dr. Fest Sándor Szepesváralján, régi evangélikus nemesi családban született 1883. november 21én, 1944. december 30án Budapesten bombatámadás áldozata lett. Filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az angol nyelvoktatás bevezetésének szorgalmazója.

Egyetemi tanulmányait Eötvös kollégistaként a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán angol–német–magyar szakon végezte. Itt szerzett 1906-ban tanári, 1907-ben bölcsészdoktori címet. 1906-tól 1911-ig a brassói állami főreáliskola, 1911-től 1924-ig a budapesti középiskolai tanárképző intézet gyakorlógimnáziumának, valamint az Eötvös Collegiumnak volt a tanára. 1917-től a budapesti tudományegyetem magántanárává nevezték ki. 1924-től Graz mellett, az általa alapított internátus vezetője volt. 1935-től a budapesti evangélikus gimnázium és az Eötvös Collegium tanára. 1938-től 1944-ig a debreceni egyetemen az angol nyelv és irodalom nyilvános rendkívüli tanára, valamint 1943-től a Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Kar dékánja volt. 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.

"...Fest Sándor pályája nem volt töretlen. Tehetsége és indulása többre jogosította fel. A hazafias szepességi családban liberális légkörben nőtt fel. Három nyelv ismeretével indult (a családban a magyar mellett németül és angolul beszéltek). Alkatilag hangyaszorgalmú filológus volt, aki protestáns munkamorált hozott a családjából, ő még úgy tudta, hogy eredményeket csak szakadatlan munkával lehet elérni. Már pályája korai szakaszában sokat publikált, közben tanulmányutakon járt Angliában és Amerikában. Középiskolai tanárként az angol nyelv kötelező bevezetését szorgalmazta a gimnázium négy felső osztályában, tagja volt a Vallás- és Közoktatási Minisztérium különbizottságának, mely 1913-ban alakult az ő elképzelései szerint. A világháború elsodorta a terveket, és csupán 1924-ben került sor részleges megvalósításukra, de ügybuzgó apostola nélkül. Fest ugyanis negyvenegy évesen, markáns tudós- és tanári profillal, még a tankönyvek megírására sem kapott megbízást, professzorságra nem volt kilátása, joggal úgy érezte, hogy mellőzték. 1925-ben lemondott középiskolai tanári állásáról, Graz mellett vásárolt kis birtokot, ott magániskolát nyitott, és gazdálkodott, közel apjához, aki Amerikából költözött vissza oda, mivel Trianon után a Szepességbe már nem mehettek haza. Tudományos elhivatottsága töretlen maradt, ekkoriban kezdett a grazi egyetemi könyvtárban középkori témákkal foglalkozni, és ezeket publikálta sűrű egymásutánisággal, amikor 1934-ben visszatért a magyar tudományos életbe. Hátránnyal indult újra, volt Eötvös-kollégiumbeli kollégái már mind ismert professzorok, közéleti személyiségek voltak. Végre sor került a második angol tanszék felállítására kormányközi egyeztetéssel és a British Council támogatásával a második világháború előestéjén, a Harmadik Birodalom egyre növekvő árnyékában. Fest Debrecenbe költözött, hatévi professzorsága alatt (1938–1944) szellemi műhelyt teremtett, alkotóereje töretlen maradt.

Fest Sándor halála tragikus volt. 1944 kora őszén jött fel Budapestre, hogy a majdani tárgyalásoknál kitűnő angol összeköttetéseivel kéznél legyen. Bombatámadás áldozata lett...."

Cigány Lóránt

Munkásságáról bővebben: Czigány Lóránt: Fest Sándor öröksége

https://epa.oszk.hu/00300/00381/00050/czigany.htm