Az evangélikus templom felszentelésének 170. évfordulójára

1817-ben, amikor a protestáns egyházak a reformáció 300. évfordulóját ünnepelték, és amikor a várfalak mögötti temetőben több mint 100 éve épült evangélikus fatemplom már komoly tatarozásra szorult volna, helyette új templom építését határozta el az egyház. Lőcse ui. a reformáció fontos városai közé tartozott, lakosai már 1544-től túlnyomórészt evangélikusok voltak.
A kor neves építészét, Povolný Antalt bízták meg a templom építésével.
Ő először egy hosszanti stukkaturás, esetleg bolthajtásos templomot ajánlott, mert építése olcsóbb, amennyiben karcsúbb pillérek, oszlopok szükségesek, akusztikája jobban biztosítható, mint a kupolás templomoknál. Az építési bizottság azonban hosszas egyeztetések után egy rézfedelű központi kupolás templomhoz ragaszkodott, és az építészt ilyen terv készítésére kérte fel.
Hat évig folyt a huza-vona, míg a város a főtéren megfelelő nagyságú helyet biztosított. Így az építkezést csak 1823-ban tudták elkezdeni. Az első kapavágás július 5-én történt nagy ünnepséggel; öreg és ifjú, férfi és nő, legény és leány minden rendből, minden rangból ott volt, ott dolgozott, ásott, talicskázott, alapot ásott. Néhány napon át folyt így lelkesen a munka, de sokan azután is rendszeresen dolgoztak, mások, maguk helyett napszámosokat fogadtak, ismét mások ingyen fuvart bocsátottak rendelkezésre.
1825. július 9-én Jozeffy Pál szuperintendens látogatása idején az ő jelenlétében és közreműködésével folyt le az alapkő letételének ünnepélye.
Az építkezés Povolny tervei haladt, aki azonban nem érte meg a befejezést. Halála után Fabriczy János építőmérnök vezette az építkezést, aki azt 1837-ben szerencsésen be is fejezte. Az egész munka ára 138 605 Ft volt. Ez a nagyszerű, hatalmas klasszicista székesegyház Lőcse főterének harmadik dominánsa lett.
A régi artikuláris fatemplomban – ahol a hiányos fedélzeten besütött a nap, beesett az eső - az utolsó istentisztelet szép napos őszi időben, szeptember 10-én de. 9 órakor volt. Mindenki jött még egyszer búcsúzni e kedves, meghitt, szent hajléktól. Mindenki 9 óra előtt, hogy kedvesei sírjánál elégikus hangulatában fűzze felemelő gondolatait.
Tömve a templom. Topertzer Lajos és Osterlamm János Károly mély meghatottsággal végzik a szolgálatot, szem nem marad szárazon.

Másnap folytatták az előkészületeket az új templom felavatására. Sok lesz a vendég, akiket magánházakban szállásolnak el. Katolikus családok is ajánlanak fel szállásokat. A meghívott vendégek között vannak katolikus papok is. A szuperintendens elé egy egész delegáció megy Poprádra Hlavatsek Mihállyal az élen. Özvegy Pfannschmiedt Lajosné született Probstner Amália az ő gyönyörű négy szürkéjét küldi érte.
 Vasárnap, szeptember 17-én 8:30-kor megindult az ünnepélyes menet Tóthfalussy egyházfelügyelő házától (ma a mozi) a téren keresztül a templomhoz. A menet élén haladt a tanulóifjúság tanárainak kíséretében, utána az egyháztanács, majd a meghívott egyházak világi, utánuk egyházi tagjai, utóbbiak lelkészi egyforma köntösökben, ezután lépkedett Topertzer lelkész a Bibliával, jobbján Hlavatsek szláv hitszónok egy 1657-ből való cibóriummal, balján Szopkó Márton szepesszombati lelkész, a híres Spielenberg-féle kehellyel 1691-ből. Majd Jozeffy Pál szuperintendens jött, jobbján az idős Osterlamm nagytiszteletű úr, balján Schwarcz Mihály esperes kíséretében. Utánuk báró Prónay Sándor egyetemes főfelügyelő a helybeli felügyelők társaságában, majd kassai, eperjesi, bártfai polgárok küldöttségei, a vendégek és végre az egyháztagok. Minden nyitott kapunál katonai díszőrség állt ünnepi egyenruhákban. A menet éle a templom főkapujához érve sorfalat alkotott, melyen áthaladt a szuperintendens kíséretével a kapuig, ott kezdődött a szertartás: kitárultak a kapuk. A menet az orgona zúgása, dobok, harsonák hangja közepette vonult be az addigra már túlzsúfolt templomba, ahol már csillogó-villogó csillárok, a ragyogó oltár, rajta az égő gyertyák fogadták. Ezúttal szerepelt először énekkar, mely igen emelte a szertartás ünnepélyes voltát.
A lőcsei evangélikusok elérték céljukat. A templom a Főtéren állott, monumentális épület, örök jele a törhetetlen akaraterőnek, kifogyhatatlan forrása az emberszeretet megnyilatkozásának, minden szép és jó, nemes és magasra törő eszme ébresztője.
A mi dolgunk most az, hogy ezt az értékes emlékművet megőrizzük, gondozzuk, és hűségesen megmaradjunk őseink szilárd hitében.

Szemelvény a lőcsei evangélikus egyházközség történetéből, 1917.

2007.09.27