Egy középiskolai tanár a Magas-Tátra lábánál

40 éve élek a Tátra alatt, melyre úgy nézek, mint a természet egy csodálatos, isteni oltárára. Ha az ember a Tátrára néz, felébrednek benne az érzések a szépre és a jóra, fennköltségre és nagyszerűségre, melyet ápolni kell nemcsak a diákokban, hanem a felnőttekben is. De saját tapasztalatomból tudom, hogy csak nagyon kevés ember ismeri úgy a saját környékét, hogy legalább szerény információkat tudjon adni a turistáknak és ismerősöknek erről a csodálatos természeti tüneményről. Nem beszélve arról, mennyi titkos iskolai tananyagot rejteget a Tátra a maga valóságos mivoltában. Ezért, mint matematika és kémia tanár, 1987-től kezdve megpróbáltam pedagógiai munkámban elindulni azon az úton, hogy megismertessem, népszerűsítsem és terjesszem a kiváló késmárki tanároknak, a Tátra-kutatás úttörőinek életét és munkásságát. Ezt a tevékenységet a diákok, felnőttek és barátok között tanításon kívüli pedagógiai munka formájában végeztem. Sikerült iskolánkban (Középfokú szakiskola, Késmárk, Garbiarska 1.) a diákok egy csoportjából, tanárokból – történelem és természet iránt lelkesedőkből – egy iskolai tudományos színjátszó kört létrehozni, melynek neve Schola Humanitatis (A humanitás iskolája) lett. A színjátszó kör csaknem 25 évig működött, mégpedig 1987-től 2012-ig.

Első műsorunkat 1987-ben mutattuk be: egy audiovizuális színjátékot Petzval József Miksa (1807–1891) életéről és munkásságáról. Petzval Szepesbélán született, és egy ideig a pesti egyetem matematika professzora volt, a fényképezőgép lencserendszerének tervezője, aki egész további életében Bécsben alkotott és tanított. A pesti egyetemen katedráját később öccse, Petzval Ottó Boldizsár (1809–1883) foglalta el, aki elsők között írt magyar nyelven felsőfokú matematikai és műszaki tankönyveket. Szepesbélán, a Petzval testvérek szülőhelyén ragadott meg engem – a kezdő matematika tanárt – a kilátás az iskolai osztály ablakából a Bélai-Tátrára és a Zöld-tó völgyére, amely Késmárkhoz tartozott, és amelyeket a két testvér, József és Ottó gyermekkoruktól fogva a szüleikkel olyan szívesen látogattak. Ezért ezt a látványt és a rávonatkozó ismereteket szívesen belevettük a színdarabba. A Petzval testvérek témája annyira megragadott, hogy 2001-ben egy emléktáblát helyeztünk el Késmárkon az egykori evangélikus líceum falán. Szepesbéla várossal együttműködve 2007-ben készítettünk egy kiadványt életükről és műveikről. Kulturális tevékenységünk javát járásunkban folytattuk a tanárok módszertani egyesületének keretében, hogy mindenekelőtt a mi járásunk tanárai a lehető legtöbbet tudják meg a két testvérről.

1988-ban lehetőség adódott, hogy bemutassunk egy színjátékot a késmárki evangélikus líceum tanárának és rektorának, ifj. Buchholtz Györgynek és apjának, id. Buchholtz Györgynek, valamint testvérének, Buchholtz Jakabnak az életéről és munkásságáról. Ehhez Bohus Iván A Tátra a Buchholtzok szemével című könyvét dramatizáltuk. Erre az adott alkalmat, hogy az UNESCO által ünnepelt évfordulók listájára felkerült ifj. Buchholtz György születésének 300. évfordulója. A mi fellépésünk – mely az ő életéről és műveiről szólt – része volt egy tudományos konferenciának, melyet a Szlovák Tudományos Akadémia szervezett Késmárkon. A késmárki születésű szepességi német (cipszer) ifj. Buchholtz György (1688–1737) rajzolta meg az első tátrai panorámaképet, és nevezte el a tátrai csúcsokat és barlangokat. Diákjait a következő jelmondat szerint tanította: „Non scholae, sed vitae discimus”(Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.) Ezért diákjait gyakran vitte kirándulásra a Tátrába, elsősorban a Zöld-tó völgyébe és a Bélai-Tátrába. Különböző természettudományos kutatásokat végzett velük, leginkább a botanika, mineralógia, geológia és hidrológia területén.

