1907. december 25-én született Lőcsén. A gazdasági válság idején kezdett a Magas-Tátrában dolgozni a Hosszú-tavi és a Téry menház hordáraként. 1936-ban a Téry menház gondnoka lett. 1929 és 1938 között magyar, lengyel, szlovák és cseh hegymászókkal számos mászást hajtott végre, melyek közül mintegy 30 elsőmászás volt. 1934-ben I. osztályú hivatásos hegyivezetői minősítést szerzett, és igen megbízható partner hírében állt. A későbbi generációk számára tapasztalatait a terepen készült fotókkal és feljegyzésekkel örökítette meg.

A hegyivezetés számára hobby volt, az önmegvalósítás eszköze, de általa sok olyan barátot is szerzett, akik nagymértékben hozzásegítették, hogy a Kis-Tar-pataki völgy bejáratánál 1942-43-ban feleségével saját menházat építsen.

A II. világháború idején a ház és környéke sok üldözött politikai menekültnek, partizánnak és zsidó családnak nyújtott menedéket.

Zamkovszky István menházát 1948-ban államosították, őt magát pedig hatóságilag a Bilik (korábban Guhr) menház vezetésével bízták meg. Néhány héttel később azonban kapitalistának nyilvánították, eltávolították munkahelyéről és kiutasították a Magas-Tátrából. 1952-ben családjával Selmecbányára utazott, ott halt meg 1961. május 15-én, és ott is van eltemetve.

A Magas-Tátrában hátrahagyta minden tulajdonát, de annál sokkal többet is, valami olyat, amit csak az az ember érthet meg, aki maga is a Magas-Tátra természeti csodái között nőtt fel.

A Hegyi Mentő Szolgálat tagjai emlékezetül a Hegyi Mentő Szolgálat I. osztályú hegyivezetőinek ezüst fokozatát adományozták neki. Koporsójára olyan törpefenyőből készített keresztet tettek, mely a Kis-Tar-pataki völgyből származik, ahol életének legszebb idejét élte meg.

2012.09.13.

Lásd még:

https://www.magas-tatra.info/turazas/hirek/115-eve-szuletett-zamkovszky-istvan