Szeretném megosztani kedvező friss benyomásomat a tegnapi, szerintem nagyon sikeres múzeumlátogatásról.
Úgy gondoltam, hogy nem túl sokan várhatóak, talán 5-10 fő, de aztán végül 27-en voltunk! És különféle korosztályok is, az idősebben kívül a közép, és a fiatalabb. Családi, szomszédsági alapon is invitáltak "csatolt részeket", nagymama-szülő-gyerek-unoka összetételben.
Volt tehát igény és érdeklődés a közös kulturális-társasági akció iránt és ez jó érzés volt.
A kiállításon elsősorban a szepességi, sárosi és általában a felvidéki kötődésű tárgyakat, emlékeket kerestük, melyek nekünk külön értékesek Hiszen ez által is megerősítődik az érzés, hogy a történelmi Magyarország egészében a Felvidék kultúrája, művészete milyen megkerülhetetlen.

A lőcsei evangélikus gyülekezet kincseit is külön megkerestük, hiszen őket ismerjük, és a templomi gyűjteményben már láttuk is őket - részben.: a David Genersich-cibóriumot, a Spillenberg-kelyhet, a két templomi dobot, a Xylander-krónikát. Az utolsó teremben még van egy Spillenberg Sámuel festmény is. Tehát a hajdani Lőcse és Szepesség két neves családjának emléke is előtérbe kerül, a Genersich és a Spillenberg. 

A kiállítás "interaktivitását" jelentette az, hogy voltak hozzászólások, kérdések, a látottak kapcsán beszélgetések indultak el, tehát elérte célját, megmozgatta a fantáziát.
Ezt azért is mondom, mert ez bátorító arra nézve, hogy a szepesi kör aktivitása ki tud bővülni ilyen irányba is.
Köszönjük Képessy Imre barátunknak a felvételeket.
És persze köszönjük azoknak, akik a kiállítás-látogatás hírül adásában segítségül voltak.

Czenthe Miklós