A mi kis színjátszó körünk színielőadása úgy mutatta be ezeket a kutatásokat, hogy tudományos jellegük legyen. A színmű bemutatása nagy sikerrel járt nemcsak a késmárki közönség előtt, hanem az iskolákban is. Sőt, ennek a darabnak részleteit németül is játszottuk német testvérvárosunkban, Weilburgban. Előadtuk Pozsonyban, a Schola Ludusnak (Játékos iskola), a főiskolai és középiskolai tanárok közalapítványának össz-szlovákiai rendezvényének színpadán is. Később Késmárkon 2005-ben a várossal és az iskolával együttműködve lelepleztük a Buchholtz család emlékművét azon a helyen, ahol ifj. Buchholtz György és a mineralógus Jakab (1696–1758) született édesapjuk, id. Buchholtz György házában. Ez a ház adott később otthont még egy híres professzornak, Grósz Alfrédnak, aki szintén a Tátra megismertetésének harcosa volt. Minden színházi és kulturális megmozdulásnak része volt egy kiállítás is, amely iskolánkban és Késmárk közterületein bemutatott egy válogatást a hozzáférhető archív anyagból. A Buchholtzokkal való foglalkozás néhány éven át lelkesítette a késmárkiakat, a Nagy-Tarpataki völgybe vezető tátrai túrákra és a Nagyszalóki-csúcs megmászására ösztönözte őket. Hiszen ezt a csúcsot elsőként id. Buchholtz György (1643–1724), a Buchholtz testvérek édesapja hódította meg, akinek emléktáblája a kakaslomnici evangélikus templomban van.

A népszerű Tátra-esteken „használgattunk” egy különleges Buchholtz-féle készítményt, mégpedig a „sárkány” konyakot, mint a Kárpátok csodás balzsamát, vagy a „magyar balzsam” olajat, melyet törpefenyőből állított elő id. Buchholtz György. Ő Késmárk főorvosaként Christián Augustin ab Hortist (1598–1650) követte, aki II. Ferdinánd császár udvari orvosa lett. A legrégibb tátrai menedékházban, a Rajner-kunyhóban– melyet most egy egykori tanár kollégám dr. Peter Petras bérel – bemutattuk ezt a „sárkány” konyakot is, mivel ifj. Buchholtz György a barlangok kutatását összekötötte a sárkányok életének kutatásával. Ezeken a különböző témájú Tátra-esteken több tátrai ritkaságot: ásványokat, növényeket, tátrai virágok képeit, hegymászó-, barlangász- és sífelszerelést mutattunk be. Az egyes témákhoz hivatásos késmárki Tátra-szakértőket hívtunk. Elhangoztak előadások az alpinizmusról, síelésről, barlangászatról, a tátrai menedékházakról és gondnokaikról, botanikáról, állatvilágról és vadászatról, ásványtanról, sőt siklóernyőzésről, irodalomról, csillagászatról, alkotó művészetről, fényképezésről, a Tátra kiváló személyiségeiről, a tátrai zenei, irodalmi és művészeti élet nagyjairól is. Ezen a 23 Tátra-esten, melyeken kb. 70 felnőtt és fiatal vett részt, akik között a Tátra és városunk iránti igazi barátság és összetartozás érzése alakult ki.

