Dr. Cornides István, az elkötelezett pedagógus

„Egy tanárnak minden körülmények között morális példát kell adnia. Nem cselekedhet másként.” C.I.

Cornides István kutató fizikus és elkötelezett pedagógus gyermek- és ifjúkorát az elszakított Felvidéken, a kisebbségi lét megpróbáltatásai között töltötte. Bár nem a Szepességen született, annak légkörét második otthonában, nagyapja késmárki házában szívta magába. Az ő könyvtára, a szepességi cipszer-magyar evangélikus polgári környezet, majd a komáromi Bencés Gimnáziumban töltött nyolc év formálta jellemét. Ezek a körülmények nevelték azzá az Emberré, akinek cselekedeteit az oktatás-nevelés iránti elhivatottság, a rábízottakért és a benne bízókért érzett felelősség és a haza iránti szeretet határozta meg.

A Felvidék visszacsatolása után Budapestre került az Eötvös Kollégiumba, és a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója lett. Ugyanitt a későbbi Nobel-díjas Békésy György tanársegédjeként a kísérleti és gyakorlati fizika korszerű tanításának koncepciójával foglalkozott. Szépen induló kutatói munkásságát a katonai behívó szakította meg. Angol hadifogolyként bebolyongta a lepusztult Európát, majd hadifogolytársaival együtt szökött haza.

Az egyetemen, mely 1950-ben Eötvös Loránd nevét vette fel, nyomasztó légkörben, de elszántan folytatta megkezdett munkáját. A legkiválóbb diákok bevonásával oktató-kutató műhelyt alapított. Hallgatóként a csoportjába felvételt nyerni kiváltságnak számított. Az 1950-es évek elején megindultak a tömegspektrometriai kutatások is.

Az 1956-os forradalom is az ELTÉ-n találja. Népszerűsége okozza vesztét: a Természettudományi Kar Forradalmi Bizottságának elnökévé választják. Igyekszik megakadályozni a hallgatók forrófejűségét, oktalan, értelmetlen túlkapásait. Fő célja a rendfenntartás és az egyetem eszközeinek megőrzése. Irigyei mégis feljelentést kreálnak ellene. Börtönbe zárják, két hónap vizsgálati fogság után kiengedik. Semmit nem tudnak rábizonyítani, mégis kirekesztik az oktatásból, és eltiltják minden szellemi munkától.

Így került a BVK-ba, „száműzetésbe” Kazincbarcikára, ahol hiányoztak a jó szakemberek, így nagy szükség volt rá. A tömegspektrometriai labor vezetése mellett megengedték neki, hogy részt vehessen a szakember képzésben, azaz visszatérjen az oktatásba. Órákat adhatott a vegyipari technikumban, majd az ebből szervezett főiskolán. 

A barcikai főiskolán tárt karokkal várta azokat a tehetséges fiatalokat, akiket „helyhiány miatt” – valójában káderlapjuk miatt utasítottak el az egyetemekről, azaz osztályidegennek számítottak. Mindannyian elismert szakemberek lettek. Ők voltak a „Cornideszesek”. Elsősorban fizikát tanított. Elvárta, hogy a hallgatók tanuljanak meg belelátni a jelenségek lefolyásába, és értsék meg azok mechanizmusát.  Nagy bátorságra utal, hogy angolul is tanította őket, mivel felismerte, hogy a szakmai irodalom egyre nagyobb része angolul jelenik meg. Ez akkor még nagyon szembe ment a felsőbb vezetés diktatórikus elképzeléseivel, csak az orosz nyelvet engedték tanítani. Abba is kellett hagynia az angoltanítást.

Inspiráló személyiség volt. Úgy élt tanítványaival, mint egy nagy családban. Teljes életre nevelte őket. Szepességi génjeiben benne volt a természetrajongás, ezt is továbbadta. Gyakran vitte őket gyalogtúrákra, kirándulni. Máskor népdalokat énekeltek, és együtt sportoltak. Nemzeti ünnepeken, amikor egymás kezét fogva énekelték a Magyar Himnuszt, „Pista bácsinak” folytak a könnyei.

