2020.12.25.
„Csak el ne engedjük egymás kezét” (A Szepességről elszármazottak mottója)
Megjelentek, bemutatkozás
4. találkozónkon szép számmal: 42-en vettünk részt. Többen akadályoztatás miatt nem tudtak jelen lenni, de üdvözölték az összejövetelt.
Astrid így köszöntötte Lőcséről az estet: „Gondolatban Veletek leszek, egy kis gyertyalángocska Lőcséről, péntek 17 órától, abban a reményben, hogy ott valahol fölöttünk összejön a budapesti gyertyalángokkal. És így együtt, eljutnak az égig, a mi szeretteinkhez, akik már ott vannak és érezni fogják, hogy itt lent valakik nagy hálával és sok szeretettel gondolnak rájuk.”
Schirwath Ágnes Németországból írt: „Kedves Ildikó és Miklós, nagyon szép kezdeményezés, szokás ez a találkozó, gratulálok hozzá. Egy kérésem van: az itt leírt sorokat továbbítsák Astridnak: ezúton szeretnék köszönetet mondani a mi drága Astridunknak, ki gyönyörű napot szerzett az év szeptemberében Felvidéken bolyongó csapatunknak Lőcse bemutatásával. Kutató társaim mindegyike kivétel nélkül lelkesedéssel említi ma is Astrid nagy tudását, kedves előadásmódját. Minden szava arról tanúskodott, mennyire, rajongásig szereti otthonát, Lőcse városát.”
1. ábra Részlet a lőcsei evang. templom Czauczik József festette oltárképéről
Az est kezdetén a megjelentek bemutatkozásként szepesi kötődésükről is szólnak egy-két szót. Régebbi tagjainkon kívül új érdeklődők is jelentek meg, tehát örvendetesen bővül a létszám, van érdeklődés a Szepesség iránt. Több felszólaló lelkes hangon beszélt a Szepességről, a Magas-Tátráról. A bemutatkozás közben közös elődökre, családi kapcsolatokra is fény derült (a levelezőlista segítségével, és más találkozások alkalmával már korábban is egymásra találtak közelebbi-távolabbi rokonok).
Áhítat és emlékezés az idén elhunyt szepesi származású elhunytakra:
A gyertyagyújtás után Demeter János hódmezővásárhelyi ref. lelkész tartott áhítatot (igeolvasás, magyarázat és ének).
Czenthe Miklós (Evangélikus Országos Levéltár, EOL) házigazdaként köszönti a megjelenteket. 2010 óta minden évben tartunk összejövetelt a szepesi leszármazottaknak, a Szepesség iránt érdeklődőknek, ez már a 4. szepesi est. A régi szepesi találkozók és összefogás felújításaképpen a szándékunk. Az alkalom egyben a lőcsei evangélikus gyülekezet 1839-ben kezdődött hagyományára való megemlékezés is, akik az egyházi év végén az előző évben elhunytakról emlékeztek meg (Todtenfest).
Ma már a temetőkben van egy olyan rész, ahol a nem ott eltemetettekre lehet gondolni, emlékükre mécsest gyújtani. Hisszük, hogy az elhunytakra való megemlékezés nem öncélú. Nemcsak végtisztességet teszünk, hanem az élők összetartását is erősítjük. Érezzük a veszteséget, hiszen minden egyes barátunk, ismerős, cipszer elköltözése űrt hagy maga után. Emlékek, történetek, amelyekről csak ő tudott, a régi Szepesség emléke, képe, amit az ő emlékezete őrzött meg. „Az ősök emléke megszentel.”
A közeli és távoli időben, közel és messze földön porladó elődök és ősök felidézik a szepesi tájat, a régi szép, kedves Szepességet, amelyet annyi századon keresztül szorgalommal és odaadással építettek cipszerek, a szepesiek nemzedékei. A történelem bár mostoha volt velük, és ma már jórészt csak emlékük él a Szepességen. De ha emlékük él, akkor beépül a nemzeti tudatba, a köztudatba, velünk vannak és erősítenek bennünket.
2. ábra Steinhausz György
Steinhausz György, neves Szepesolasziból származott lőcsei család sarja, Csopakon élt, ahol aktív társadalmi-kulturális szervező volt, alpolgármesteri tisztet is betöltött, magyar hazafi volt. A neves Steinhausz-család történetéből számos régi családi képet, levelet, pecsétet küldött, amiből néhányat megnéztünk. A lőcsei ev.temetőben elpusztult Steinhausz-családi sírkert régi fotóját is neki köszönhetjük. A 2011.szept-i Lőcsén rendezett szepesi találkozónak aktív résztvevője volt. (Czenthe M. beszélt róla, képek vetítésével).
3. ábra az elpusztított Steinhausz-sírkert eredeti állapotában (lőcsei ev.temető, fénykép Steinhausz Györgytől)
Lapikásné Czervesz Lilly néni elhunyt (1921-2013), unokatestvére dr. Hollóházyné Timcsák Edit beszélt róla. Bemutatta nagyapja, Barcs Gyula (1853-1934) lőcsei takarékpénztári igazgató és evang. presbiter családját, néhány vetített kép segítségével. A főtéri homlokzati freskós Krupek-ház volt a Barcs-családé. Edit néni családi emlékeit „Lőcsei emlékeim” címmel leánya, Hollóházy Ildikó által foglalta írásba, családi fotókat mellékelve (gépelt kézirat). Az irodalmi értékű írás a régi, II.világháború előtti lőcsei társasági élet, polgári életmód emléke.
4. ábra Lapikásné Czervesz Lilly, az első sorban térden ülő kisgyermekként (1924 Lőcse: a Barcs- és Páter-család csoportképe)
Megemlékeztünk továbbá az általunk sajnos személyesen nem ismert, nemrég 95 éves korában elhunyt Görgey Tibor úrról. Görgey Artúr testvérének a dédunokájaként a Görgey-kör vezetője volt. A szentendrei honvédlaktanyát Görgey Artúrról nevezték el, ahol Görgey Tibor az ünnepségen 2011-ben jelent meg utoljára. Említésre méltó, hogy Lorx Ádám közbenjárására nemrég két Pozsonyban élő Görgey leszármazott, Görgey Albertné Zsedényi Linda-Lili néni unokái csatlakoztak a szepesi levelezőlistához.
5. ábra Görgey Tibor