Nem feledkeztünk meg Frölich Dávidról (1595–1648), aki elsőként írta le tátrai csúcs megmászását. (Valószínűleg a Késmárki csúcsról van szó.) Frölich később lelkész, tanár, császári matematikus és csillagász, nagyhírű geográfus és kalendáriumkészítő volt. Házát a késmárki Kárpátnémet Egyesület 1995-ben emléktáblával jelölte meg, a mi színjátszó körünk pedig az iskolában és nyilvánosan is bemutatta Nóra Baráthová késmárki írónő színművét. Később, 2006-ban eljátszottuk a korabeli első mászást a Késmárki csúcsra, amelynek egy rövid részletét a szlovák televízió is közvetítette. A darab a későbbi késmárki magántanár Frölich Dávidot mint a késmárki líceumban nevelkedő árvát mutatta be, akinek neve M. Zemplén Jolán magyar tudománytörténésznek köszönhetően is bejutott a széles köztudatba A felvidéki fizika története című könyve által. Színjátszó körünk oktató tevékenységet is végzett, mert felhasználta Frölich eredeti – az akusztikára és légnyomásra vonatkozó – fizikai ismereteit.

A következő késmárki tanár és a tátrai természetkutatás úttörője Mauksch Tamás (1749–1832) volt, aki később Nagyszalókon lett evangélikus lelkész. Ótátrafüred megalapításában is részt vett. A késmárki evangélikus gyülekezet és Késmárk városának együttműködéseként 2000-ben emléktáblát avattak Mauksch lakóházán, mi pedig bemutattunk egy színdarabot a tanárok módszertani napján. Egy diáklányunk írt egy tudományos diákköri dolgozatot Mauksch életéről és munkásságáról, ezzel bejutott a kerületi fordulóba. Ótátrafüreden van a Mauksch tanösvény, amely bemutatja e központi tátrai település történetét. Mauksch Tátrával kapcsolatos munkássága a mai napig nincs méltóképpen értékelve iskoláinkban, ahogyan munkatársának, a svéd Göran Wahlenberg (1780–1851) botanikusnak a kutatásai sem.

Szepesbéla várossal együttműködve Wahlenberg emléktáblát helyeztünk el 2000-ben a Bélai-Tátrában a Havasi Gyopár (Plesnivec) menedékházon. Felejthetetlenek voltak a késmárki Wahlenberg-napok 2004-ben. Ezt az eseményt a Comenius – Nils Holgersson nemzetközi kulturális projekt keretében szerveztük, melynek résztvevői a svéd Luleå, a finn Oulu, a német Boppard, a magyar Keszthely és az orosz Szaratov városok iskolái, valamint a késmárki Alsó-kapu általános iskola tanulói voltak. Az iskolák nemzetközi együttműködése hatással volt a diákok közös képzőművészeti és irodalmi alkotásaira, melyekben az élő környezetet formázták meg, a növényzetre irányítva a figyelmet. A svéd Kerstin Kajlert, a projekt kezdeményezőjének előadása Svédország természetrajzáról és Göran Wahlenberg mozgalmas életéről, vagy a tátrai fényképész Milan Legutky audiovizuális bemutatója a Tátra szépségeiről, mélyen a szívébe vésődtek minden jelenlévő felnőttnek és tanulónak.

A legfontosabb esemény a Genersich fivérek emléktáblájának felavatása volt szülőházuk falán. Hiszen éppen ők: Genersich János (1761–1823) híres késmárki pedagógus és Európa-hírű történész, Genersich Keresztély (1759–1825) mineralógus, geológus és történész, valamint Genersich Sámuel (1768–1844) botanikus voltak Göran Wahlenberg legközelebbi munkatársai az 1813. évi tátrai látogatásán.

Mindig csodáljuk Genersich János leszármazottjának, dr. Tankó Attilának odaadását és lelkesedését, aki már több éve töretlen akarattal törekszik az ősök emlékezetének ápolására. Ehhez nagy segítséget és támogatást kap az Önök múzeumától, az Érdi Földrajzi Múzeumtól. Lehetőségeink szerint mi Szlovákiában továbbra is szeretnénk segíteni Tankó doktor úr munkáját. Hiszen az ő kezdeményezésének és erőfeszítésének köszönhetően jött létre az elmúlt években három konferencia Szlovákiában, Lengyelországban és Bécsben. Ezek témája a három kiemelkedő késmárki testvér munkásságának értékelése volt. Így jutottunk el további késmárki professzorok és Tátra-barátok, a Genersich-testvérek munkatársainak nevéhez, Asbóth Jánoshoz és Rumi Károly Györgyhöz, akik később a keszthelyi mezőgazdasági főiskolán működtek. Az ő nevük is szerepel a késmárki evangélikus líceum emléktábláján.

