A történelmi Magyarország megyékre való bontása, melyeknek a határai évszázadokon át nem változtak, azt eredményezte, hogy mindegyiknek megvan a saját nyelvárása és kultúrája. Igaz, ez tényezők sorától függött, legfőképpen geográfiai és kommunikációs feltételektől, az adott terület gazdaságától, a terület északi vagy déli fekvésétől, vagy nyelvjárásától stb. A Szepes sok területen különbözik a többi történelmi Magyarországbeli megyétől. A jelenségek, melyek európai kontextusban is különös helyre helyezik, a következők: 1. máig megmaradt művészettörténeti emlékek – legfőképpen a gótikából - mennyisége és magas színvonala, 2. a városok és kisvárosok nagy száma és nem hagyományos koncentrációja és végül 3. több kultúraság. Közvetlen szomszédságban és kölcsönös megértésben éltek itt nemzetiségek vagy etnikumok: szlovákok, németek, ruszinok, magyarok, goralok lengyel hatású nyelvjárással, zsidók és cigányok, de különböző vallásúak is. A katolikusok mellett evangélikusok, görög-katolikusok és zsidók voltak. Ezek a tényezők a régió műveltségében és kultúrájában is visszatükröződtek, befolyásolták és befolyásolva voltak általuk.
 
Szepes fővárosa és kulturális, gazdasági központja évszázadokon át Lőcse volt. Az 1271-es szepesi szászok nagy privilégiumában Lőcsét, mint a szepesi szászok közösségének fővárosát említik. Később, a 16. századtól Szepes vármegye fővárosa lett.
Adminisztrációs szerepe mellett létrejött itt egy magas kultúra, mely kezdeményezéseit a közeli országokból vette (Krakkó, Erdély, Szilézia, Ausztria, Németország, a török megszállás előtt és kiűzésük után Esztergom, Buda, később Budapest). Már a középkorban egy kiváló városi iskolával rendelkezett, melyben a 16. század elején az angol Leonard Coxe tevékenykedett. A lőcsei papok közt jelentős humanistákat találunk, mint amilyen pl. Henckel Ján, aki Rotterdamski Erazmus barátja volt. Már a középkorban jelentős könyvtárak voltak itt. A Szent Jakab Székesegyház könyvtára, melyben több mint 500 kéziratot és inkunábulumot tartalmazott. Melanchton Fülöp könyvei közül egyet személyesen Lőcsének ajándékozott. Európai szintű művészeti műhelyek jöttek itt létre. Nem kell rámutatnom a Lőcsei Pál Mester műhelyének jelentőségére, kinek művészetét az egész világ csodálja, jelenleg például párizsi kiállításon. Faragó műhelyek már Pál előtt is, a barokk korban működtek itt.
 
Nem csoda tehát, hogy Lőcséről származik néhány család, akik rendkívüli szerepet töltöttek be nem csak a történelmi Magyarországon, hanem egész Közép-Európában. Gondolok itt a Thurzókra, Henckelokra, Spillenbergekre. A lőcsei diákok már a középkortól kezdve európai egyetemeken, főiskolákon tanultak. Krakkóban, Prágában, Bécsben, Páduában, Bolognában, később főleg Németországban és Budapesten. Ezért nem volt véletlen, hogy a 16. század 20-as éveiben Lőcsén telepedett le a rendkívül művelt és sokoldalú Genersich Melchior. Műveltségének és aktivitásának köszönhette, hogy már 1535-ben nagyon fiatalon a lőcsei városi tanács tagja lett és 1546-ban, két évvel azután, hogy Lőcsén reformok mentek végbe, a város bírája lett. Leszármazottai sokáig Lőcsén maradtak, később Késmárkon, ahol a híres evangélikus líceumban, de a város kulturális környezetében is remek feltételeket találtak tevékenységükhöz.
 
