1845. ápr. 14-én született Késmárkon. Tanulmányai befejezése után Lőcsén kerületi jegyzőként kezdte pályafutását. Jelen volt a Magyarországi Kárpátegylet alakuló közgyűlésén Tátrafüreden 1873. aug. 10-11-én, ahol bizottsági taggá is választották. Egy ideig a politikai életben is részt vett, Késmárkon jelöltette magát. Később átköltözött Budapestre, és csak gazdaságpolitikával foglalkozott. 1879 januárjában az Osztrák-Magyar Bank jogtanácsosa lett, majd 18 éven keresztül állt a bank budapesti központjának élén. Ebben a pozícióban sok magas kitüntetést szerzett. 1910. máj.12-én nyugdíjaztatását kérte. Életének hátralévő részét családjával Budapesten töltötte. 1910. augusztusában a magyar király (F.J. császár) szolgálataiért nemesi címmel jutalmazta „szepesszombati“ előnévvel. Egész életében hű maradt szülőföldjéhez, mellyel szoros kapcsolatokat tartott fenn. Budapesten is kedves tartózkodási helye volt a Szepesi Egyesület, melynek egyik alapítója volt. Az Osztrák-Magyar Bankban és annak fiókjaiban számos szepességi fiatalt alkalmazott, és hűségesen ápolt és támogatott mindent, ami szepességinek volt nevezhető más területeken is. Amikor 1919. okt. 23-án meghalt, annak a régi gárdának egy tagja távozott ebből a világból, amely ismertté tette a Szepességet az egész országban és jó hírét keltette a szepességi németeknek Magyarországon. Okt. 25-én a Kerepesi temetőben helyezték nyugalomba. Utolsó útjára elkisérte felesége, Waltherr Margit, akivel 37 évig élt boldog házasságban, három leánya, valamint nővére Ilona (férjezett Drasenovich de Posertve).

H.I.

Dr. Fridrich Flittner

(1845-1919)

Narodil sa 14. apríla 1845 v Kežmarku. Po ukončení štúdií začal svoju kariéru ako okresný notár v Levoči. Bol prítomný na ustanovujúcom valnom zhromaždení Uhorského karpatského spolku /Magyarországi Kárpátegyesület/  10. augusta v Smokovci /Tátrafüred/, kde ho zvolili za člena výboru spolku. Istý čas sa venoval aj politike a kandidoval v okrese Kežmarok. Neskôr sa presťahoval do Budapešti a venoval sa už len finančnej politike. V januári  1879 sa stal právnym poradcom Rakúsko-uhorskej banky /Österreichisch-Ungarischen Bank/ a 18 rokov  stál na čele Budapeštianskej centrálnej banky /Budapester Hauptanstalt/ a v tejto pozícii získal mnohé vysoké vyznamenania. 12-teho mája 1910 požiadal o dôchodok a zbytok života strávil so svojou rodinou v Budapešti. Už ako dôchodcovi mu uhorský kráľ udelil v auguste 1910 za jeho zásluhy šľachtický titul „de Szepessombat“.  Celý život zostal verným synom svojho rodného kraja a vždy s ním udržiaval blízke vzťahy. Jeho obľúbeným miestom pobytu v Budapešti bol Spišský spolok /Zipser Verein/, ktorého bol jedným zo zakladateľov. Počas tohto obdobia zamestnal v Rakúsko-uhorskej banke a jej pobočkách veľký počet spišských chlapcov a verne pestoval a podporoval všetko, čo sa nazývalo Spiš aj v iných oblastiach. Keď 23 októbra 1919 zomrel, odišiel z tohto sveta ako jeden zo starej gardy, ktorý preslávil Spiš v celej krajine a podporil dobrú povesť spišských nemcov v Uhorsku. Pochovaný bol 25. októbra na cintoríne v Kerepeši. Na poslenej ceste ho odprevadili, jeho manželka Margarethe Waltherr, s ktorou prežil 37 rokov šťastného manželstva, ich tri dcéry, ako aj jeho sestra Helena , vydatá Drasenovich de Posertve.

Ing, Oto Jalčovik, Trebišov