1964-ben a Nehézipari Minisztérium támogatásával a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen docensként a Fizika Tanszék vezetésével bízták meg. Innen is távoznia kellett. 1966-tól nyugdíjazásáig, 1985-ig a Bányászati Kutatóintézet tudományos munkatársa és a Tömegspektrometriai Laboratórium vezetője volt.

Tanári elhívatottságáról a hivatalos hazai felsőoktatásból kirekesztetten sem mondott le. Vallotta, hogy egy elhívatott pedagógus erkölcsi kötelessége szülőföldjének szolgálata. Ez is késztette arra, hogy 1968-tól kezdve nagy áldozatvállalással segítse a fizika és kémia oktatását, a tanárképzést a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán, majd az ebből alakult Konstantin Egyetemen. Vallotta, hogy a kutatás az oktatás szerves része, színvonalas modern oktatás csak ott valósítható meg, ahol a tanárok egyúttal az oktatott területük magas szintű művelői is. Tömegspektrometriai kutatócsoportot hozott létre, amely mára a klaszterkémia jelentős tudományos műhelyévé nőtte ki magát. 1990-től már hivatalosan tanított vendégprofesszorként Nyitrán.

Alma Materével is szoros kapcsolatban állt, Szívügye volt a fizika tanárok segítése. A komáromi régi bencés - ma Selye János Gimnázium - egykori és jelenlegi tanáraival együtt bevezették, hogy évente matematika - fizika versenyt rendeznek. Cornides István a jutalmazás anyagi oldalához is hozzájárult. Ezt a szellemi diákviadalt, amelyen évente több felvidéki és magyarországi középiskola diákjai négy kategóriában vesznek részt, halála után Cornides István emlékversenynek nevezték el. A gimnáziumban egy tanterem is őrzi az emlékét.

Vendégprofesszorként részt vett a Tokiói Nemzetközi Egyetem oktatási és kutatási feladataiban, tagja volt a Japán Tömegspektroszkópiai Társaságnak.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1990-ben rehabilitálta, és címzetes egyetemi tanári titulust adományozott részére. Ekkor már 70 éves volt. Életének utolsó éveiben még számos elismerést és díjat kapott, de a kettétört életpályáért már nem lehetett kárpótolni. 

Születésének századik évfordulóján az ELTE TTK új laboratóriuma a Cornides István Tömegspektrometria Laboratórium nevet vette fel. Az új laboratóriumban kisebb kiállítás is megtekinthető Cornides István különleges életútjáról, személyes tárgyaiból. Az emléktárgyakat Dr. Cornides Istvánné Magdi néni adományozta az egyetemnek, aki a Selye János Gimnázium patronálását is folytatta férje halála után.

Cornides István a Kelenföldi Evangélikus Templom altemplomában nyugszik. Magdika, aki szepességi baráti körünk tagja volt, 2025. októberében került mellé. Legyen nekik könnyű a föld...
Szerk.: H.I.

Irodalom:
Barna B. Péter :CORNIDES ISTVÁN 1920 – 1999
https://fizikaiszemle.elft.hu/archivum/fsz0003/kornid.html

Kéki Sándor – Lelik László :Cornides István (1920–1999), a hazai tömegspektrometria megteremtője
https://epa.oszk.hu/03000/03005/00058/pdf/EPA03005_MKL_2021_02_49-53.pdf 

Cornides István,  A magyarországi tömegspektrometria megalapítója
https://ms.chem.elte.hu/content/cornides-istvan.t.17008?m=5740 

LACZA TIHAMÉR: A tudomány apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén. Madách Kiadó, 2013.

STAAR GYULA  :Tudóssors Közép-Európában (Beszélgetés Cornides István fizikussal, I.rész és II.rész) 
https://www.termvil.hu/archiv/interjuk/cornides2.html 
https://www.termvil.hu/archiv/interjuk/cornides1.html 

A Cornides István Matematika-Fizika Emlékverseny eredményhirdetése a Selye János Gimnáziumban
https://felvidek.ma/2026/01/22/a-cornides-istvan-matematika-fizika-emlekverseny-eredmenyhirdetese-a-selye-janos-gimnaziumban-2/