hosszú életű írónő rendkívül érdekes személyisége mára már talán feledésbe merült. Túlélt két világháborút, egy forradalmat, többször megváltozott a világ körülötte, melynek élményeit naplójegyzeteiben és írásaiban megörökítette. Műveinek nyelvezete egyszerű, modern, rendkívül szellemes jellemrajzokkal, történetekkel tarkítva. Igazi “magyar” írónő, aki műveiben a magyarságot érdeklő témákat dolgozta ki, (tájak, karakterek, veszteségek, szerelmek), politikamentes látásmódja mindig az ember szemszögéből, legtöbbször a nő szemszögéből vázolja az eseményeket.

 Gyermekkorát feldolgozó memoárjában a Győri évek, majd a  Szepesség vadregényes mesevilága bontakozik ki, Lőcse, Harakóc.

1909-1913.-ig a lőcsei Felsőbb Leányiskolában járt, melynek emlékeit a Lőcsei Madonna c. regényében dolgozza fel. A  regény csak  1935- ben jelenik meg a Magyarság c. lapban, majd 1942-ben könyv alakban is publikálja a Palladis könyvkiadó.

A Felsőbb Leányiskola befejezése után továbbtanulása érdekében, 1913-ban édesanyjával Budapestre, a Ferencvárosba  költöznek. Kis kitérővel ugyan, de 1991 –ig, - élete végéig- marad a Ferencváros elkötelezett lakója,  többek közt onnan dokumentálja Budapest 1944 - 45- ös ostromát, mai napig kiadatlan Pincenaplójában.

Az diplomaszerzés beteljesületlen vágya marad, mert anyja özvegyi nyugdíja nem elég kettőjüknek, de elvégez az  egyetemen  egy könyvtárosi tanfolyamot, ahol tanárai többek közt Benedek Marcell, Babits Mihály, Király György, Pikler Blanka, Dienes László.

Barátai közt Novotny Andor (ma Illés Endre), Weis Bandi ( Vér Andor), a Hajnóczy család tagjai, Kállai Miklós, Raith Tivadar, Szabó Dezső, Germanusz Gyula, etc. A széles köztudat által kevésbé ismert barátai is általában kor haladó szellemiségét képviselték, és értékei voltak az akkori társadalomnak. Harcoltak, kutattak vagy alkottak.

Tagja volt az 1942-ben alapított Ráskai Lea női irodalmi társaságnak, kiknek oszlopos tagjaival életük végéig tartottak az összejövetelek és a levelezések, melyek ma a PIM tulajdonát képezik.