Lőcse kulturális környezetének összefüggésében nem volt véletlen, hogy Bruno Brewer Norimberkből a 16. század felében ide költözött és 1557-ben könyvkereskedést nyitott itt, mely hosszú évtizedeken át az egyetlen volt széles körzetben. Utódai a 17. század közepén létrehozták a híres Brewer könyvnyomdát, mely a 130 éves működése alatt több mint 1000 könyvet adott ki, köztük pl. Komenský Orbis pictus-át (A világ képekben) – az első négynyelvű kiadást magyar nyelvvel. Illetve Juraj Tranovský, Izák Caban, de Peter Canisi, Imrich Páriz-Pápay, Balassi Bálint, Luther Márton, Frantisek Petrarca műveit, Ezopus állatmeséit, és a világirodalom sok klasszikusának műveit. Nem csak a nyomtatás kitűnő minősége érdekes, hanem a körülmények is. Németül, magyarul, latinul, görögül, szlovákul és más nyelveken is adtak ki műveket, de német gótikus betűkkel, latin betűkkel és cirill betűkkel írottakat is, vagy akár a katolikusoknak, vagy az evangélikusoknak írottakat is. Pontosan ez a könyvnyomda példája Lőcse multikulturalitásának és multietnikumának. Megszűnésével újabb könyvnyomdák jöttek létre, melyek pl. 1863-tól újságokat – hetilapokat is nyomtak, melynek megnevezésében 3 név is szerepel: Zipser Bote – Szepesi Lapok – Spiąský Oznamovatel. Lőcse azok után is, hogy a 17. században elvesztette gazdasági szerepének jelentőségét, a kultúra városa maradt. Az említett évszázadban ugyanis az evangélikus líceum mellett létrejött a katolikus is, kezdetben jezsuita gimnázium, mely a jelenlegi állami gimnázium alapja volt, és a nemesi konviktus. Tehát 3 középiskolája volt, abban a korban, amikor sok megyének még egy sem.
 
A 19. században az addig főleg német és szlovák városba magyar intelligencia került, akik Magyarországról származtak, vagy olyan szepesi emberek, akik Budapesten tanultak. Az említett század 40-es éveiben a város színházat épített, melyben gyakran egymás után két színdarabot játszottak: egyiket németül, másikat magyarul. Létrejött a polgári kaszinó szép könyvtárral, a Szepesi Történelmi Egyesület, továbbá sok egyesület helyi és összszepességi működéssel. Sok történelmi jelentőségű könyvet adtak ki és nem véletlen, hogy Lőcsét néhány magyar író is mint regényének motívumának választotta. Főleg Jókai Mór (Lőcsei fehér asszony) és Mikszáth Kálmán (Fekete város). Ebben a században Lőcse város szerepét az a tény is bizonyítja, hogy jelentős és építészetileg figyelemre méltó épületek jöttek létre. Már az évszázad elején az a döntés született, hogy építeni kell a városban egy megyeházát. A szepesiek ennek felépítésére Egerből hívták Povolni Antalt, aki az évszázad első felében nem csak a gyönyörű klasszicista épületű megyeházát, de az evangélikus templomot is megépítette. Az évszázad felében jött létre a Szent Jakab Székesegyház neogótikus tornya, később az épület, melyben a mai színház, színházteremmel kapott helyet, a kaszinó épülete, az évszázad végén a felső lányiskola épületei (ma vakok intézete), járási bíróság épülete, reál gimnázium épülete. Az évszázad végén restaurálással megváltozott a városháza külleme, és a 20. század elején épült meg a gyönyörű állami katolikus gimnázium. Ezekkel az épületekkel Lőcse város építkezése hosszú időre be is fejeződött.
Lőcse tehát olyan környezet volt, amely a Genersich családnak is a sokoldalú fejlődés lehetőségét nyújtotta. Olyan ismert személyek tartoztak a családhoz, mint az aranyműves és városi bíró Genersich Dávid (kb. 1600-1659), az orvos és botanikus Genersich Sámuel (1768-1844), az orvos Genersich Gusztáv (1865-1921) és mások.

Doz. PhDr. Ivan Chalupecký

2010.10.01