A család bemutatása mindig rendkívül fontos volt színjátszó körünk és törekvéseink szempontjából. Hiszen további híres testvérek is színre kerültek: a nagyszalóki születésű Hunfalvy (Hunsdorfer) testvérek, Pál és János, akik szintén a késmárki líceum tanárai voltak, és róluk is sokat lehetne mondani az embereknek, még inkább az iskoláknak. Hunfalvy János (1820–1888) a magyarországi földrajztudomány megalapozója, és Hunfalvy Pál (1810–1891) az etnográfia és a magyar nyelvtudomány úttörője volt. Tiszteletükre már 2008-ban avattak két emléktáblát, az egyiket Késmárkon, a másikat Nagyszalókon. Köszönet illeti érte Késmárk várost, a Szepesi Történeti Társaságot Lőcsén, a Kárpátnémet Egyesületet és a késmárki evangélikus gyülekezetet, a nagyszalóki községi tanácsot, a kassai Hunfalvy-társaságot, a keszthelyi Ranolder János általános iskolát, a budapesti Hunfalvy János szakközépiskolát, Ilpo Tapani Pirainnen finn professzort, Bethlenfalvy Géza neves magyar orientalistát és Viktor Beráneket, a Hunfalvy-hágó alatti menedékház (Chata pod Rysmi) gondnokát.

Színjátszó körünk szervezett meg elemi iskolánkban egy tudományos konferenciát, melyről Késmárk város anyagi támogatásával 2008-ban jelent meg egy kiadvány A Hunfalvy testvérek az egyesült Európában címmel. Ezekről a finn-ugor napokról felejthetetlen élmény maradt egy közös tátrai túra az egykori Hunfalvy-völgyi menedékházhoz, és egy korábbi kirándulás a Hunfalvy-nyeregbe, melyet ma Sedlo Vahynak neveznek (a Rysy/Tengerszem-csúcs alatti menedékház közelében). Köszönjük barátainknak a budapesti Hunfalvy János szakközépiskolából, hogy ápolják Hunfalvy János emlékét az iskolájukban rendezett állandó kiállítással és különböző iskolai rendezvényekkel, melyeken bennünket is szívélyesen vendégül láttak nemzetközi kulturális projektjük keretében. A Hunfalvy, Genersich és Petzval testvérek különösen méltóak a figyelemre, nemcsak az emberiség javára végzett munkájukért, hanem azért is, mert elősegítették a magyar és szlovák pedagógusok és tanulók közeledését a közös nemzetközi kulturális projektek által.

Szívünknek különlegesen kedves a Tátra nagy személyisége, Grósz Alfréd (1885–1973), a legendás késmárki professzor, a tátrai alpinizmus és a tátrai mentőszolgálat nesztora, történész, író, tűzoltó, fotográfus, etnográfus, a Kárpát-egylet funkcionáriusa, humanista, aki most is sokat tudna tenni nemzeteink közeledéséért. Ezt a személyiséget 1990-ben egy színjáték segítségével szintén közelebb hoztuk az iskolákhoz és a nagyközönséghez, majd később különböző rendezvények és események egész panorámájával, melyek máig hatnak. Késmárkon – elsősorban egykori diákjai kezdeményezésére – 1993-ban emlékművet állítottak tiszteletére, és parkot neveztek el róla. Önöknél is megjelent Neidenbach Ákos szerkesztésében egy értékes, több mint ezer oldalas, kétkötetes kiadvány Grósz Alfréd professzorról. Életműve mai napig kimeríthetetlen forrás a természet és humanizmus iskolai oktatása számára, de a különböző életfelfogású emberek közeledésére is. Hisszük, hogy rövid életünkben megadatik legalább művei egy részének feltárása és tanulmányozása.

Milan Choma 

Elhangzott 2014. ápr. 25-én Érden a Magyar Földrajzi Múzeum, az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület és a Csuka Zoltán Városi Könyvtár A Tátra kincsei c. rendezvényén

Fordította Hollóházy Ildikó és Sólyom Ilona