit „Lőcsei emlékeim” címmel leánya, Hollóházy Ildikó által foglalta írásba, családi fotókat mellékelve (gépelt kézirat). Az irodalmi értékű írás a régi, II.világháború előtti lőcsei társasági élet, polgári életmód emléke.

4. ábra Lapikásné Czervesz Lilly, az első sorban térden ülő kisgyermekként (1924 Lőcse: a Barcs- és Páter-család csoportképe)

Megemlékeztünk továbbá az általunk sajnos személyesen nem ismert, nemrég 95 éves korában elhunyt Görgey Tibor úrról.[6] Görgey Artúr testvérének a dédunokájaként a Görgey-kör vezetője volt. A szentendrei honvédlaktanyát Görgey Artúrról nevezték el, ahol Görgey Tibor az ünnepségen 2011-ben jelent meg utoljára. Említésre méltó, hogy Lorx Ádám közbenjárására nemrég két Pozsonyban élő Görgey leszármazott, Görgey Albertné Zsedényi Linda-Lili néni unokái csatlakoztak a szepesi levelezőlistához.[7]

5. ábra Görgey Tibor